A Hét 1984/1 (29. évfolyam, 1-27. szám)
1984-04-27 / 18. szám
a nyugat-európai nagyvárosok utcáin az örömlányok saját testüket kénytelenek áruba bocsájtani. Bár örömlányok, prostituáltak, amióta világ a világ mindig voltak, az utóbbi években azonban számuk egyre nő. Ugyanis minél kevesebb a munkaalkalom, minél több a munkanélküliek száma, annál több lány kénytelen ilyen módon megkeresni a kenyerét. S a nyugat-európai utcákon nem ritka a koldusok, a kéregetők látványa sem. Amszterdamban, a neves Dam téren sokan ücsörögtek, ölükben ilyen feliratú táblákat tartva: „Éhes vagyok!", „Nincs munkám, de enni szeretnék!" „Már három napja nem ettem!" ... Mindig akad, aki megszánja őket, vet nekik néhány aprópénzt. De ez rajtuk csak ideig-óráig segít. Vannak városok, utcák, ahol az étkezés színtere is az utca. Ebben a franciák, belgák, az olaszok, a leghíresebbek, pontosabban a déli országok lakói, ahol a miénknél jóval nagyobb az átlaghőmérséklet, s a szabadban, a napernyők, lugasok hüse alatt könnyebben elviselhető a meleg. Itáliában minden étteremnek, presszónak van terasza, ahol a híres sonkás, gombás, sajtos pizza, vagy egy picoló kávé is jobban ízlik, hiszen általában egy-egy utcai gitáros még zenét is szolgáltat hozzá. Brüsszelben a belvárosban több apró, szűk utcán lehet a szabadban étkezni. Főleg este, sötétedés után népesülnek be ezek az utcai éttermek. Vannak vendéglőtulajdonosok, akik már kora este kitesznek egy nagy utcai asztalra, „in-; gyenkóstolót" az esti fogásokból. Mindenekelőtt kagylót és csigákat, amelyeket kiszippant az ember a csonthéjból, majd felhörpint hozzá egy korty bort. S persze az ínyencek nem tudnak ellenállni : visszajönnek este is. A fagylaltot és az üdítőket természetesen az utcán árulják mindenfelé. Viszont a legtöbb utcai fagylaltárust a szovjet nagyvárosokban láttam. Még télen is tömegesen vásárolták az emberek a „marozsennojet", aztán leülve egy-egy behavazott utcai padra elnyalogatták. A már említett Dam téren maga a tér kövezete szolgált több fiatalnak asztalul. A macsakaköveken terítettek meg maguknak, ott kentek vajas kenyeret, fogyasztottak hozzá felvágottat. Az utóbbi években nálunk is divatba jöttek az utcai presszók, éttermek. Egyre több van belőlük Bratislavában, a kassai (Kosice) Lenin utcán, sőt, már a kisebb városokban is. Gyorsan megkedveltük ezeket a teraszokat, ha nem lennének, már hiányoznának. Utcák. Egy-egy város lüktető erei. Utcák, amelyek sokak számára fogalommá váltak. Utcák, amelyekhez emlékek kötnek, amelyek neve hallatán egy-egy élmény, utcakép jut az eszünkbe: egy áru, egy étel íze, egy kirakat, egy árus... Utcák, az ott látottak egy város, egy ország életéről, mindennapjairól árulkodnak, mesélnek. Jót és rosszat — mindent. ZOLCZER JÁNOS A szerző felvételei 21
