A Hét 1984/1 (29. évfolyam, 1-27. szám)
1984-01-06 / 2. szám
Hallottuk' olvastuk' láttuk Innenonnan KÖNYV Mátyás király (Bajcsy-Zsilinszky Endre könyvéről) Az utóbbi években több Mátyás király személyével foglalkozó kiadvány, monográfia jelent meg. A középkori magyar történelem legnagyobb alakja születésének 540. évfordulójára — az olyan munkákat is újra kiadták, mint Kardos Tibor: Ki volt Mátyás király? cimű tanulmányát vagy Bajcsy-Zsilinszky Endre történelmi fogantatású, szépprózai ihletésű művét, a Mátyás királyt. Bajcsy-Zsilinszky, a második világháború alatt mártírhalált halt antifasiszta publicista és politikus, a magyarországi fegyveres ellenállási mozgalom egyik szervezője 1939- ben írta fontos munkáját, ezt a ma embere — történész és laikus számára egyaránt lebilincselő olvasmányt. S bár amint Nemeskürty István az előszóban megjegyzi: „a szerző a maga jelennek üzenő indulatában túlhangsúlyozta Mátyás demokratizmusát", mindez mit sem von le a könyv tudományos-esztétikai értekéből. A szerző 1939-ben, Európának ebben a viharos korszakában mindenekelőtt azt akarta megmutatni, hogy „Mátyás életének és politikájának tükrében milyen természetes, milyen magától értetődő, milyen jó kiegyensúlyozott és szerves történelmi alkotás volt Mátyás birodalma". Bajcsy-Zsilinszky egyben a kor német történelemtanítása ellen is fellépett; müvében ennek „százféle alakban jelentkező tüneteit" bírálta. A Gestapo embereivel szembeszegülő, a nemzeti függetlenségért s az európai népek szabadságáért harcoló politikus igaz portrét akart rajzolni arról az uralkodóról, aki már fél évezreddel ezelőtt is „európai megmozdulást követelt" — „Európa veszedelmével szemben." A szerző példaképül állította a néptömegek elé Mátyást, aki nemcsak a hadtudományban jeleskedett, de a közteherviselés gondolatának is kiváló, „korát messze megelőző elöharcosa volt". Azt a Mátyás királyt, aki évszázadokon át igazságosként élt a nép emlékezetén, aki a „robotos magyar parasztságot már a nemzet tagjának érezte". De nem voltak „faji és osztályelfogultságai" sem, hisz biztonsággal emelte ki a névtelenségből a budai birodalmi székhelytől félreesett népfajok öléből munkatársainak egy részét". Csáky Károly Barbaro Lindgren: Kishúgom született Zavarban vagyok és bosszankodom, ha valamiben a kampányszerűség körvonalait fedeztem föl. Én inkább kedvelem a lassú, de jól átgondolt folyamatokat. Az alapozó és többet akaró mozgalmakat. A fölkészülést igenlő igyekezeteket. Szeretném, ha ezekből volna több. Szeretném, például, ha a gyermekirodaimat kiadó szervek, és egyéb — gyermekeknek szánt művészetet propagáló intézetek — ne ocsuval bővítenék e „választékot", hanem azon igyekeznének, hogy a jót-, és csakis a jót, (mert ez a fontos) szorgalmazzák. Egyszóval: szeretném, ha a két évtizede tartó kampányA ma nyolcvanéves Stanley Sears a második világháború alatt húsz régi Rolls- Royce autót vásárolt és újított fel. A dúsgazdag Sears nemrégiben elhatározta, hogy megválik páratlan gyűjteménye hat darabjától. A képen látható Silver Ghost 1912-ben eredetileg az angol királyi család valamelyik tagjának készült; a hathengeres, csendes, elegáns autó annak idején egyhuzamban 