A Hét 1984/1 (29. évfolyam, 1-27. szám)
1984-03-23 / 13. szám
A Gsemadok életéből VISSZAPILLANTÁS A fáradhatatlan népművelő Ha a CSEMADOK tevékenységének kapcsán a kezdeti évekre terelődik a szó, nem marad el a nosztalgikus emlékezés: de régen volt, akkor még ment a munka, csupa tűz és lelkesedés volt az ember! Nem mintha ma nem lennének tehetséges népművelők, valami mégis hiányzik az emberekből, különösen a fiatalokból; szerencsére nem mindenkiből. Talán ezért szeretnek az idősebbek inkább a múltról, mint a jelenről beszélni. Ilyen és ehhez hasonló gondolatok merültek fel a tejfalusi (Mliecno) alapiskolában, Bódi Ferenc iskolaigazgató irodájában, amikor a CSEMADOK helyi szervezetének múltjáról, jelenéről és jövőjéről beszélgettünk. — Miért van ez így? — Mert ha sikeres múlt áll az ember mögött, jóleső érzés visszapillantani az eredményekre. De ha már nyilatkoznom kell, kezdjük talán a legelején. Tejfaluban a munkát a CSEMADOK megalakulása idején Déryné korára emlékeztető körülmények között kezdtük meg. Az ünnepélyes alakuló közgyűlésre 1949 márciusában került sor, harminchat taggal. A szervezet legaktívabb alapítói közé tartozott Patócs Gábor. Emlékszem, a megnyitón a műsort az akkor már működő somorjai helyi szervezet tagjai adták. A mindmáig CSEMADOK-tag, Csóka Ferenc volt a helyi szervezet első elnöke. Ót rövid ideig Ugrocszky Béláné váltotta fel. Mindketten sokat dolgoztak, fáradoztak annak érdekében, hogy növeljék a tagság létszámát, hogy jó, eredményes munkát végezzenek. Ez alatt az időszak alatt én kultúrfelelös, pénztáros, egyszóval: mindenes voltam. Közben járási titkár lettem és elnök is, egészen addig, míg a kis járások meg nem szűntek. A CSEMADOK tejfalusi helyi szervezetének tagsága Bódis Ferencet immár több mint két évtizede elnökéül választotta. Azóta áldozatkész, lelkes szervezője és irányítója ennek a szervezetnek. Hagyományápoló és -tisztelő. A vezetőség és a tagság harmincöt éves munkáját eredmények és sikerek fémjelzik. — A szervezet figyelmét kezdetben a tagtoborzás, a szervezeti élet megszilárdítása, a megfelelő munkaformák és módszerek keresésének gondja kötötte le. Ahogy bővült a taglétszám, úgy kezdett kibontakozni a kulturális tevékenység, a népművelői munka. Huszonkét taggal színjátszó csoport alakult, a későbbiek során pedig éneklöcsoport és citerazenekar is. Nagy lelkesedéssel próbált minden tag, tett-vett, nem ismert lehetetlent. A próbák, az összejövetelek, a fellépések egy régi átalakított gazdasági épületben zajlottak, ahol volt öltöző és színpad is. Jól működött a színjátszó csoport. Bárhol léptek fel egy-egy színmű bemutatásával, mindig elnyerték a közönség tetszését. A főszereplők közül hadd említsem meg Szamaranszky Jánost (már nem él) és Földes Istvánnét, aki az idén lesz hetvenéves. Az ő tevékenységükhöz a legtöbb és legnagyobb siker, de a többiek is elismerést, dicséretet érdemelnek. — Milyen színdarabbal aratták a legnagyobb sikert? — Ha jól emlékszem A Sáribíró, A vén bakancsos és A cigány című darabok voltak a legsikeresebbek. Tény, hogy színjátszóink évente legalább két színmüvet betanultak és azt többször is bemutatták. Hosszú éveken keresztül aktívan tevékenykedtek. Az évek során azonban egyre nehezebb volt bebiztosítani az utánpótlást, a fiatalok semmi érdeklődést nem mutattak a színjátszás, az