A Hét 1984/1 (29. évfolyam, 1-27. szám)
1984-05-11 / 20. szám
Mit tudtak és mit nem az inkák? Az Inka megnevezés egy a perui birodalom területén, Tahuantinsuynban uralkodó dinasztiát jelöl. Tahuantinsuyn magyarul annyit jelent: „a négy égtáj földje", mely elnevezés az inkáknak a Naphoz való kötődésére utal. Az inkák a Napistentől származtatták magukat, akinek kultusza birodalmukban államvallássá is vált. Az Intinnek nevezett napisten nem az egyetlen isten volt, a természeti jelenségeknek, továbbá a Holdnak és az egyes csillagoknak, sőt a villámlásnak és az esőnek is megvolt a maga istene. A négy égtáj földje megnevezés az Andokban elterülő Inka birodalom nagy kiterjedésével függ össze. Az eredeti Cuzco városa körül kialakult településből jött létre a mai Peru területén a nagy Inka birodalom, mely virágkorát a XV. században Huayana Kapaka uralkodása alatt érte el. Az Inka birodalom a mai Ecuadortól, Perun és Bolívián keresztül Chiléig és Argentína északnyugati területéig terjedt. Lakói bátor harcosok voltak, akik az Andok hegységben laktak. Ott érezték magukat biztonságban és jól ki tudták használni a hegyvidék nyújtotta lehetőségeket. Birodalmukat soha nem próbálták kiterjeszteni az Andoktól keletre, a síkságra vagy az őserdő és az Amazonas mocsaras területére. Az Inka birodalom indián lakosai ügyes építészek voltak. A hegyes vidéken a legelterjedtebb építőanyag a kő volt, ebből emeltek templomokat, palotákat és stratégiai jelentőségű épületeket. A szegényebb törzsek — és ezek voltak túlnyomó többségben — építőanyagként nyers agyagtéglát vagy — a helyi adottságoknak megfelelően — növényi eredetű anyagot használtak. Torotából készült csónakok a Titicaca tavon Az inkák nagy erődöket építettek pontosan egymáshoz illesztett kőtömbökből. Nem használtak kötőanyagot — ezért nagyon pontosan kellett megmunkálni a követ és a fizika törvényeit is ismerniük kellett. Az Inka birodalomnak fejlett — mintegy hétezer kilométer hosszú — úthálózata volt. Az utak burkolata kőlapokból készült, biztonságos utak kötötték össze a városokat, ezenkívül közlekedési és hírközlési szerepet is betöltötték. A hírközlő rendszernek állandó állomásai voltak az utak mellett. Az inka építészek a csatornázást is jól megoldották. A hegyvidéken vízvezetéket hordozó hidakat (akvadukt), a síkságokon csatornákat építettek. Az inkák zöldség- és gyümölcstermesztéssel is foglalkoztak. Az ipari termények közül ismerték a dohányt és a gyapotcserjét. Nagy figyelmet fordítottak a növényi színezőanyagok termesztésére. Nemcsak gyapjúból, hanem egyéb állati szőrzetből is tudtak kelmét szőni. Ügyes keramikus, arany-, ezüst- és rézművesek voltak, sőt alacsony cintartalmú bronzot is elő tudtak állítani. A fémmüvesek termékeiket drágakövekkel ékesítették. Figyelemre méltó eredményeket értek el a szobrászok is. 20
