A Hét 1984/1 (29. évfolyam, 1-27. szám)
1984-05-11 / 20. szám
Ki mit gyűjt? Emberi sorsok TANÁCSOK KEZDŐ BÉLYEGGYŰJTŐKNEK II. A pecséteteken bélyegek tárolásához általában berakót használnak. Ezek készítéséhez bizonyos könyvkötészeti gyakorlat és szerszámok szükségesek, ezért javasoljuk, hogy a boltokban elég nagy választékban kapható albumok valamelyikét vásárolják. A legdrágább berakó is százszor olcsóbb, mint a nem megfelelő kezelés miatt meghibásodó bélyegek értéke. A berakókönyvek lapjára papírból, műanyagból készített csíkokat erősítenek, amelyek az alájuk csúsztatott bélyege két tartják. Ha a csíkokat a több rétegből álló kartonlapba süllyesztik, a felső sor nyomása nem okoz törést az alsóbb sorból az előzőig nyúló bélyegeken. A kereskedelemben kapható berakók ára a befogadóképességükkel arányos. Pecsételt bélyegek, tömegbélyegek elhelyezésére, csereanyag tárolására készíthetünk otthon is berakót. Aki most kezd gyűjteni, először mindig az új kiadásokat helyezze albumába, majd fokozatosan, ahogy hozzájut, haladjon visszafelé. A használatlan bélyegeket mindenki nagyobb költség és fáradság nélkül beszerezheti. Sokan előre elhatározzák, hogy gyűjteményük milyen időponttól kezdődjék. Nagyon kedves szokás, hogy a szülők gyermekeik születésétől kezdve építenek fel gyűjteményeket. A modern bélyegek gyűjtésénél az egy alkalomra kiadott valamennyi érték, a sorozat megszerzésére kell törekednünk, mert — különösen a pecsételetlen bélyegekből — utólag egyes darabok megszerzése már nehéz lesz. Ismerkedjünk meg a blokkal. Ezek olyan kiadások, amelyeknél egy vagy több (leggyakrabban négy) bélyeget díszes, esetleg felirattal ellátott kerettel nyomtatnak. A postahivatalban az új sorozatok a kiadás témájához kapcsolódó rajzú borítékon kínálják magukat, és nagyon alkalmasak arra, hogy külföldi ismerőseinket megajándékozzuk. A posta az új kiadások megjelenése napján különleges bélyegzőt használ, és ezzel bélyegzett, ún. elsőnapi borítékok (angolul : First day cover, ebből származik a nálunk is gyakran használt rövidítés: FDC) önállóan is gyűjthetők.* A bélyegek elénk tárják a világot, a motívumgyűjtö olyan ébrájú bélyegeket szerez meg, amelyek érdeklődésének megfelelnek. Legtöbben az űrkutatással kapcsolatban megjelent bélyegeket keresik. De igen népszerű a festmény-, a virág-, az állat- és a sportábrájú bélyegek gyűjtése is. A számos téma között furcsának látszok is vannak, például tenger alatti halászat, tűzijáték, hajviseletek, kezek bélyegen, stb. V. POBEDONOSZCEV A VESZÉLYES MŰTÉT A sebész gondolkodott. Magas, sovány férfi volt — és nagyon fiatal. Szúrós, éles tekintetében egy fényes pálya ígérete csillogott. Az asszisztensek türelemmel hallgattak. Jól tudták, hogy kollégájuk most feszült figyelemmel összpontosítja gondolatait, képzeletében lepergeti a műtét valamennyi apró mozzanatát. Ilyenkor nem lehet zavarni. A sebész egyszer csak két határozott lépéssel az asztalnál termett. — Szikét! — mondta. A műtét elkezdődött. Igen lassan haladtak: a négy fiatal orvos még sosem tapasztalt ehhez hasonló esetet. A sebész verejtékes homlokának sűrű törülgetése az egyik aszszisztens feladata volt. Csörömpöltek az orvosi műszerek. Fiövid utasítások pattogtak, s valamennyit gyorsan, pontosan teljesítették. A sebész hirtelen az asztal fölé hajolt, és feszült figyelemmel rámeredt valamire. Szája érthetetlen szavakat mormolt. Csak első asszisztense és egyúttal jó barátja fogta fel a férfiak körében oly gyakran használt mondás értelmét. A sebész rájött, hogy váratlan komplikáció merült fel, és azonnal mozgósította