ének, a tánc, a zenélés iránt. Ezért miután az „úttörők" kiöregedtek, fiatal lelkes tagok hiányában a színjátszó csoport szétesett. Az éneklőcsoport 1980-ban azért bomlott fel, mert a vezetője nem tudott tovább a csoport élén maradni, más meg nem akadt, aki elvállalta volna. Azóta már próbálkoztunk csoportot alapítani, de eddig még nem sikerült. Az éneklöcsoport együtt lépett fel a citerazenekarral. A héttagú zenekar Zöld Antal vezényletével jól működött. Nagy sikert arattak a Csiba-citerások. A már elhunyt Csiba István, a nagyapa, annak fia Jenő és az ő fia Attila, valamint Bordó János a köcsögös, aki már szintén meghalt. Egyetlen citerás él még a faluban, a hetvenéves Zöld Antal bácsi. A hagyományokból, népis szokásokból napjainkra is fennmaradt a dörejárás, ezt az idén farsang utolsó szombatján is megtartottuk, nagy sikerrel. Az irodalmi nevelés és a könyvvel való munka fejlesztése érdekében több író-olvasó találkozót szerveztünk. Többek közt ellátogatott hozzánk Ozsvald Árpád és Gyurcsó István költő, Mács József, Ordódy Katalin és Bereck József író. Továbbá sikeres képkiállítást rendeztünk Skriba Pál képeiből, aki alkotásaiban e környék természeti szépségeit örökíti meg. Ma a helyi szervezet vezetősége és tagsága — bár megváltozott körülmények között — az adott feltételekhez alkalmazkodva, igyekszik kötelességének eleget tenni. Elsősorban tagtoborzással próbálják a fiatalokat „összeterelni". Ebben szép eredményeket értek el. Ha összehasonlítjuk a múlttal, meglepő a kép: hosszú időn át a CSEMADOK helyi szervezetének kilencvenkét tagja volt, tavaly elérték a százhuszonnyolcat, az idén százötvenre szeretnék emelni a taglétszámot, ami a kilátások szerint sikerül is. — Marcell Béla négy néprajzi előadását és Kovács László történész, a Csallóközi Múzeum dolgozójának Édes anyanyelvűnk című előadását nagy érdeklődéssel fogadták. Tapasztalataink azt mutatják, hogy ezeket az előadásokat a fiatalok is kedvelik. A közeljövőben Ismerd meg hazádat címmel tartunk előadást. Voltaképpen az a célunk, hogy közelebb hozzuk egymáshoz az embereket. A gyakori találkozások, összejövetelek talán elősegítik majd, hogy ismét létrehozzunk valamilyen műkedvelő csoportot. Ehhez azonban egy klubhelyiség is kellene, ahol megindulhatna a szervezeti élet. Ez ösztönzően hatna a helyi szervezet további fejlődésére. NAGY TERÉZ MEGHALT DROBKA GÉZA Mély fájdalommal értesültünk arról, hogy 77 éves korában örökre eltávozott sorainkból Drobka Géza, a CSEMADOK egyik legrégibb hivatásos tisztségviselője is. Drobka Géza 1951-ben lett a CSEMADOK hivatásos tisztségviselője. Először a CSEMADOK kerületi titkárságán dolgozott mint az adminisztráció vezetője, majd kultúrelőadó volt rimaszombati (Rim. Sobota) és losonci (lucenec) székhellyel. A kerületi titkárságok megszűnése után a CSEMADOK rimaszombati járási titkárságán tevékenykedett nyugdíjba meneteléig. A CSEMADOK-ban betöltött tisztségeiben úgy ismertük meg mint pontos munkaerőt, aki az adminisztráció vezetése mellett fáradhatatlanul járta a CSEMADOK helyi szervezeteit, segített szervezni a kulturális életet, főleg a színjátszás és az esztrádegyüttesek területén. Ott találtuk öt valamennyi Jókai-napokon. Mint a bratislavai Népművelési Intézet színjátszásirányító szakbizottságának tagja hosszú éveken keresztül országos méretben