A Hét 1984/1 (29. évfolyam, 1-27. szám)
1984-04-27 / 18. szám
emberrablásokra, lövöldözésre az északi és a déli városok utcáin bármikor, fényes nappal is sor kerülhet. Giccsárusokat a legtöbb városban lát az ember. Prágában a Károly-hídon főiskolások árulják kézimunkáikat, a Flórián-kapu tövében a diákok komoly árverésre is bocsájtják műveiket. Sőt, akinek van egy félóra ideje, azt nyomban le is rajzolják, lefestik, s a járókelő saját portréjával a hóna alatt térhet haza. A moszkvai Vörös téren nem festők, rajzolók csinálnak felejthetetlen portrékat, hanem gyorsfényképészek. A tér egy-egy sarkában idős asszonyságok ülnek kis asztalaik mellett, s pontosan feljegyzik a megrendelők nevét, címét, akik előleg fejében néhány napon belül kézhez kapják a fényképeket. Brüsszelben, a Kis Hentes és a Nagy Hentes utcákban is egymást érik az utcai festők, giccsárusok. Európa utcáin nagyon sok a hagyományos piac, ahol nemcsak a vásárlók, de a nézelődök is örömmel sétálgatnak. Az egyre növekvő turizmus jó üzletet kínál, így egyre több árus vonul ki az utcára, ott állítja fel a sátrát. A legérdekesebb piacokat Itáliában láttam, bár volt szép zöldségpiac Stockholmban, Kijevben, Budapesten is... Az olasz piacok abban különböznek a többitől, hogy ott az árak nem naponta, de szinte óránként változnak. A hőség következtében ugyanis az áruk gyorsan elfonnyadnak, s amit reggel még méregdrágán lehetett csak megvenni, az este már potom áron kapható. Persze az olasz piacokat nemcsak ez, hanem a gazdagság, a rikácsolás, a bűz, a kosz, az állandó tolvajlás is jellemzi. Meg az, hogy a kofák nagyon erőszakosak, mennek az emberek után, rátukmálják az árut, alkudoznak vele, s nem akarják addig elengedni ^járókelőt, míg az kötélnek nem áll, nem vesz valamit. A nápolyi Santa Lucia parton csodálatos kagylógyűjteményt láttam; az egyik koppenhágai utcán fejre csatolható csörgőket kínált egy fiatalember; Mosztár ódon macskaköves utcáin árusítanak mindent, ami régi: üstöket, szőmmám az égvilágon mindenfélét árulnak. Az árusokon kívül zsugázók, szemfényvesztők tömegével találkozhatunk. És persze gyerekekkel. Itt valóban az utca neveli a gyermekeket: az utcai járókelőktől koldulnak, az utca szemetéből turkálnak ki valamicske ennivalót, iskola híján az utcán látottakból tanulják meg az életet. Persze, a nápolyi utcákon látni ennél vérfagyasztóbb dolgokat is: golyóálló mellényben járkáló, ujjúkat géppisztolyuk ravaszán tartó rendőröket, hogy a lövöldözésekről, á maffiózók üldözéséről már ne is beszéljek. A nápolyi utcák csodálatosak és félelmetesek. Róma utcái mások, bár az elővigyázatosság ott sem árt. Minél északabbra halad az utas, annál nyugodtabb utcaképet lát. De hadd tegyem hozzá: az igazán nyugodt utcakép Itáliában már a múlté, az utóbbi évek eseményei bizonyítják; robbantásokra. nyegeket, fafaragásokat, rokkát, köcsögöt, ruhát... Zakopanéban a fafaragók türelemről, ügyes kézről, szorgalomról árulkodó kézimunkáit vásárolhatjuk meg. Tallinn-ban az Óvárosba vezető utcán a virágárusok jeleskednek: februárban csodás szegfűt, rózsát, tulipánt kínálnak. Belgrád szívében egy idős férfi pedig különféle érméket, jelvényeket árul. A sort még hosszan folytathatnám. Hiszen azt sem szabadna kihagyni hogy Utcák. Egy-egy város lüktető erei. A mindennapi élet színterei: sétálunk, rohanunk, vásárolunk, étkezünk... az utcán. Az idegen számára egyfajta tükör is az utca, mert az utca sok mindent elmesél, megmutat. Jót, rosszat, szépet, csúnyát egyaránt. . Sétáljunk hát végig Európa néhány utcáján, s a látottak, az élmények magukért beszélnek! Nápolyban az emberek jószerén az utcán élnek. A gazdasszonyok az utcára kiülve fejtik a babot, dagasztják a kenyeret, stoppolják a zoknit. Az árusok többsége kivonul az utcára, ott kínálják portékáikat: halat,.gyümölcsöt, csecsebecséket. Az utcasarkon árusokat látni, sőt, Nápolyban a Via Toledo mindkét oldalán a nap szinte minden órájában 20
