A Hét 1984/1 (29. évfolyam, 1-27. szám)
1984-04-13 / 16. szám
írók-történetek KI VOLT JÓZSEF ATTILA ÓDÁJÁNAK A MÚZSÁJA? Amikor József Attila Ódáját olvasom — mindig megborzongok. A vers olyan csodálatosan szép és olyan mélységesen mély, hogy nem lehet megrendülés nélkül elolvasni, mindig kiváltja a katarzist. Ebben a versben a szerelem halhatatlanná lesz s időtlenné a vágy, kozmoszivá tágul a mondanivaló. A költemény mégsem szakad el a földtől, ott érezzük benne az élő asszonyt, aki a költő lelkében „szóra bírta egyaránt a szív legmélyebb üregeiben cseleit szövő, fondor magányt s a mindenséget". De hát ki volt a vers ihletője, aki a világirodalomban is páratlanul álló szerelmi költeményt József Attilában világra segítette, s akihez a költő remegő szenvedéllyel szólt, amikor ezeket a sorokat írta: Szeretlek, mint anyját a gyermek, mint mélyüket a hallgatag vermek, szeretlek, mint fényt a termek, mint lángot a lélek, test a nyugalmatI Szeretlek, mint élni szeretnek halandók, amíg meg nem halnak. Minden mosolyod, mozdulatod, szavad, őrzöm, mint hulló tárgyakat a föld. Elmémbe, mint fémbe a savak, ösztöneimmel belemartalak, te kedves, szép alak, lényed ott minden lényeget kitölt Mielőtt rátérnék a szép asszony és József Attila kapcsolatára; ismertetnem kell az előzményeket. A harmincas évek elején az írók anyagi és erkölcsi támogatására Magyarországon megalakult az Írók Gazdasági Egyesülete, röviden az IGE. Az egyesület a legjobb Írókat tömörítette és 1932-ben megrendezte a Balatoni íróhetet, majd 1933 júniusában Lillafüredre invitálta az írókat. A Lillafüredi íróhét sajnos derékbatört, mert az IGE alapítója és akkori elnöke, a köztiszteletnek örvendő Pakots József író váratlanul elhunyt. Mindössze három napig tartott az összejövetel, de ez ügy látszik elég volt arra, hogy József Attila megismerje dr. Szöllös Henrikné Marton Mártát, budapesti művészettörténészt, a harmincas évek kiváló sebészorvosának feleségét. Az asszony gyönyörű volt. nem csoda hát, hogy József Attila első látásra belészeretett. (Legalábbis erről beszél az Óda minden sora.) Pátzay Pál, hírneves szobrász, aki Szöllösék baráti köréhez tartozott, így emlékezett a fiatalasszony testi-lelki szépségére: „Szebb nőt képzőművész létemre keveset láttam. Műveltsége, kelleme mellett ez a kivételes szépség egyszerűen nem maradhatott hatástalan senkire, aki a közelébe került. Csak természetes, hogy művészemberre, kivált olyan szenzibilis lényre, mint József Attila volt, még kevésbé. Szerencsének mondható, hogy ez a szépség egy halhatatlan remekmű létrejöttét segítette. A tény, hogy József Attila a verset dr. Szöllösnéhez írta. szűkebb baráti körünkben eléggé köztudott volt — bár én a kéziratott nem láttam/' 1963-ban, az asszony halála előtti hónapokban Rajk András fölkereste Szöllös Henriknét, és elbeszélgetett vele József Attiláról. Az asszony így mesélte el a költővel való találkozását: „Összesen három napig ismertem József Attilát (feltehetően 1933. jún. 10-töl 12-ig — a szerző megj.), s e három napban is keveset találkoztam vele. Néhány nap múlva Pesten még egyszer néhány percnyi időt töltöttünk együtt. Akkor láttam utoljára ... A következő történt: Az én eredeti végzettségem művészettörténész, de zenével is foglalkoztam, fiatal koromban Bécsben újságíróskodtam a »Musikblätter des Anbruch« című lapnál. így sok művész és író ismerősöm, barátom volt. Az ö révükön kaptam meghívást a lillafüredi irótalálkozóra___József Attilával ezekben a napokban ismerkedtem meg. Megmondom teljes őszinteséggel: tudtam, hogy jeles költő, de hogy nagy költő, azt én akkor még nem tudtam. Néha beszélgettünk ezekben a napokban, műveltsége, egyéniségének érdekessége megfogott. Amolyan játékos, jelentéktelen udvarláson felül semmilyen szubjektív kapcsolatról nem beszélhetek. Mondhatom, nem álmodhattam, hogy ebből az ismeretségből vers szülessék ... Nagy meglepetés ért, amikor hazaérkezvén a félbeszakadt találkozóról, másnap egy borítékban megkaptam a verset egy néhány soros levél kíséretében. Szépnek találtam, természetesen eltettem. S azután két nappal később ért a következő és utolsó meglepetés ebben az ügyben. Kora reggel csengettek a Mészáros utca 12. számú házban levő, akkori lakásom ajtaján. József Attila volt. Néhány meglehetős érdektelen mondatot beszélgettünk. Megköszöntem a verset. Ö hamarosan elment — akkor láttam utoljára." Németh Andor író, József Attila jóbarátja és életrajzírója kissé más vonatkozásban említi ezt az ügyet „József Attila és kora" című 1947—48-ban írt könyvében: „1933 nyarán az írók Gazdasági Egyesülete irodalmi hetet tart, mint az előző esztendőben. Tavaly Balatonlellén voltak idén Lillafüredre készülnek. Attilának igen jót tett a tavalyi