A Hét 1984/1 (29. évfolyam, 1-27. szám)
1984-04-27 / 18. szám
Emberi sorsok Arra kérjük a gyűjtőtársakat hogy írják meg rovatunknak, mit gyűjtenek, mikor kezdték el e kellemes és hasznos időtöltést, mit szeretnének tudni egyes gyűjtési ágakról. Ha mód lesz rá, dióhéjban bemutatjuk majd az érdekesebb gyűjteményeket. Várjuk tehát a leveleket, a kérdéseket és a rovat tartalmára vonatkozó ötletes tanácsokat is. MINIATŰR KÖNYVEK Az úgynevezett mini-könyvek gyűjtése egypár évvel ezelőtt nagy divat volt, de az érdeklődés irántuk ma sem szűnt meg. Sok embert korra és nemre való tekintet nélkül megragadja a kiskönyvek bűvölete. A miniatűr könyvek előállítása technikai bravúrnak számit. Parányi méreteik, művészi kötésük a finoman cizellált ékszerekhez hasonlóan gyönyörködtetnek. Egy-egy ilyen kiadvány előállítása sajátos szakmai elmélyülést kíván és nem kis feladat elé állítja a nyomdászokat. Ízelítőnek bemutatunk belőlük pár darabot. A 260 oldalas „Piszména" című miniatűr könyv Moszkvában készült, 10 000 példányban. Mérete: 45 X 53 mm. Csehszlovák kiadású „Korán", Prágában készült 1949-ben, 500 oldal, mérete 26 X 38 mm. Az első magyar minikönyv, amely a miniatűr könyvek történetével és gyűjtésével foglalkozik. Budapesten, az Egyetemi Nyomda kiadásában jelent meg, 250 számozott példányban. Mérete 40 X 60 mm. JULKA NÉNI UTAZGAT Az ősz folyamán öt hetet töltöttem az „egyes"-ben, akkor ismerkedtem össze Jutka nénivel, aki vágós eszű, irgó-forgó — vagy, mint mifelénk szokták mondani: „sepleta" teremtés volt. A környező falvak egyikéből ingázott munkába, ide a „nagyváros"-ba, ahol „villanyosok" is járnak az utcákon. A mindig kedves, jókedvű nénikét szeretette méltónak tartottam. Míg reggelenként a szobámat takarította, rendbe rakta, állandóan szóval tartott. Nem törődött vele, hogy érdekel-e, vagy sem amit mond, sőt az se zavarta, ha nem figyeltem a szavaira. Ő csak mondta a magáét. Panaszkodott a fiaira, dicsekedett az unokáival. Néha nekem is odamondogatott olyanokat hogy: „Nem sül le képiről a bőr, befekszik a kórházba, pedig olyan mint a gőbö/?!”... Legjobb tudomásom szerint a: gőböl hízó marhát jelent...! Egyik reggelen kissé feldúltan, mégis diadalittas ábrázattal robbant be hozzám. Hóbe/evancát a sarokba dobta és minden bevezető nélkül rázendített: — Még hogy a falusi nép elmaradottabb, mint a városi! Oszt magának mi erről a véleménye?! — támadt rám váratlanul Jutka néni. — Hát! — nyilatkoztam nagy bölcsen, mert ha/ovány dunsztom se volt hogy miről lehet szó valójában. — Ha nem tudja, akkor hallgassa meg a tegnap esti esetemet, azután úgy dönthet ahogyan jobbnak látja, jó?! — Jó — válaszoltam tömören, mert tudtam, hogy a bőbeszédűséget nem szereti. — ... Hazulról a városba vonattal utazgatok, az állomásról meg ide a kórházba villanyossal. (Következetesen „villanyos"-t mondott.) A vonaton mindig, de a villanyoson, ha csak lehet nem fizetek... Már második éve. Mindig a lukasztó mellé ütök és ha jön az ellenőr, úgy teszek, mintha csak akkor sikerült volna szoknyám zsebének mélyéről a jegyet előkotornom. Sokszor az ellenőr orra előtt lyukasztok... Tegnap munka után a kis Jani unokámnak vettem rubik-kockát és a villanyoson megfeledkeztem a szokásos mókáról! Akkor eszméltem rá, amikor a revizor a jegyemet kérte! No, Julka, mondtam befe/ére, most játszd meg magadat, ha tudod! Revizor úr kéremI — kezdtem alázatos ábrázattal — én