22 ezer kilométert tett meg, s e modelljével nyerte el a Rolls-Royce cég a világ legjobb autója címet. A kocsit belül fekete bőrrel vonták, be, az ajtók elefántcsont kilinccsel nyílnak, az ablakokon kék selyemfüggöny van, a hátsó ülések mellett virágvázákat helyeztek el. Az újszülött súlya 70 kg. Anya és gyermeke jól érzi magát. Gina Lollobrigida pár hónapra felhagy a fotózással és eljátszik egy szerepet az Ö meg ő: egy férfi meg egy nö című Sergio Corbucci-íümben új filmjéről csak annyi jelent meg az újságban, hogy lesz benne egy vetélytársa, akit Sylvia Koscina alakít. szerűséget, ami a gyermekeknek szánt művészettel kapcsolatos, a lehető leggyorsabban megszűntetnék. Tudom, ma kelendő áru a könyv is. A gyermekirodalomból szépecskén eléldegélhet művész és dilettáns. Csak papíroshalmaz szükségeltetik, és toll, s már gyűlik is a bankó, villára, kocsira, hónapos körutakra, esetleg még cifrább dolgokra is. Barbaro Lindgren könyve 50 ezer példányban jelent meg. De vajon miért kellett ezt a szöveget magyar nyelven is kiadni mégha Svédországban kiadták is? Miért? Azért: mert a svéd gyermeknevelésről napjainkban nem kevés szó esik? Azért: mert ilyen, vagy olyan hiányt pótolhat? Pótolhat-e egyáltalán bármilyen hiányt is egy félresikerült könyv? Aligha. Az utószóban „bűbájos történetnek" nevezi a felelős szerkesztő az alig több, mint két ívnyi könyvecskét (szöveg plussz illusztráció). Jómagam semmiféle bájt, legföljebb csak a fölszín, az üresjáratok és a buktatók vagy hibák tucatnyi-kéttucatnyi baját, és igenis, a megjelenés baját látom. A kisfiú öt esztendős, amikor a szülők bevezetik a „titkokba". A gyermekszületés, a gyermeknevelés, a gyermekfejlődés titkaiba. Lényegében ennyi a könyv tartalma, a mondanivalója, s ha elolvassuk, idegesen döbbenünk rá, sem a szülő, sem a gyerek nem lett okosabb, látóköre nem bővült. Az illúzióit elveszítheti a hét-nyolc-kilenc esztendős gyermek, de helyette új világlátást vagy számára fontos új élményt nem kap. Sajnálom Lindgrent. Sajnálom a szerzőnőt : mert nem tudott meggyőzni. Sajnálom, mert ezt a könyvet nem javasolhatom sem szülőnek, sem gyereknek. (vajkai) HANGLEMEZ Nagy szoprán áriák Sass Sylvia üstkösként tűnt fel a magyar operaművészet egén a hetvenes évek elején és azóta, rövid tíz esztendő alatt szédületes karriert futott be. Énekelte már a Traviata, a Tosca, az Álarcosbál, a Don Carlos, a Macbeth, A Cosi fan tutte, a Norma és a Manón Lescaut főszerepét nemcsak hazájában, hanem a világ szinte valamennyi számottevő operaszínpadán: Bécsben, Milánóban, Salzburgban, Torinóban, Londonban, New Yorkban, Moszkvában és Leningrádban. Magyarországon és külföldön is számos lemezfelvétel készült Sass Sylviával, dalok, koncertáriák, teljes operafelvételek. Az új Hungaroton-hanglemez Verdi: Álarcosbál, Otelló, A végzet hatalma c. operájából és Donizetti: Lammermoori Lucia c. operájából tartalmaz híres áriákat. Sass Sylviát a Magyar Állami Operaház Zenekara kíséri Lukács Ervin vezényletével. A művésznő ezúttal is remekelt. A felvételek tanúsága szerint rendkívülien képes érzékeltetni különféle hangulatokat, lelkiállapotokat, érzelmeket. Az „Álarcosbál" két nagyáriájában igen jól érvényesül