kiruccanás. Ünnepelték, becézték, napozott, fürdött, jól táplálkozott, sugárzó kedvvel, felvillanyozva tért haza. Idén azonban Judit bűntudattal készitgette össze Attila úti holmiját. Asszony volt, fecsegett, pletykát csinált. Attila neheztelt rá ezért. Napok óta alig szólnak egymáshoz. Attila búcsú nélkül megy el hazulról. Alig tette ki a lábát a házból, annyi gond szakadt a Judit nyakába, hogy Attiláról szinte megfeledkezik. Öt hónapja nem fizettek házbért. A háziúr felmondólevelet irt. Mehetnek elengedi a hátralékot, a bútoraikat sem tartja vissza, de azonnal tegyék szabaddá a lakást. Hova menjenek? Ebben az ügyben szaladgál, mikor néhány nap múlva találkozik valakivel, akinek Lillafüreden kellene lennie. Tőle tudja meg, hogy az ünnepség gyászba fulladt: Pakots Józsefet, az IGE elnökét szivszélhűdés érte, a kongresszus feloszlott. — Attila nem jött haza? — csodálkozik a barát. — Nem — mondja Judit. A barát hallgat, fürkészve néz Judit arcába, s nem tudja, mit mondjon. Vannak néhártyan, akik ott maradtak — folytatja habozva. Judit látja az arcán, hogy tud valamit, de nem faggatja tovább. Másnap megjön Attila. Judit rögtön észreveszi a változást. Sugárzik az életkedvtől, fellépése hetyke, kihívó. Fütyörészve rakosgat, rendezkedik. Aztán leveti, szék támlájára akasztja kabátját, ingujjban páváskodik a szoba közepén. Fehér papírlap kandikál ki a kabát belső zsebéből. Judit észreveszi. — Mi az? — kérdi. Vers — mondja büszkén Attila. — Elolvashatom? — Nem neked szól, de elolvashatod — veti Attila oda. Judit kezébe veszi a papírlapot, olvas, s egyre halványodik. — Attila, ez gyönyörű... — suttogja végül. Attila szúró pillantást vet rá. — Nem neked szól — ismétli keményen. — A világ legszebb nőjéhez írtam. S kis szünet után: — Én már nem szeretlek téged. Én mást szeretek. — Judit nem válaszol. Csak nézi, nézi dermedtem Jól hallotta, vagy cseng a füle? — Akkor... akkor miért jöttél vissza ? Menj el! — csattan fel. — Menj el! Szedd a holmidat, és menj ahhoz, akit szeretsz. — Attilának pillája sem rezzen. Állja Judit tekintetét. Most ö szólal meg, kiszámított kegyetlenséggel. — Nem a! Én veled maradok, és neked tűrnöd kell, hogy mást szeretek. Most elmegyek hozzá, de visszajövök. — S indul, de visszafordul az ajtóból: — A legszebb nő, aki valaha az utamba akadt. És a vers, amit Írtam, a legnagyobb szerelmes vers. amit valaha is írtak. — És már el is ment. Judit meg állt a szoba közepén, levegő után kapkodva. Kibírhatatlan — ez volt, amit érzett, semmi egyéb, csak ez: kibírhatatlan. Mint az alvajáró, a konyhaszekrény elé támolygott, s megkereste azokat a bizonyos porokat, amiket ott rejtegetett az újságpapír alatt. — Kibírhatatlan, kibírhatatlan! — motyogta, miközben ujjat gépiesen bontogatták a kis borítékokat. Mintha csak ismételné, amire már felkészült félelmeiben, amit félálmában, félrévületeiben már számtalanszor megcselekedett : beleöntötte a vízbe a negyven borítékocska tartalmát, megkavarta kanállal az italt, és kiitta. A víz lecsúszott a torkán, de az ínyéhez tapadó, félig olvadt porszemcsék keserűsége oly tűrhetetlen volt. hogy rosszabbul lett. Hátratámolyodott, s akkor megpillantotta Attilát. Attila, mintha megsejtette volna, mire készül Judit, visszaszaladt. Rémülten kap az aléló dereka alá, a pamlaghoz cipeli, segítségért kiabál. Pár perc múlva megérkezik a mentőkocsi. Attila elkíséri Juditot. Az úton kétségbeesve magyarázkodik, mentegeti magát. Judit verejtékező homlokkal, kábultan hallgat. A mentőkocsi befordul a kórház kapuján. Juditot elviszik. Attila magára marad. Ahogy Judit eltűnik a szeme elöl, megszűnik a lelkiismeretfurdalása. A Japánba siet. Keres valakit — akinek megmutathassa a költeményét. Mert ez az egyedüli értelmes az egész körülötte keletkezett kavarodásban. A vers, amely túléli a versürügyet, a nőt, akihez íródott, mely túléli őt, túléli Juditot." Az olvasók közül, akik szeretik József Attilának ezt a döbbenetesen szép szerelmes versét, bizonyára kevesen tudják létrejöttének körülményeit. A leglényegesebb azonban az, hogy megszületett a vers s az olvasók nemzedékei gyönyörködhetnek benne. DÉNES GYÖRGY KÖNYVSZEMLE '84 A bratislavai Művészetek Házában a Könyvszemle '84 kiállításon Szlovákia tizennyolc kiadójával közösen a Madách Könyv- és Lapkiadó Vállalat is kiállította tavaly megjelent könyveit. A tizenöt éve hasznosan és eredményesen tevékenykedő kiadó író—olvasó találkozót is szervezett, amelyen főleg diákokból álló közönség előtt Dénes György, Dobos László, Duba Gyula, Koncsol László, Mács József és Turczel Lajos vett részt. Az írók munkásságukról beszéltek, és feleltek a diákok kérdéseire. Duba Gyula író, a Madách Kiadó főszerkesztője pedig ismertette a kiadó munkáját és terveit. (m)