is elősegítette a műkedvelő színjátszás fejlődését. Egy embertől búcsúzunk, akit kötelességtudata és vidám természete miatt mindenki megszeretett és megbecsült. Természetes jó viszonya volt az emberekhez. Még idősebb korában is megtalálta az utat az ifjúság felé. Ezért mindig azt mondtuk róla, hogy Géza örökifjú. Igen, szerettük őt, fiatalok és idősebbek egyaránt sziporkázó humoráért és emberséges magatartásáért. Ő maga is szerette az embereket. Most Drobka Géza régi munkatársunk és barátunk örökre eltávozott közülünk. Hiányozni fog vidám arca, optimizmusa, hiányozni fog, mint barát és munkatárs. Élete nem volt hiábavaló, gyümölcsöző munkát végzett a csehszlovákiai magyar dolgozók kulturális életének szervezése területén. Ezekkel a gondolatokkal búcsúznak munkatársak és barátok Drobka Gézától, mindnyájunk Géza bácsijától. VARGA JÁNOS Schleicher László, a csehszlovákiai magyar zenei élet egyik ismert és fáradhatatlan képviselője 75 éves. A korát meghazudtolóan fiatalos, ma is aktívan tevékenykedő Schleicher László értelmiségi szülők hetedik gyermekeként született Iskoláit szülővárosában, Bratislavában, a Komensky Egyetem Bölcsészettudományi Karán és a Zeneakadémián végezte. Magyar—latin szakos tanári képesítést szerzett Gyakorló pedagógusként előbb az érsekújvári (Nővé Zámky) gimnáziumban, majd a bratislavai gimnáziumban tanított Pedagógusi pályán több énekkart szervezett és vezetett. Kodály Zoltán születésének 60. évfordulója alkalmából 1942- ben megrendezte az éneklő ifjúság első szlovákiai dalosfesztiválját Bratislavában, a Városi Színházban. Karmesterként és zeneszerzőként is jelentős munkát végzett. Több éven át vezette a Népművelési Intézet által szervezett karnagytanfolyamat. A szlovákiai magyar énekkarok országos fesztiváljain is gyakran szerepelt Vezényelte az egyesített énekkarokat a Kodály-napokon és másutt. A karnagyi tanfolyamok hallgatói számára módszertani tankönyveket is írt. Az utóbbi években a CSEMADOK Bratislavai Városi Bizottsága mellett működő, mintegy 400 tagú Liszt Ferenc Klub ale/nökeként végez jelentős közművelődési munkát Schleicher László több évtizedes pedagógusi és népművelő munkássága jutalmául számos elismerésben részesült Legutóbb a Magyar Népköztársaságban a Liszt Ferenc Emlékéremmel tüntették ki. Dr. F. L Új közművelődési klub alakult A CSEMADOK sókszelőcei (Selice) alapszervezete decemberben tartotta meg évzáró taggyűlését. A jelenlevők figyelemmel hallgatták Bende Bélának, a szervezet elnökének egészévi kiértékelő beszámolóját ugyanakkor örömmel vették tudomásul az 1984-es évre összeállított gazdag munkatervet, és azt hogy a szervezet vezetősége a helyi Művelődési Otthonnal karöltve közművelődési klubot alakit. Az első klubösszejövetelt 1984. január 19-én tartottuk meg, amelyen Dr. Püspöki Nagy Péter történész útiélményeiről tartott érdekes beszámolót. Az előadás a szépszámú hallgatóság körében nagy sikert aratott Csizmadia Károly a közművelődési klub vezetője ismertette a téli-tavaszi műsortervet, amelyben szerepelt élménybeszámoló, helytörténeti előadás, az SZNF 40. évfordulójának tiszteletére megrendezett vetélkedő, valamint a gyógynövények felhasználásáról szóló előadás. Reméljük, hogy az elkövetkező időszakban még több művelődni vágyó ember jön el közénk és támogatja ezt a kezdeményezést. Tóth Mária 6