az egész személyzetet. Kettőzött figyelemmel és energiával dolgoztak tovább. A műtét nyolcvankettedik percének vége felé az orvoscsoport megkönnyebbülten sóhajtott fel. A sebész dülöngélő léptekkel elballagott az asztaltól. Hoszszú ujjaival fáradtan lehúzta a kesztyűjét, és elment, hogy megmosakodjon. Már a folyosón haladt, amikor négy nő rohant oda izgatottan. Néma kérdésükre: „Nos, mi újság, hogy sikerült a műtét?" — a sebész csupán bágyadtan mosolygott. Ünnepélyesen kitárult az ajtó, s valamennyien benéztek a műtőbe. Az elébük táruló látványból egy pillanatnyi is elegendő volt ahhoz, hogy harsány nevetésre fakadjanak és tapsolni kezdjenek. Az asszisztensek óvatosan tartottak egy tálcát, amelyen ... hatalmas füstölt hering volt, szájában zöldhagyma és petrezselyem. Az első éves medikusoknak sikerült bebizonyítaniuk, hogy tehetségesek — hiszen az egyetemi bálra remek előételt készítettek. Ford.: Gellért György SZAKÉRTŐI VIZSGÁLAT — a bontóperekről A közkeletű közmondás szerint a házasságok az égben — és a szivekben — köttetnek, ám a földön — és a bírósági tárgyalótermekben — bontatnak; mégpedig nem is csekély számban. Ezt jelzi az a felmérés is, amelyet az igazságügyi szakemberek az utóbbi három esztendő házassági pereit áttekintve végeztek. A szóban forgó időszakban hazánkban minden negyedik-ötödik házasságot fölbontották; a válások csaknem tíz százalékára csupán egy évnyi együttélés után került sor, mintegy harminc százalékára pedig két év után. A bontóperi bírák által tárgyalt eseteknek ötven százalékában kettőtől öt évig tartó házasság után kellett kimondani a „boldogító" válást. Általános tapasztalat, hogy az együtt töltött évek magasabb száma fékezőleg hat a perindításnál, ám nem számít kivételnek akár a húsz-huszonöt év után felbontott házasság sem. A perstatisztikai vizsgálódás tanúsága szerint a bontóper idején a nőknek közel fele 22—30, a férfiak negyven százaléka pedig 24—35 éves volt. Gyakori eset, hogy a válófélben lévők jelentős hányadának már korábban is akadt dolga a bontóperes birákkal. A két-három év után felbontott házasságok több mint hatvan százalékában gyerek is született, így a vizsgált bontóperek a kiskorúak tízezreit érintették közvetlenül. A pervezetés természetes velejárója, hogy a családjogi törvény értelmében a bontóperi tanácsok valamennyi válókereset esetében, az érdemleges tárgyalás előtt, megkísérelték a békítést, s egyben figyelmeztették az egymással perben és haragban álló feleket, hogy a válás kimondása majd rossz befolyással lehet gyermekeik további sorsára. Az efféle békítési kísérletek azonban ritkán vezetnek „látványos" eredményhez, inkább az szokott előfordulni, hogy a bíróság által megszabott két-három hónapos várakozási idő letelte után az érdekeltek meggondolják magukat és nem kérik az eljárás folytatását. Általános bírói tapasztalat, hogy a házastársak egyike olykor mintegy mindent eldönteni hivatott „utolsó figyelmeztetésnek" szánja a bontóper megindítását, s tulajdonképpen már az első tárgyaláson hajlandó lenne békülni, ha ez nem sértené — az alperes önérzetét... Többnyire béküléssel végződnek viszont az olyan perek, amelyekben kívülálló személy (szülő, rokon, ismerős) unszolására nyújtják be a válókeresetet; de a gyermek iránti felelősségérzet felébresztése is megmentheti a válságba jutott házasságot. A bontópereket elemző szakértői vizsgálat ezért, érthetően, kihangsúlyozta: a jövőben fokozottabb gondot kell fordítani a kibékülésre. Ha ugyanis a házasfelek egyike a tárgyalás folytatását kéri, akkor már nehéz a visszaút. Sajátos