A Hét 1984/1 (29. évfolyam, 1-27. szám)

1984-03-16 / 12. szám

MAGYAR NYELVŰ AD ASA ... Nagy Ildikó szerkesztő a vágóasztalnál nem végeztek. A vételi lehetőségek ma már igen jónak mondhatók, panaszok csak elvétve érkeznek. A legtöbben ter­mészetesen szombaton és vasárnap hallgatják a magyar adást, hétköznap a hallgatottság jóval kisebb, mindenek­előtt azért, mert az adás idején a leg­többen még munkában vannak vagy úton hazafelé. A Csehszlovák Rádió magyar adása rendszeresen tájékoztatja a hallgatókat a csehszlovákiai magyarok életéről, munkájáról. A riporterek nap mint nap járják Dél-Szlovákia magyarok lakta vi­dékeit és a legkülönbözőbb emberekkel készítenek beszélgetéseket. Megtud­hatjuk ezekből az interjúkból, hogyan élnek a falvak fiataljai, öregjei, hogyan Szerkesztőségi értekezlet dolgoznak üzemeink munkásai, szövet­kezeteink földművesei, mivel töltik sza­bad idejüket az emberek szerte az or­szágban. Az irodalmi adások beszámol­nak a csehszlovákiai magyar irodalom legfontosabb eseményeiről, szakavatott művészek tolmácsolásában hallhatjuk költőink és prózaíróink alkotásait. Aki figyelmes hallgatója a magyar adásnak, az a különböző műsorokból sok min­dent megtudhat a CSEMADOK életéről is. A kéthetenként jelentkező „Fáklya" c. kulturális magazinban gyakran esik szó a CSEMADOK-ról, de számos más műsorban is elhangzanak a CSEMA­DOK munkájával kapcsolatos interjúk, riportok, nyilatkozatok. A magyar adás rendszeresen tudósít a CSEMADOK központi rendezvényeiről is. Jakál István elmondta, hogy szeret­nék szorosabbá tenni a kapcsolatot a csehszlovákiai magyar lapok szerkesz­tőivel is. Olyan kerekasztal-beszélgeté­­seket terveznek a legkülönfélébb té­mákról (irodalomról, mezőgazdaságról, iparról stb.), amelyekbe az illetékes szakemberek mellett az újságok szer­kesztőit is bevonnák, hogy minél több szempontból lehessen megvizsgálni a kérdést. Akinek alkalma nyílt rá, hogy közeli szemtanúja legyen egy-egy rádióműsor születésének, az tudja, mennyi odafi­gyelést, fáradságot, türelmet és ráter­mettséget kíván ez a munka. Nem elég csak oda tenni valaki elé a mikrofont és bekapcsolni a magnót. A felvett beszél­getést legtöbbször tömöríteni kell, ki kell gyomlálni belőle a képzavarokat, a magyartalanságokat. Ilyenkor nagy a sürgés-forgás a vágóasztal körül, s oly­kor bizony egy óra is eltelik, mire a pár perces riport közlésre alkalmas állapot­ban kerül. Ehhez a mesterséghez nem elegendő az íráskészség, „rádiós szív" is kell hozzá. Évekbe telik, amíg egy kezdő fiatal szerkesztőből tapasztalt, jó rádiós lesz. Ezért is fektetnek nagy súlyt a magyar adás szerkesztőségében az utánpótlás nevelésére. Az elmúlt tíz évben szinte évtizedeket fiatalodott a szerkesztőség, ma már a szerkesztők 80 százaléka negyvenévesnél fiatalabb. A Csehszlovák Rádió magyar nyelvű adását számos jelentős fórumon érté­kelik. A legutóbb az SZLKP KB titkársá­ga is foglalkozott a magyar szerkesztő­ség munkájával és igen pozitívan érté­kelte azt a tartalmas és sokrétű publi­cisztikai tevékenységet, amelyet a ma­gyar adás a CSKP XVI. kongresszusá­nak határozataival összhangban a ma­gyar nemzetiségű dolgozók tájékozta­tása érdekében végzett. LACZA TIHAMÉR (Prandl Sándor felvételei) (a Nagyon fáj hatása) eltekintve egé­szen nagyszerű. A hosszú lélegzetvétel törés nélküli, ilyenszerű versnél ez a döntő ... Áradj, ahogy érzed, és utána az apály sűrítő meredékét vizsgáld." De hogy a kérdésedre konkrétabban is feleljek: mi is történt a költészetem­mel? Tanulmányaim befejezése után, bár lett volna lehetőségem, nem újság­szerkesztőségben helyezkedtem el, mint