bedobtam a koronámat ide a perselybe, de a persely nem adott jegyet!... És sértődötten megveregettem a persely-alakú lukasztót. — Nénike! — harapta szájaszélét az ellenőr — Mikor utazott maga utoljára villanyoson ?! — Hajaj! — nyöszörögtem — Ki tudná azt megmondani? Akkor még ezen a villanyoson nem a vaspersely, hanem pödrött bajuszú kalauz osztotta a jegyet... A revizor leintett, aztán két megállón keresztül magyarázta, hogy most mit hogyan kell csinálni a jeggyel... De a lyukasztó belsejét nem nézte meg, pedig akkor szégyenbe maradtam volna! KOVÁCS JÓZSEF A TÖRVÉNY SZIGORÁVAL Az SZSZK Legfelsőbb Ügyészsége által nyilvántartott adatok tanúsítják, hogy a hetvenes évek első felében, Szlovákiában, sajnos, tekintélyes számban emelkedett a testi sértéssel, a hosszabb-rövidebb ideig tartó táppénzállománnyal járó vagánykodások, késhegyre menő verekedések, illetve a nemzeti bizottságok, közrendészeti és társadalmi szervek elleni szóbeli vagy tettleges támadások bűntettének száma. Bíróságaink ezért továbbra is a legnagyobb szigorral járnak el a közéleti személyeket szóbelileg fenyegető vagy testileg is bántalmazó egyének ellen. Az SZSZK kerületi bíróságaihoz került ilyen tárgyú periratok közül hadd idézzünk most néhány konkrét esetet! 5 Mind a munkahelyén, mind pedig a lakhelyén is tudják Ján Klas trenčíni lakosról, hogy gyakorta iszik a megengedettnél, a számára egészségesnél többet, s ilyenkor kötekedővé válik, gyakorta garázdálkodik. Persze otthon, családi körben is. Tavaly, egy esős, őszi napon is részegen jött haza és garázdálkodni kezdett. Megfékezésére feleségének a közbiztonsági szervek segítségét kellett kérnie. A helyszínre érkezett rendőrjárőr először csupán felszólította a békés viselkedés szabályairól megfeledkezett Ján Klast, hogy kövesse őt a városi rendőrkapitányságra. Az ittas férfi azonban rátámadt a rendőrökre, ' tépni próbálta az egyenruháikat, majd szökni akart. Amikor néhány lépéssel arrébb utolérték, kezében egy kemény tárggyal támadt a rendőrökre, de a városi parancsnokság épületében sem csillapodott, hanem tovább szitkozódott és több ízben is megpróbálta testileg bántalmazni a közbiztonsági szervek tagjait. Az ügyész a karhatalmi szervek ellen elkövetett nyílt támadás bűntettével vádolta Ján Klast, és mert két alkalommal már a múltban is állt bíróság előtt, ezért szigorúbb büntetést javasolt számára. Első fokon az ügyben illetékes járásbíróság tárgyalta az ügyet és helyt adott az ügyészi javaslatnak háromévi szigorított fegyházbüntetésre ítélve Klast, aki fellebbezést nyújtott be a bírói döntés ellen. Az eset így került a kerületi bíróságra, ahol megerősítették az elsőbíróság határozatát. S Tavaly decemberben, a szóban forgó estén eleinte „csak" a nemzeti bizottságok dolgozóit, de később — főképpen az alkohol vérlázító hatására — a néphadsereg katonáit és a rendőri szerveket is sértegette a čadcai járás egyik községének italboltjában a huszonhárom éves Anton Jaro. Az alkalmi, ital fűtötte „szónok" közrendbontó tettét súlyosbítja, hogy alaptalan szitkozódását többszöri figyelmeztetés ellenére sem hagyta abba. hanem épp fordítva: erélyesen dulakodni kezdett a helyszínre hívott rendörjárörrel. Az esetben illetékes járásbíróság Jaróra oktalan rágalmazás és közéleti személy ellen elkövetett tettleges támadás vádjával egy esztendei feltétel nélküli szabadságvesztést rótt. 5 A harag és a „bosszú" sajátos módszerét