igazságtétele a sorsnak, hogy nemcsak a házasság, de a válás legegyszerűbb útja is a közös megegyezés. A bíróság ilyenkor a felek egyező akaratnyilvánítása alapján bontja föl a házasságot; bár az ilyen békés hangnemben zajló tárgyaláson is szóba kell hozni a gyermek elhelyezésének, eltartásának, láthatásának kényes kérdéseit; s mindehhez — a válás kimondása után — még a vagyonjogi kérdések rendezése párosul. Természetesen, sokkal körülményesebb és hosszasabb az olyan eljárás, amikor a bontáshoz vezető okokat a bíróságnak a gyámügyi hatóságok vagy tanúk bevonásával kell részleteiben feltárnia. Nyilvánvaló, hogy a szóban forgó szakértői vizsgálat a váláshoz vezető leggyakoribb okokat is megpróbálta rögzíteni. Ebben a viszonylatban első helyen a mértéktelen italozás említhető. A durva, goromba bánásmód is főképpen ehhez a káros szenvedélyhez társul, míg a kisebb, úgynevezett napi italozás inkább anyagi vagy szabadidő-eltöltési viták forrása: ám ezen keresztül szintén a házastársi kapcsolat végleges megromlásához vezethet. A széleskörű vizsgálat során feltárt okok között a nők egyoldalú megterhelése, a fiatal korban meggondolatlanul vagy gyermeket váró „kényszerhelyzetben" megkötött házasságok, illetve a felek egyikének túlzottan takarékos, olykor kapzsi életszemlélete szerepel. Persze, sok helyütt viszont az okoz konfliktusszituációt, hogy a házasfelek egyike meggondolatlanul költekezik, fölösleges kiadásokba, esetleg kölcsönökbe keveredik. Meglepő következtetés, hogy a lakáshiány — a vizsgált peranyagok tapasztalata alapján — az esetek többségében nem játszik közvetlen szerepet a házassági bontóper megindításában, bár a szülőkkel való együttlakásnak gyakorta van házasságromboló következménye. A szakértői vizsgálat rámutat, hogy a bontóperek gyakorlatában meglehetősen gyakran s eléggé felszínes megjelölésként kerül szóba az elhidegülés fogalma. Ez a bontóper kimenetele szempontjából mindenhatónak vélt „fedőszó" a valóságban általában sokféle okot és okozatot takar. A közhiedelemmel ellentétben az iskolai végzettségnek nincs döntő szerepe a házasságok felbomlását illetően, de a műveltségbeli és érdeklődésbeli különbséggel mindenképpen számolni kell. Gyakori témája a perbeszédeknek a házastársi hűség kérdése is. Az utóbbi időben egyre sűrűbben tapasztalható jelenség, hogy a bontóper gyorsítása érdekében a „kívülálló harmadik" szintén megjelenik a tárgyaláson, ami egyben kitárja a házasságon kívül létesített kapcsolat titkolását. A válóperi tárgyalások során a legnagyobb harc a gyermekért folyik; ám ennek hátterében nem mindig a gyermekhez való őszinte ragaszkodás a valódi indíték, hanem e törekvésekben olykor anyagi megfontolások is szerepet játszanak. A bíróságok kötelessége, hogy részint a gyermekelhelyezés, részint a vagyonjogi kérdésekben mindig és minden helyzetben a gyermek érdekeit tartsák szem előtt. ... Kétségtelen, hogy a perstatisztikába való rövid betekintés legföljebb csak vázlatos képet adhat a házassági kötelék lazulásához, majd pedig a házasság felbontásához vezető okokról. És az is nyilvánvaló, hogy a véglegesen megromlott, szétesőben lévő házasságok felbontása, az igazságos és gyors perrendezés a társadalom érdeke is. Ahol azonban még a békülésnek fennáll a lehetősége, ott a válóperes bírónak nagy-nagy körültekintéssel s tapintattal kell eljárnia, nehogy elhamarkodott döntést hozzon, s ezzel időnap előtt kimondja a válást az inkább csak haragban álló, mintsem valóban válófélben lévő felek között. Persze, az orvoslást nem a tárgyalótermekben, hanem a pereken kívül kell keresni. 19
