A Hét 1984/1 (29. évfolyam, 1-27. szám)
1984-01-06 / 2. szám
A Gsemadok életéből A sziUcei folklórcsoport fellépése zőkké. azután a rendezvény székhelyének helyi nemzeti bizottságai, a helyi nemzeti front tömegszervezetei, s ma már a járási kulturális szervek és intézmények is. Anyagi támogatásban főleg az egységes földműves szövetkezetek és a járási nemzeti bizottságok kulturális osztályai részesítik az ünnepélyeket. A szervező CSEMADOK-tói különböző anyagi terheket vállalnak át. Az ilyen közös erővel és tehervállalással megszervezett dal- és táncünnepélyek szervezettségükben. kulturáltságukban, műsorpolitikájukban és művészi színvonalukban elérik, vagy megközelítik az optimális színvonalat. Ezek a rendezvények közönségvonzásukban is erősek. Például a dunaszerdahelyi, a komáromi, a rozsnyói, a Kassa-vidéki járások dal- és táncünnepélyeinek a látogatottsága évente 3—5.000 személy között mozog, a szereplők száma pedig 4—700 fő. Az ilyen rendezvények társadalompolitikai értéke és az amatőr művészeti tevékenység terén jelentkező mozgósító ereje jelentős. A többi járásban is igyekeznek kiépíteni a társszervekkel a megfelelő kapcsolatot, a rendezvények fokozatosan értékesebbé, látogatottabzem, többen vannak, akiknek természetes igényük a szervezett kulturális tevékenység. Őszi Irma, a CSEMADOK érsekújvári (Nővé Zámky) járási bizottságának titkára nem titkolta örömét, hogy végre tagkönyvkiosztásra utazhatott Helenbára, ahol remélhetőleg nemcsak egy új, hanem egy, későbbiekben jól dolgozó szervezet alakult. A gazda bekeríti házát — talán a Babitsemlékestek hatáséra ötlött fel bennem a verseim, amint Sidó Zoltánt, a CSEMADOK KB elnökének beszédét hallgattam, aki szintén megjelent Helenbán, hogy jó gazdához méltóan szemrevételezze és köszöntse a CSEMADOK népes családjának legfiatalabb tagját. CSANAKY ELEONÓRA EGY SZERVEZET SZÜLETÉSE Hadd hencegjek egy kicsit: bábáskodtam ám én is valamikor egy CSEMADOK-szervezet születésénél; világra is jött annak rendje, módja szerint. bá válnak. A Bratislava-vidéki, a nyitrai és a terebesi járásoknak — főleg a közönségszervezés terén — van még tennivalója. E járási méretű rendezvények jelentős politikai fórumok is. A május elseje utáni időszak legnagyobb tömegeket mozgósító fórumai ezek. Ezáltal a politikai manifesztatív jellegük is megkülönböztett figyelmet érdemel, amit a járási dal- és táncünnepélyek ki is vívtak maguknak. A párt- és államapparátus járási vezetői rendszeresen látogatják őket, és a fórum adta lehetőséggel élve szólnak a járás nemzetiségi dolgozóihoz. Ezeken a rendezvényeken keresztül is szorosabban kapcsolódik nemzetiségi kultúránk az össztársadalmi kultúrához, válik annak szerves részévé. Ez a tény kötelezi is az állami kulturális intézményeket és szerveket, hogy fokozottabb figyelemmel segítsék az ünnepély metodikai és szakmai előkészítését, a magyar nemzetiségi művészeti kollektívák egész évi tevékenységét, mert az ünnepély az ő nemzetiségi területen kifejtett munkájuk eredményének a tükrözője is. Pártunk ideológiájának értelmében törvények és rendeletek határozzák meg azt, hogy a kultúDe: kezdjük a legelején! Zsélyben (Zelovce) egészen a hatvanas évek elejéig nem létezett CSEMADOK-szervezet, sőt az volt sokak — mások között a járási titkár — véleménye, hogy Zsélyben ilyen szervezet létre sem jöhet. Az ok: ezeket az embereket már egyszer becsapták. Valamikor (1949-ben vagy ötvenben) jelentkezett már vagy hatvan ember az alakuló szervezetbe, de a szervező (hadd ne nevezzem meg őt!) a belépési nyilatkozatokat egyszerűen eltüntette, talán bedobta a Kürtös-patakba, vagy az Ipolyba, vagy talán megette őket. Ez volt a helyzet hatvan, hatvanegy táján. Ekkor egy könnyelmű fogadást kötöttem a járási instruktorral: öt liter borért megszervezem Zsélyben a CSEMADOK-szervezetet. Az instruktor állta a fogadást, kaptam tőle egy rakás belépő (jelentkező) lapot. Otthon (mert hogy el ne feledjem: Zsély az én drágálatos falum) azon törtem a fejem, kire lehetne támaszkodni ebben a nagy szervezési munkában. Az első, aki eszembe jutott Bányai Géza, szomszédom és régi-régi jóbarátom volt: rögtön átpasszoltam neki a belépőlapok felét. Egy csomó lapot pedig átvittem Krsiak