eszelte ki a homonnai (Humenné) járásban élő Ferdinand Masný, akit tavaly — közrendbontás vádjával — az első fokú bíróság feltételes szabadságvesztésre és a perköltségek megtérítésére ítélt. Ahogy azt az ilyen esetekben szokás, Masný is részletekben, postautalványon folyósította az ügyben illetékes címre a megítélt összeget. Féktelen haragja levezetéseképp azonban a postautalványnak a címzettet megillető szelvényére különböző sértő szövegeket irkáit és megszégyenítő ábrákat rajzolgatott az őt elítélt birákról... Sajátos élcelődése az ügyészség tudomására jutott, ahol a közéleti személyek megsértésével és hivatalos közeg elleni támadásnak vádjával eljárást indítottak a közrendbontó postabetyár ellen. A kívülálló számára talán megmosolyogtató „hecc" végeredménye már kevésbé tűnik mulatságosnak: az ügy egészen a kerületi bírósághoz jutott, ahol nemcsak hat hónappal megtoldották Ferdinand Masný korábbi büntetését, hanem az eredetileg feltételesnek szánt büntetést feltétel nélküli fegyházbüntetésre változtatták. E büntetésszigorítás ellen Masný — a törvény adta lehetőségeivel élve — fellebbezést nyújtott be, mígnem az eset egészen a Legfelsőbb Bírósághoz került, ahol a korábbi ítéletekből kiindulva a vádlott végső büntetését összesen másfél esztendei börtönbüntetésben állapították meg; s ez a döntés már megfellebbezhetetlen. S Lényegében sokáig lapozgathatnók még az ilyen és ehhez hasonló bűntetteket jegyző periratok között ... Mivel azonban a törvényekben való járatlanság törvényszegés esetében nem jelent mentséget — jobbára még csak enyhítő körülményt sem — inkább arról szólunk: mit mond a törvény a közéleti személyek elleni rágalmazás vagy erőszak kapcsán? A Büntető Törvénykönyv illetékes paragrafusai szerint három évig terjedő szabadságvesztéssel sújtható, aki közéleti személyeket erőszakkal gátol kötelességeik teljesítésében. Öt esztendei börtönbüntetés róható arra a vádlottra, aki fegyverrel veszélyezteti, vagy testileg is bántalmazza a karhatalmi, illetve közéleti személyeket. Ha a tettes garázdálkodása során súlyos sérülést okoz a hatósági közeg képviselőjének, úgy a Büntető Törvénykönyv tíz esztendei szigorított fegyházbüntetés kiszabását teszi lehetővé. Ugyancsak drága „mulatságnak" számít a szóbeli sértegetés vagy a rágalmazás is! Ha bebizonyosodik a vádlott bűnössége, az illető felelőtlen kijelentéseiért tizenkét hónapig terjedő szabadságvesztéssel sújtható. Mindennek tudatában bárkiben fölmerülhet hát a kérdés: kit tiszteljen közéleti személynek? Nos, a közrend képviselőin, a néphadsereg katonáin és a nemzeti bizottságok dolgozóin kívül ide sorolható az összes hatósági közeg: a szolgálatban lévő vasutas, buszsofőr, a táppénzállomány jogosságáról döntő, vagy betegellenörként érkező orvos, továbbá a népjóléti- és gyámügyi hivatalok dolgozói, a pedagógus, aki velük együtt érkezik szülőicsaládi látogatásra, de akár a kereskedelmi felügyelőségek ellenőre is ... Más szavakkal: a közéleti személyek elleni bűntettek csoportja az általában értelmezett garázdálkodás, vagánykodás, verekedés egy súlyosabb elbírálás alá eső, mondhatnánk: speciális területe. Társadalmi veszélyességét és a törvény ezzel kapcsolatos szigorát bizonyítja, hogy az ezzel gyanúsított vádlottak fele a bírósági tárgyalások során feltétel nélküli börtönbüntetést kap, ahol kinek-kinek bőven van ideje a töprengésre, a megszelídülésre. Ki mit gyűjt?
