A Hét 1984/1 (29. évfolyam, 1-27. szám)
1984-05-11 / 20. szám
■I Dolán György: Harlekin (olaj, 1980). Magántulajdon. Fotó: Keszeli mellőző festőművész témavilága néhány allegorikus jelentésű képtől eltekintve — általában az ember és természet: a tárgyak és az ember; a természet és a társadalmi közeg kapcsolatrendszerét igyekszik feltárni, elemezni. A vizuális ábrázolás lehetőségeinek határait az efféle igyekezet óhatatlanul kitágítja. Ily módon a szélesebb horizonton belül előforduló tárgyak, relikviák koncentráltabb válogatásban kerülhetnek egymás mellé. Az élettér részelemei ezért a legtöbb esetben meghökkentő összefüggések rendszerében hívják fel a figyelmet önmagukra, illetve egy szemléleti összetartozásra. Ettől a ponttól kezdődően pedig elkerülhetetlen továbbgondolandók Dolán György képei. Ez a kihívás müvei erényének alighanem a lényegét jelenti. Belemerülve a képek által ébresztett gondolatba, sokszor azt hihetnénk: a színek között valahol ott lappang egy manapság gyakran leszólt nosztalgiázó hajlam. És miért ne — ha ez a slágernosztalgiától bízvást idegen érzelem az etikai állandó megingására figyelmeztet. Ha a gémeskutat nem tájdíszitö szerepe miatt hiányolom az átrendeződött arculatú tájból, ha nem a vízvezeték funkcióját akarom helyettesíteni vele, de jelezni próbálom: a csőrepedés elhárításáig íme, egy vízvevőhely — máris hasznos voltam. És lehet, hogy a gémeskutat leszóló embert mentettem meg a szomjúságtól. Mindez persze csak képletesen értendő, mert Dolán György képeit korántsem a gémeskút, hanem a figyelmeztető humanitás jellemzi. Túl mindezen markánsan érződik: a fiatal festőt érdekli, izgatja a múlt, mert tudja, a jelen csakis a folytonosságon belül mérhető, és a folytonosságnak egyként része a múlt. A jelennek mindenekelőtt elkötelezettsége szól. De festői nyelve is a jelené, mert kétségtelen: modern, ugyanakkor érthető nyelven beszél. E beszéd ritmusa olykor már-már zenei kompozícióvá szerveződik, s ezért fontos, hogy Dolán György eddigi alkotásainak legjavát ne külön-külön, hanem ha lehetséges, együtt ismerjük meg. E hasábokon természetesen nem nyílik erre lehetőség, de remélhető, hogy a közelmúltban Szencen (Senec) Egy frissen diplomázott fiatal festőművészen aligha lehet számonkémi a művészi kiforrottságot. Dolán György vásznai láttán feltehetőnek látszik, hogy ezt majd a jövőben sem lesz feltétlenül fontos siettetni, mert művei a maguk egymásmellettiségében azt sejtetik, hogy ami külön-külön kísérletnek tűnik, az együttesen maga a kísérlet eredményessége. Nem eszköze, módja ez a megközelítésnek. Egyfajta tudatos vizsgálódás a téma mélyrétegeiben. De mi is jelenti Dolánnál a témát? A realista eszközöket rendszerint adekvát módon rendezett önálló kiállításának anyaga rövidesen másutt is közönség elé kerül. Dolán György 1952-ben született Nagymácsédon (Vefká Maca). Magyarbélen (Vefky Biel) nevelkedett. Az alapiskola elvégzése után előbb kitanulta a géplakatos-szakmát, majd könyvügynök, később reklámgrafikus volt. Időközben érettségizett, ezt követően másodszori nekifutásra felvették a Képzőművészeti Főiskolára, ahol táblaképfestészetből szerzett diplomát 1983-ban. KESZEU FERENC