a velem egyívásúak közül szinte mindenki. Huszonkét évig tanítottam, ebből tizenkét éven át teljes munkavi­szonyú állásban. Szívesen tanítottam, hiszen olyan nagy elődök nyomdokain haladhattam, mint Babits, Juhász Gyula és sokan mások. Az egyetem magyar szakosainak pedagógiai gyakorlatát ve­zettem, tankönyvet írtam, létre hoztam s közel tizenöt évig vezettem a Duna utcai gimnáziumban a Forrás irodalmi színpadot. Egyszer Komáromban a sok díj egyikének átvételekor a Jókai-napo­­kon egyik többkötetes költötársam azt mondta, hogy ezért a sikerért szívesen odaadná az egyik könyvét. Ekkor rádöb­bentem, hogy nem volt fölösleges, amit csináltam. S bármilyen szívesen idézem is fel ezeket az éveket és mindazt, amit ezek alatt az évek alatt tettem, tényként kell megállapítanom, hogy mindemel­lett maga az alkotás, az irodalmi munka a háttérbe szorult. Úgy is mondhatnám, meg nem született verseim az előbb felsorolt különböző tevékenységeimben élnek bennem. S mindehhez még egyet szeretnék hozzátenni: nagy törést je­lentett életemben több mint tíz évvel ezelőtt édesanyám korai, tragikus el­vesztése. — Illyés Gyula „Költők egymás közt" című versében keményen megrója azo­kat a költőket, akik a versírást abbahagy­ják, elhallgatnak. Téged hogyan minősít­hetünk ? — Szigorú és igazságos megállapí­tás, de nem vonatkoztatom magamra, mert voltaképpen sohasem hagytam abba a versírást. Nem vagyok, sohase voltam túlságosan termékeny alkat. Ha gyéren is, de megjelentek verseim a lapokban, főleg az Irodalmi Szemlében és az Új Szóban. S mindenképpen ide számítom műfordítói tevékenységemet is. Az utóbbi években alig jelent meg műfordítás-kötet, amelynek fordítói kö­zösségében ne szerepeltem volna. Ezt is költői munkám szerves részének ér­zem és tartom. S itt szeretném megem­líteni Fábry Zoltán pályakezdő éveiről írt tanulmányomat is, melyből az Irodalmi Szemle közölt két terjedelmesebb feje­zetet. — Meggyőződésem, hogy minden köl­tő több biztatást vár, több megértést kíván. Mégis lényegesebbek a költő küz­delmei mindenkivel szemben, ugyanak­kor minden ember szívének meghódítá­sáért. Legvégső sorban a helyéért, a névadásért. — Kötetem megjelenése óta. az al­kalmi beszélgetéseken kívül. Tevagy az első, aki, hogy úgy mondjam, a nyilvá­nosság előtt érdeklődik munkásságom­ról. Néhány évvel ezelőtt volt egy pró­bálkozásom a kiadónál, de meghiúsult. Nem vagyok gátlástalan típus, talán alkatomnál fogva mindig távol marad­tam az ún. irodalmi harcoktól, főleg akkor, ha ezek irodalmon kívüli eszkö­zökkel és módszerekkel folytak. Nyil­vánvalóan nem hat buzdítóan az ember alkotó tevékenységére, ha azt tapasz­talja, hogy különböző pozíciós előnyök vagy baráti összeköttetések következ­tében sokkal gyengébb művek is ki­adásra kerülnek. — A költőt nem lehet megölni senki­ben. De elkedvetlenedhet elbizonytala­nodhat, téli álomba merülhet A nyolcak sorában nem te vagy az egyedüli, aki többé-kevésbé elhallgatott. Kár, hogy megrekedtetek. Nem tudom lehet-e foly­tatni vagy újra kezdeni. Te mit gondolsz minderről? — Ha több biztatást kapok s több megértésben van részem, biztos, hogy sok minden másképp alakul. De min­denképpen elsősorban önmagamat kell felelőssé tennem a történtekért. Mind­ezek ellenére, amit az előbb elmond­tam nem kedvetlenedtem el, nem hagy­tam magam, csak megtorpantam. Nem hagytam abba, mert úgy érzem, van még mit mondanom, s egy-egy isme­retlen versolvasó levele, egy-egy talál­kozás erősíti a hitemet, hogy van még igény a verseimre. Új kötetemet most szándékozom leadni a kiadónak. Beszélgetett: Dénes György 15

Next

/
Oldalképek
Tartalom