ra (a népművelés) szakmai-metodikai irányítása, fejlődésének biztosítása államilag egységesen a népművelési és kulturális intézmények és szervek feladata. A nemzetiségi kultúráé is. A CSEMADOK, mint társadalmi kulturális szervezet, a szervezeti feltételek biztosításával nyújt a magyar nemzetiségi kultúra fejlesztéséhez jelentős segítséget. Szervezeten belül felel politikumáért, tartalmáért. A járási dal- és táncünnepélyek, CSEMADOK-napok, béke-, aratási- és szüreti ünnepélyek műsorilag elsősorban a hazai nemzetiségi kultúránk eredményeire épülnek. A magunk termelte kulturális értékeknek biztosítanak színpadot. Tartalmukat főleg a népi és forradalmi hagyományokra épült színpadi alkotások képezik. Az alkotások a múltból táplálkozva, a mának szólnak. A népi, nemzetiségi tudat ápolásában, a szocialista embertípus kialakításában jelentenek nagy segítséget. Önmagunk megismerését, megbecsülését eredményezik, de emellett megfelelő módon szolgálják a közös hazában élés gondolatának az elmélyítését, és az internacionalista eszmeiséget. A rendezvények műImrének, Zsély nyugalmazott postamesterének. Ö szlovák ember volt, de úgy vélte, hogy egy kulturális szervezet ráférne Zsélyre, és a kedves Imrisko bácsi hetven éves fővel, biciklin, befutkározta a falut, és egy hét alatt harminc CSEMADOK-tagot „szerzett". Két hét sem telt el egészen, és volt már vagy nyolcvan tagunk. Közöttük például Deák Miska bácsi, Zsély fö-fö színjátszója, Böhm József, aki mellett sok-sok hivatásos színházi rendező elbújhatna, no és (a közelmúltban elhunyt) Lovas Gyuri bácsi, aki csakhamar nélkülözhetetlenné vált, ő lett a szervezet mindenese, mert nem volt feladat, amit el ne végzett volna, a tagdíjak begyűjtésétől kezdve a csirkenyakat elvágásáig (az alakuló gyűlést ugyanis egy szép ünnepséggel kötöttük egybe). Még az egységes földmüvesszövetkezet akkori vezetősége is mellénk állt, ha jól emlékszem, egy jól meghízott disznót adott az alakuló közgyűlés „fényének az emelésére". Az új CSEMADOK-szervezet első elnöke e sorok írója lett. Természetesen nem sokáig. Az alakuló ünnepélyre eljöttek a losonci színjátszók remek esztrádmüsorral. Néhai A dal- és táncünnepélyt a vár tövében rendezik sorában ezt egyrészt a vendégszereplésre meghívott szlovák együttesek, illetve a szomszéd járásokat és esetenként Magyarországot képviselő együttesek műsora, másrészt a nemzetiségi művészeti kollektíváink szlovák, szovjet, stb. műsorszámai fejezik ki. Rendezvényeink részéről — a CSEMADOK következetes internacionalista politikája eredményeként — az ilyen meghívások természetessé váltak, szerves részét képezik kultúrpolitikánknak. A rendezvények — kiegészítő műsorként — szívesen támaszkodnak neves hazai és külföldi hivatásos vendégművészek, művészeti kollektívák szerepeltetésére. Összegezésként: kulturális társadalmi életünk egyik nagyon fontos rendezvényévé erősödtek a CSEMADOK járási dal- és táncünnepélyek, a béke-, aratási- és szüreti napok. Mozgósítják, és alkotó munkára ösztönzik az adott járás összes magyar nemzetiségi népművészeti kultúrát ápoló csoportját és szólistáját. TAKÁCS ANDRÁS Ferenc Ferdinánd még egy verset is írt az új szervezethez, amit el is szavalt az ünnepélyes alakuló gyűlésen. Azóta sok víz lefolyt a Kürtös-patakon. Bányai Géza, a Lovicsek-színdarabok hajdani hösszerelmese, ma már járási titkár. Rengeteg szép eredményről olvashatunk a szervezet krónikájában: sósári dal- és táncünnepélyektől kezdve, sikeres szavalóversenyeken át színvonalas iró-olvasó találkozókig. A szervezet színjátszó csoportja a kezdet óta egyike a járás, sőt tán az ország legjobbjainak, (talán palóc kiejtésük miatt — még egyszer sem kerülhettek el a Jókai-napokra), és még mindig Böhm József vezeti, irányítja, rendezi. Imrisko bácsi, sajnos, már meghalt. Igen rövid ideig voltam csak elnöke ennek a szervezetnek, mivel rájöttem, hogy könynyebb valamit megszervezni, mint irányítani, épp ezért néhány hónap után lemondtam. Azt hiszem, jól tettem, hiszen Deák Miska bácsi és a többi elnök alaposan értette, érti a dolgát. És az a hajdani járási instruktor (később járási titkár) is betartotta a szavát. Jól esik rá visszagondolni. Rados Pálnak hívják öt. ZS. NAGY LAJOS 7
