A Hét 1984/1 (29. évfolyam, 1-27. szám)
1984-03-16 / 12. szám
„ITT A Az 1948-as februári eseményeket követően kialakult kedvező politikai légkörben vált lehetővé, hogy meginduljon a csehszlovákiai magyar szellemi élet vérkeringése. 1948 decemberében megjelent az Új Szó első száma, a következő év tavaszán megalakult a CSEMADOK, fokozatosan megnyitották kapuikat a magyar iskolák. 35 évvel ezelőtt, 1949 januárjában kezdte meg rendszeres magyar nyelvű adását a Csehszlovák Rádió is. Eleinte 5—8 órát közvetítettek hetente, később 12 órára bővült a heti műsoridő. A magyar adás szerkesztőségének abban az időben 3—4 munkatársa volt; feladatkörük igen szerteágazó volt és a külpolitikától kezdve a mezőgazdaságon át egészen a kultúráig szinte mindenhez kellett érteniük. Később jelentős mértékben javult a helyzet, újabb munkatársakkal bővült a törzsgárda, ugyanakkor megnőtt a műsoridő is: az ötvenes évek második felében már több mint húsz órát sugároztak hetente. A hatvanas években a műsoridő elérte a heti 30 órát, a hetvenes években pedig heti 34—35 órára növekedett. Jakál István, a magyar adás főszerkesztője arról is tájékoztatott, hogy jelenleg 41, zömében fiatal munkatársa van a szerkesztőségnek. Jelentős a külső munkatársak és tudósítók száma is. A külső munkatársak aktívan bekapcsolódnak egy-egy adás szerkesztésébe, egyebek között a „Rádióegyetem" is az ő hathatós közreműködésükkel készül. A tudósítók általában levél útján, ritkább esetben magnófelvétel segítségével tájékoztatják a magyar adus szerkesztőit a környezetükben lezajlott legfontosabb „ÁRADJ, AHOGY ÉRZED (Beszélgetés Kulcsár Tibor költővel) Kulcsár Tibor nevével ritkán találkozunk a szlovákiai magyar lapok hasábjain. Az a néhány verse, amely megjelenik ittott, mégis azt sugallja, hogy a költő ir, dolgozik és bizonyára tervezget is, talán egy új kötetet. Az ötvenes évek derekán indult, azóta jelen van líránkban, illetve irodalmi tudatunkban. Az 1958-ban megjelent és feltűnést keltett Fiatal Szlovákiai Magyar Költők Antológiájában ott találjuk nevét a nyolcak között. Egykötetes költő, Pogány imádság című verseskötete 1965-ben jelent meg. Annak idején többek között ezt írtam róla: „Bár a kötet eléggé ellentétes visszhangot váltott ki a magyar kritikusoknál, ma CSEHSZLOVÁK RADIO Készül a stúdiófelvétel (balról: Zsigarcsik Katalin szerkesztő, Hykisch Éva zenei szerkesztő és Zsigarcsik Gyula technikus) Jakál István főszerkesztő eseményekről. A tudósítók anyagait leginkább a „Napi Krónika" c. műsor szerkesztői hasznosítják. Jakál István sajnálattal állapította meg, hogy anyagi és műszaki okok miatt a tudósítókat nem tudják magnóval kisegíteni vagy felszerelni, ezért sokan idővel elpártolnak a magyar adástól és más szerkesztőségeknél próbálkoznak. Pedig a tudósítók munkájára nagy szükség van, hiszen a szerkesztők nem juthatnak el mindenhová, nem lehetnek ott minden fontos eseménynél. A magyar adás föszerkesztöségének a Csehszlovák Rádió többi szerkesztőségéhez képest bizonyos tekintetben sajátos a helyzete. Amíg más szerkesztőségek egy meghatározott témára összpontosítanak, addig a magyar adás — Jakál István szavaival — „rádió kicsiben". Ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy a már nyugodt lélekkel állíthatjuk, hogy a könyvben sok maradandó élményt kínáló verset találunk. Ilyen például az Éjjeli utazás, a Pogány imádság vagy a Rapszódia. Költészetével kapcsolatban írtam a következőket is: „Költészete inkább elandalit, mintsem fölkavarna, inkább csöndjével hat, gyakran idillikus szemléletével. Mégis, van valamilyen megkapó báj, valami vonzó melankólia ebben a költészetben. A tisztaság és szépség vágyát állandó belső izzás hevíti, füti az emberek felé tárulkozó lélek melegével. Míg pályája első szakaszában a leíró elem dominál, a tájrajz, hangulatkép, a diákszerelem hamvas frisseségét megörökítő költemények, később egyre több sötét szín lopódzik lírájába: az elmagányosodás, a csalódások, megtorpanások árnyai, az elvágyódás elégikus hangulatai..." Kötetének megjelenése óta közel húsz esztendő telt el. Egy lírai költő életében és fejlődésében ez nagyon hosszú idő. Csupán az 1979-ben megjelent Jelenlét című antológiában látott napvilágot két verse, egy régi és egy új, s néhány költeménye elvétve a lapokmagyar adás munkatársainak publicisztikai, kulturális és szórakoztató műsorokat egyaránt kell szerkeszteniük. Igaz, a mai szerkesztők között már nagyfokú munkamegosztás létezik, nem úgy mint a „hőskorban", amikor mindenki mindennel foglalkozott. A heti műsoridőnek mintegy hatvan százalékát a publicisztikai jellegű műsorok töltik ki. Ezek közé tartoznak a híradások, a „Napi Krónika" c. összeállítások, a riportműsorok, a társadalompolitikai jellegű műsorok stb. A szórakoztató műsorok közül az irodalmi összeállítások, a rádiójátékok és ban. E költemények, ha nem is lehet megállapítani belőlük lírai fejlődésének intenzitását és irányát, okot szolgáltatnak arra, hogy fölkeltsék az érdeklődést. Vajon mi történt Kulcsár Tiborral, a költővel? — Annak idején nagy ambícióval indultál. Verseid gyakran jelentek meg a lapokban és úgy láttam, költői pályád szabályosan ivei felfelé. Derűs voltál és bizakodó. Ez a pálya azonban valahol megszakadt. A lélekben történt valami, vagy a külső világban ? Ma úgy érzem, a te költői csillagod fényévnyi távolságban dereng a többiekétől. A csillag azonban nem hűlt ki, s ha ráirányítjuk a teleszkópot, megnövekszik a fénye. Mi történt tehát a költészeteddel? Mért nem jelentek meg újabb verseskötetek az eltelt húsz esztendőben? — Verseskötetem annak idején két hét alatt elfogyott a könyvesboltokból. Tudom, hogy a közönségsiker nem az egyedüli s egyáltalán nem a legfontosabb mérce, mégis, mi tagadás, jólesett. Azt mondtad, hogy a verseskötetem megjelenése eléggé ellentétes vissza különböző zenei műsorok a legjelentősebbek. Jakál István szerint — aki maga is több rádiójáték szerzője — a csehszlovákiai magyar írók nagy többsége idegenkedik a rádiójáték műfajától, jóllehet a magyar adás főszerkesztősége sokat tesz azért, hogy ez a műfaj gyökeret verjen irodalmunkban is. A zenei műsorok közül elsősorban a könnyűzenei összeállítások közkedveltek, ezt tanúsítja a szerkesztőkhöz érkező számtalan levél is. Az egyes rádióműsorok fogadtatását, visszhangját azonban nehéz megítélni, mert ilyen jellegű felmérést az elmúlt években hangot váltott ki a hazai magyar kritikusoknál. Ezt a megállapítást úgy pontosítanám, hogy ha jól emlékszem, összesen hét kritika, recenzió jelent meg róla, ebből hat végkicsengésében elismerő, pozitív hangnemben, csupán egy, az utolsó volt negatív kicsengésű, minden valószínűség szerint az előbbiek ellensúlyozására íratták. Megállapításait enyhén szólva szubjektív hangvételűnek és igazságtalannak éreztem, egyszerűen azért, mert nem azzal foglalkozott, amit a könyvem tartalmazott, de azt kérte tőlem számon, ami nincs a könyvben. Különben nemcsak ez a kritika, de lényegében a többi bírálóm se vette észre például a kötet legnagyobb méretű verskompoziciójának, a címadó Pogány imádságnak az értékeit. Nem vették észre mindazt, amit Fábry Zoltán még annak idején írt, amikor a vers az Irodalmi Szemlében megjelent. Nekem címzett levelét azóta is ereklyeként őrzöm. Talán nem leszek szerénytelen, ha most ebből idézek néhány sort: „Pogány imádságodat megdöbbent örömmel olvastam. A József Attila-rokonságtól és itt-ott kiérezhetö hangvételtől