Sass Sylvia hangulatteremtő készsége. Az „Ottelo" Fűzfadalában új színt fedeztünk fel az érzelmek tolmácsolásának széles skáláján. Az élettől búcsúzó Desdemonát alakító Sass Sylvia jól érzékelteti, hogy az ártatlan nőben az éneklés feloldja a halálfélelmet. Leonora áriája „A végzet hatalma" IV. felvonásában súlyos lelki vívódások, érzelmi ellentmondások, kifejezője; Donizetti „Lammermoori Lucia" cimű operája IV. felvonásának örülési jelenete is megköveteli a tébolyba átcsapó zilált lelkiállapot érzékeltetését, ami rendkívül nehéz és igényes feladat az interpretáló művész számára. Sass Sylvia azonban tökéletesen megoldja a feladatát. Gyönyörű szopránja, a szerep hangulatával, mondanivalójával való teljes azonosulása, kétségtelen színészi kvalitásai tanúsítják, hogy valóban kiemelkedő egyénisége korunk operaművészetének. Sági Tóth Tibor FOLYÓIRAT Élet és Irodalom A magyar írók lapjának, az Élet és Irodalomnak 1983/45. számában Mezei András költő irt vezércikket. A „lyukas kas" című vezércikken, amelyet a Debreceni Irodalmi Napok elé írt, érdemes eldondolkozni, hiszen nem mást feszeget a költő, mint azt, hogy beteg a magyar költészet, s az olvasók elfordultak a lírától. Érdekes, hogy annak idején Babits is a költészet halálán borongott, s Illyés sok-sok évvel ezelőtt már figyelmeztetett arra, hogy mély szakadék tátong a költők és olvasók között. Mezei András cikkének mondanivalója a csehszlovákiai magyar költöknek-íróknak sem lehet közömbös, hiszen itt is tapasztalható, főképpen a verseskötetek tekintetében, hogy baj van a költészettel, nem fogynak kellő mértékben a verseskötetek, megcsappant az érdeklődés. „Nem a versekért tépik föl az újságokat mostanság — Írja bevezetőjében Mezei András. — Mindazok, akik eddig a publicisztikai tartalmakat keresték a versekben, most a Valóságot olvassák, a Heti Világgazdaságot olvassák. Leértékelődtek-e az irodalmi félmúltban várakozó közéleti versek? Tízhúsz évvel ezelőtt, egy-egy átsejlő versi tartalomért még minden megjelenő költeményt érdemes lehetett elolvasni. — És ma? Még verseket közölni hagyomány, de a napilapok, a hetilapok, és olykor folyóiratok szerkesztői is el-elfordulnak a költészettől. Tudjuk: baj van a »szakmával«, de úgy teszünk, mintha nem volna .. Mezei felhívja a figyelmet a verstermés silányságára, a költői szenvedély kihalására, és arra, hogy némely költő elfordul az úgynevezett „tartalmista" lírától, a tartalmat megveti és elveti. „Műkedvelők fedeznek fel műkedvelőket. Értékadó személyiségek hűlt helyeit nézzük közönnyel." Elmarasztalja azokat a színészeket is, akik a pódiumon, a rádióban vagy a képernyőn teszik tönkre a verset. De a közönség igénytelensége is bosszantja. „Az elmaradt művészi élményért hogyan is vonhatnánk valakit felelősségre, ha a közönség is igénytelen." Kitér a Szép Versek köteteire is, amelyeknek folytonosságát óvni kellene. „Meg kéne vizsgálni, mért zuhannak a verseskötetek példányszámai lefelé? Mért nincsenek új vállalkozások a könyvterjesztésben?" Mezei András figyelmeztetése irók és olvasók közügye kell, hogy legyen. Nálunk is. Mert itt is sokat lehetne tenni a versek népszerűsítéséért. Csak vállalkozók legyenek. (dénes) 8
