A Hét 1984/1 (29. évfolyam, 1-27. szám)
1984-03-16 / 12. szám
—mm------mm- szánkban évente mintm m egy 55 millió adag ételt m m szolgálnak föl az óvo- M ~M dákban, az iskolákban m m és a munkahelyeken. M U Ehhez, természetesen. még a vendéglők, az önkiszolgáló éttermek, a talponállók és a kisebb-nagyobb forgalmú büfék ételkínálata és napi bevételének összege is hozzászámítandó, hogy az ember teljes képet nyerjen arról: saját háztartásán kívül hol és mennyiért étkezik a lakosság. A társadalmi étkeztetés ezért széles rétegeket érintő téma, amely mind nagyobb szerepet játszik a családok mindennapi életvitelében, időbeosztásában s havi költségvetésében is. Indokoltnak tűnik hát az igény, hogy a riporter e jelentős társadalmi vívmány érvényesítésének módja, hatása, megannyi követelménye felől érdeklődve és az érintettek véleményét is meghallgatva tájékozódjék a szervezett s kedvezményes tömegétkeztetés országos helyzetéről. — Az államigazgatási szervek és a szak szervezetek az utóbbi időkben sokat foglalkoznak a munkahelyi étkeztetés sokrétű feladataival — hangsúlyozta minap tartott sajtóértekezletén Somogyi László mérnök, az SZSZK belkereskedelmi miniszter-helyettese. — E kérdést elsősorban társadalompolitikai és szociálpolitikai tényezőnek tekintjük, nem pedig kereskedelmi feladatnak, a szó hasznot jelentő értelmében. Látnunk kell, hogy a közétkeztetés népszerűsítésével és színvonalának állandó javításával a felnövekvő nemzedékek biológiai fejlődését, a dolgozók teljesítőképességét és munkahelyi közérzetét szolgáljuk, de hozzájárulunk a nyugdíjasok étkezési körülményeinek javításához is. Lehet, hogy túlságosan hivatalos a kifejezés, de a jelen tervidőszaknak a közétkeztetésre vonatkozó feladatait, valamint a szlovák kormány 1980-ban hozott erre vonatkozó rendeletét időarányosan valósítjuk meg. Ennek bizonyítéka például, hogy 1980-ban Szlovákiában 105 millió adag ételt, két esztendővel később viszont már 120 millió adagot szolgáltak fel az üzemi konyhákban. Alapvető elképzelésünk, hogy a munkahelyi étkeztetést a termelés szerves részének tartjuk, hiszen a munkahelyi étkezdékben elfogyasztott, megfelelő kalóriaértékű és ízletes menü nemcsak politikai, hanem életszínvonalbeli tényező is. Ugyanez mondható el a gyermek- és diákétkeztetésről, mert ha ez megoldott, akkor az kihat a szülő általános hangulatára és a termelékenységére is.- Ml OKOZZA A KÖZÉTKEZTETÉS FELELŐS IRÁNYÍTÓINAK A LEGTÖBB GONDOT? — Hogy a munkahelyi étkeztetéshez egyelőre nem mindenütt tudunk egyenlő feltételeket teremteni. Van, ahol valóban éttermi színvonalon, tisztán és kulturáltan lehet étkezni; sajnos vannak azonban olyan étkezési lehetőségeink is, ahol zsúfolt teremben, szinte kinézve egymás alól a széket, hat-hét turnus is követi egymást. Természetesen, az ilyesmi kihat az ellátás színvonalára és a tálalt ételek minőségére. Be kell vallani azt is, hogy jónéhány konyhánk felszereltsége nem kielégítő, és ez is sok gondot okoz.- A LEGKÖZELEBBI FELADATOK? — Felszámolni a hiányosságokat, hiszen szembekötősdi lenne nem észrevenni őket. Fontos, hogy mindenki jó étvágygyal üljön le a közösen terített asztalhoz, s valóban jóllakottan, derűsen keljen fel onnan. A javulás feltételei adottak, hiszen a korábbi évekhez képest a társadalom egyre többet költ a közétkeztetés helyzetének javítására, az ételkínálat bővítésére, a konyhai nyersanyagok összetételének változatosságára és a korszerű táplálkozási kívánalmak érvényesítésére. EGY RIPORTER KÖTELESSÉGE, hogy utazzon, hogy lásson és tapasztaljon — s ha tollvégre tűzött témájával egybevág, hát akár belekóstoljon mások főztjébe!... Az elmúlt napokban így jópár üzemi konyhán fordultam meg országszerte. Tapasztalataimat összegezve, általánosítható tanulságokként próbálom közreadni, hiszen most gyorsított filmként peregnek 12