A Hét 1984/1 (29. évfolyam, 1-27. szám)
1984-04-06 / 15. szám
Tudomány-technika Körösi Csorna Sándor 1784. március 28-án (egyes források szerint április 4-én) született Erdélyben, Háromszék megye Kőrös nevű falujában. Születése és ifjúságának évei a francia forradalom világmegmozditó korszakára esik. A Habsburgok császári hatalma mindent elkövetett ugyan, hogy feltartóztassa az új eszméket, ennek ellenére terjedtek azok, és hatásuk Csornát sem hagyta érintetlenül. A majdani tudós iskoláit szülőfalujában, 1799-től pedig a nagyenyedi kollégiumban szolgadiákként végezte. Főleg a nyelvek, a földrajz és a történelem érdekelték, megtanult latinul, görögül, németül, franciául, héberül és törökül. A kollégium elvégzése után a bölcsészeti és teológiai akadémián folytatta tanulmányait. 1815-ben letette a rigorózumot (egyetemi szigorlat), majd a nagyenyedi kollégium angol alapítványa terhére Göttingenbe ment folytatni tanulmányait, ahol a török, arab, perzsa és angol nyelven kívül nagy gondot fordított a Kínával szomszédos ujgur nép kereskedők társaságában átkelt a Hindukus magas hágóin Kábulba, majd Allard és Ventura francia tisztek kíséretében a Khajbar szoroson átkelve 1822. március 12-én Lahorba érkezett. Lahorból Amritszar, Dzsammu, Szrinagar érintésével, a Himalája 4 090 méter magas Fotu-La hágóján keresztül júniusban elérte Ladakh fővárosát Lehet. Csorna további útiterve: a Karakóram és Kun-Lun hegységeken átkelve Jarkend, Kasgar, Maral -basi, Akszu, Kucsa, Korla, Karasehr és Turfa, így elérni a Dzsungáriában levő Urumcsi városát, hogy valahol ott keresse a jugar népet. Magas belső-ázsiai hegyláncok és a nagy kiterjedésű Takla-Makán sivatag állott a magányos vándor előtt. A kasmíri határnál találkozott az angol William Moorcrofttal, aki felismerte Csorna tehetségét és nyelvkészségét. Moorcroft rábeszélte, hogy foglalkozzon a tibeti nyelv tanulmányozásával. 1822 novemberétől A dardzsilingi temető 1830 őszén befejezte a tibeti szótárhoz és nyelvtanhoz szükséges anyag gyűjtését és 1831. május 5-én Kalkuttában ezt a kormány rendelkezésére bocsátotta. A nyomtatást a kalkuttai Baptista Misszió nyomdája vállalta, 1834 elején a Bengáli Ázsiai Társaság titkára J. Prinsep, indológus jelentette a kormánynak, hogy a tibeti-angol szótár megjelent, majd az év végén a tibeti nyelvtan is elhagyta a nyomdát 500 példányban. Csorna ezekből 100-100 példányt kért a maga részére, mert Magyarország, Ausztria, Olaszország és Németország egyetemeinek akarta ajándékozni. Csorna tibeti tanulmányai világos választ adtak arra, hogy a tibeti nyelv nem áll semmiféle kapcsolatban a magyarral. Közben hazája is felfigyelt a „zarándok tudós" munkájára és a Magyar Tudós Társaság levelező tagjává választotta, és különböző intézményektől illetve gyűjtésekből származó pénzt küldtek a részére, amit ö nem fogadott el, hanem visszaküldte tudományos és oktatási célok felhasználására. „Dicsősége abban áll, hogy egy álomkép nyomán indult el, de egy valóságos feladatot oldott meg." W. Hunter A lahori várkapu (XVII. sz.) 1823 májusáig Moorcroft társaságában Kasmírban tartózkodott, majd ajánlólevelekkel és pénzzel ellátva 1823. június 11 -én útnak indult a Zanszkárban levő Zangla kolostorba. A kolostor egyik kis helyisége 16 hónapig volt Csorna szállása és dolgozószobája, ahol Szangje Puntszog láma segítségével tanulta a tibeti nyelvet, gyűjtötte a szavakat és tanulmányozta a tibeti irodalmat. 1826 őszén kénytelen volt elhagyni Tibetet, az újabb úticél a baséhri Kanum lámakolostor volt. Kanumban meglátogatta őt az angol Gerard, orvos és utazó, aki azután közleményeiben méltatta Csorna tevékenységét. Gerard híradásáig Csorna csak igen kevés jelét látta az iránta megnyilvánuló érdeklődésnek. Csorna 1842-ben újra útrakelt, hogy megvalósítsa előző tervét — a Ihasai utazást — és könyvtárakban információkat keressen a mongolokról, újgurokról, esetleg a hunokról, majd folytassa útját eredeti célja felé: Mongóliába vagy Kína északnyugati határvidékére. Tíz évet akart szentelni ezekre a kutatásokra, hogy azután visszatérjen hazájába. Északnak tartott a Hugli folyón, majd a Himalája előhegységében levő Terái mocsárvidéken kelt át. Március 24-én megérkezett Dardzsilingbe, de már akkor benne volt a gyilkos kór, a malária. Campbell angol orvos és kormánytisztviselő vette gondozásba, de a magas láz megtörte a zarándok tudós vasszervezetét és 1842. ápriis 11 -én reggel öt órakor meghalt. Hamvait a dardzsilingi angol temetőben temették el. Csorna úttörő tudományos munkáit mindenütt elismeréssel fogadták, hiszen új területet területet tárt fel: a tibeti nyelvhez és irodalomhoz nyitott utat és az északi buddhizmus is feltárult a tudományos kutatás számára. SCHEIRICH LÁSZLÓ (Fotó: Scheirich László ós archív) tanulmányozására, akikben a magyarok ősét sejtette. Már ekkor nagyon foglalkoztatta őt a magyarok eredetének kérdése. A magyarok régi Ungarns, Hungarus nevét az Uigur illetve Un-Uigur névből származtatta. 1818:ban véglegessé vált elhatározása, hogy elindul Belső-Ázsiába megkeresni a magyarok őshazáját. Útját Oroszországon és Szibérián keresztül szándékozott megtenni Kína északi részeibe. Ehhez az úthoz fontos volt a szláv nyelvek ismerete is, ezért még elment Zágrábba, ahol szerbül, horvátul és szlovénül tanult. Zágrábi tartózkodása után már csak búcsúzni tért vissza Enyedre, és nekivágott nagy útjának. Bukaresten és Szófián keresztül Konstantinápolyba szándékozott utazni, de a pestisjárvány miatt Enosz kikötőjéből Alexandriába, majd Kairóba utazott, ahol arab írók műveit tanulmányozta. Közben Egyiptomban is kiütött a pestis, és Csorna egy vitorláson Szíriának vette útját. Május 19-én ázsiai öltözetben Mószulon keresztül Bagdadban majd Kermánsához és Hamadon át Teheránba, Perzsia fővárosába indult. Négy hónapot töltött Teheránban a diplomáciai megbízatású Willock fivéreknél; itt fejlesztette perzsa nyelvtudását. „Szkander bég" (Sándor úr; így nevezte magát Csorna a további útján) 1821. március 1-én különböző karavánokkal Teheránból Buharába ment, hogy behatoljon Belső-Ázsiába. A háborús zavargások megakadályozták, hogy tervét megvalósítsa, ezért afgán A tudós szobra Marosvásárhelyen 18 na Nándor
