A Hét 1984/1 (29. évfolyam, 1-27. szám)

1984-05-11 / 20. szám

◄ Kelmekészítők portékáikkal — Ecuador­ban élnek Ilyen színvonalas gazdaság a munka jó szervezettségét feltételezte. Minden törzs köteles volt mezőgazdasággal foglalkozni, de az egyes törzsek ezen kívül speciális munkákkal és szakemberképzéssel is foglal­koztak. Ezt a gyakorlatot alkalmazták a mű­vészek képzésénél is. A rukana törzs például hordárokat képzett, a csicsa törzs gyógynö­vényeket és illatos fákat termesztett. A csumpivilkók táncosokat neveltek. Jelentős szerepe volt a janakona törzsnek, ami faze­kasokat, aranyműveseket, takácsokat és egyéb kézműveseket képzett. Az Inka birodalom Peruban élő törzsei nem értettek a betűvetés tudományához, de a betű helyett csomókat, pálcákat, tehát mnemotechnikai segédeszközöket használ­tak. Egyes híreket, statisztikai adatokat az inkák egyszerű rajzokkal ún. piktogramokkal ábrázoltak. A Titicaca-tavi indiánok kézügyességének a norvég utazó és etnográfus Thor Heyerdahl is hasznát vette. Ismeretes, hogy az aymara indiánok az Inka birodalom korától mindmá­ig megőrizték nádcsónaképítő ügyességü­ket. Heyerdahl ezért megkért négy aymara törzsbeli indiánt, hogy bolíviai tolmácsukkal utazzanak hozzá, Afrikába, s ott az etiópiai Taua-tó papiruszából felépítsék a Ra-ll hajót. Az aymara indiánok feladatukat na­gyon jól teljesítették, norvég utazó barátai­val együtt a Ra-ll-n átkelt az Atlanti-óceánon — s Afrikából az amerikai partokig hajózott. De térjünk vissza még az Inka birodalom­ban a Nap szerepéhez. A birodalom északi szélén az egyenlítő tájékán a quito indiánok éltek, akik ősidők óta lakták e területet. Szájhagyományból és mindennapos tapasz­talataikból tettek szert a vidék alapos megis­merésére. Az inka törzsbeli quitók előbb tudtak az egyenlítő létezéséről mint az euró­pai tudósok. A quitók észrevették, hogy egyes helyeken — amelyeket mi ma egyenlí­tőnek nevezünk — a Nap évente kétszer „átvándorol" az égbolt egyik feléből a másik felébe. Megállapították, hogy ez mindig már­cius 21 -én és szeptember 23-án következik be, és e napokon az „égi utas", a mindenek éltetője, pont az ő fejük felett áll, mivel az élőlények és tárgyak itt nem vetnek árnyékot. Quitótól északra az egyenlítőn ma egy em­lékmű áll, ezzel a felirattal: Latilud — földraj­zi szélesség — 0°, 0', 0". Nulladik fok, nulladik perc, nulladik másodperc. Az inkák átvették a quitóktól a Nap mozgásáról szerzett isme­reteiket és terjesztették a többi törzs művelt tagjai között. Ecuador mai fővárosa nevét a quitó indiánoktól kapta, akik elsőként állapí­tották meg ezen területen a Nap „vándorlá­sát". Az indián törzsek Napisten tisztelete az Inka birodalomban pozitív hatással volt a múlt század kutatóinak tevékenységére. Ezt a hatást a kutatók és a hegymászók mind­máig érzékelik, ugyanis az Andok a világ azon kevés hegységei közé tartozik, amely a bennszülött lakosság számára nem jelent félelmet. A magasan elterülő fennsíkon élő indiánoknak a hegyek természetes, sőt ked­vező környezetet jelentenek, mert a száraz területekre innen folyik az életadó víz. Az inka mitológiában a hegységek az Inti isten dicsőítésének természetes templomai. Ép­pen ezért a lakható hegységek többségét már nagyon régóta benépesítették az indi­ánok. Annak ellenére, hogy az inkák sokat tudtak a hegyekről, nem tudták — birodalmuk vi­rágzása idején nem is tudhatták — legjelen­tősebb hegycsúcsaik pontos adatait. A XIX. és XX. században a hajdani Inka birodalom területén működésbe léptek a Chimborazo — a Föld csúcsa. A földutak 4900 méter magasra. Ecuador legmaga­sabb csúcsa alá vezetnek. A A legjobb állapotban levő inka építészeti emlékek egyike — Machu Picchu erőd. Machu Picchu Cuzcótól. az Inka biroda­lom fővárosától nem messze található. világ legnyugtalanabb tűzhányói: a Cotopaxi vulkán (5897 m), a 6060 m magas Guallatiri és az 5990 m magas Lascar nevű tűzhányók. Lehet, hogy az inkák korában a tűzhányók magasságának sorrendje más volt. Ez össze­függ azzal a ténnyel, hogy Dél-Amerika olyan terület, ahol a Föld felszíne állandó vertikális mozgást végez, ezért a hegycsúcsok magas­sága változik. Ezen kívül a működő tűzhá­nyók a kitörések során változtatják krátereik alakját, a tűzhányó alacsonyabbá válhat, máskor a lávakiömlés következtében csú­csaik magasabbra tornyosulhatnak. Az inkák természetesen azt sem tudhat­ták, hogy öt évszázaddal birodalmuk szét­esése után éppen csehszlovák vulkanológu­­sok és hegymászók lesznek azok, akik a világon először lépnek istenként tisztelt tűz­hányójuknak a Cotopaxinak a kráterébe. Az inkák egyik hegycsúcsáról a Chimbo­­razóról az a monda járta, hogy a spanyol hódítók támadása után az inkák vezére Ru­­minahuí e hegy belsejébe rejtette el az inkák kincsét. Sokáig a Chimborazót tekintették Amerika legmagasabb hegycsúcsának. Ma már tudjuk, hogy a 6956 m Aconcagua ma­gasabb, és hogy a Chimborazo „mindössze" 6310 m. A legújabb adatok szerint — amelyet az észak-amerikai Smithson kutatóintézet munkatársai tizenöt éves, műholdak segítsé-Lámafajta. az ún. alpaka, amelyet az inkák a múltban és ma is tenyésztenek. Az alpakát főleg a gyapja miatt tenyész­tik. gével végzett kutatás után megállapítottak — az acuadori hegység legmagasabb csúcsa a Föld középpontjától 2152 méterrel távo­labb esik, mint a világ eddigi legmagasabb csúcsaként számon tartott Mount Everest. És ezt bizony az inkák kiváló természettu­dományi ismereteik ellenére sem tudhatták. FRANT1SEK KELE A szerző felvételei 21

Next

/
Oldalképek
Tartalom