A Hét 1984/1 (29. évfolyam, 1-27. szám)
1984-01-01 / 1. szám
CUTH JÁNOS TORONYÓRA LÁNCCAL Ötven év óta jelenik meg rendszeresen a dallasi Neiman-Marcus áruház karácsonyi katalógusa, amely abszurd olvasmányként is igen kelendő. Az árukínálat egészen megdöbbentő: a szupergazdagok legszeszélyetr sebb ötletei is csak nehezen veszik föl vele a versenyt. Az 1982-es kiadás kínál például egy teljesen berendezett bungalót a Hawaiihoz tartozó Kauai-szigeten — 1,2 millió dollárért. Ennél jóval olcsóbb, de nem a bérből és fizetésből élők zsebéhez kalkulált áron kapható a kondicionáló kerékpár, amely hatalmas videoernyövel van összekapcsolva, és az egy helyben bicikliző tulajdonos elé vetíti a kívánt tájat — Beverly Hills virágait, a Grand Canyont, esetleg egy elhagyatott tengerpartot. De található a katalógusban divatos napszemüveg is kutyák részére ... Ilyesfajta luxusajánlatokat — az elmúlt ötven év legkülönösebbjeit és legsikeresebbjeit — gyűjtötte össze a Neiman-Marcus katalógusokból Stanley Marcus, a cég egykori főnöke, jelenleg tiszteletbeli elnöke. A könyv egy csapásra a bestsellerek közé került. Ennek nemcsak az az oka, hogy elképesztő ötleteket olvashat benne az ember, hanem az is. hogy a felsorolt árucikkeket ki vásárolta meg. A volt vezető a könyv sikere érdekében sutba dobta a Neiman-Marcusnál kötelező diszkréciót — megírta például, hogy a földig erő, fehér estélyi hermelinbunda 1963-ban végül Gracia Patricia monacói hercegnő ajándékai közé került; hogy Paul Getty volt az, aki 1975-ben legkisebb gyermekének egy szoba nagyságú, felfújható műanyag ugrálóballont rendelt (márkaneve: Holdséta), ám a szállítási költségeket nem akarta megfizetni ; hogy az új Playboy-főnöknő, Christie Hefner az apjának 1978-ban 600 dollárért rendelt csokoládéból készített, ehető Monopoly játékot karácsonyra; hogy 1978-ban a 150 ezer dolláros, orosz hiúzbundát — a legdrágábbat, amit a Neiman-Marcus katalógusban valaha is ajánlottak — egy 72 éves Rhode Island-i nő vette meg, majd úgy végrendelkezett, hogy ebben a bundában temessék el. A katalógustörténeti mü címe His and Hers, ami körülbelül annyit jelent, mint Férfinak és nőnek. Stanley Marcus egyik legnagyobb reklámötlete volt az összeillő, exkluzív ajándéktárgyak kínálata, amelyekkel partnerek lephetik meg egymást. A His and Hers mottó először az 1951-es katalógusban jelent meg; nagyszerűen bevált és állandósult. Viszonylag szerényen kezdődött: a katalógus vikunya-kabátot kínált férfiak és nők számára 695 dolláros egységáron, amiben nem volt semmi különös, de a hatásában már annál inkább: egy egyiptomi gyapotkereskedő csak azért repült Dallasba, hogy a feleségét és négy gyermekét ilyenbe öltöztesse. A hatvanas években a His and Hers ajánlatok már eltértek a korábbiaktól: csinos kis vízi repülőgépek, kínai dzsunkák (11 700 dolláros áron nyolc darabot adtak el), kétszemélyes tengeralattjáró (18 ezer dollárért). amelyet a katalógus a „legintimebb együttlét eszközeként" reklámozott. Marcus most vallja be, hogy a szervezők nem gondolták igazán komolyan az olyasféle ajánlatokat, mint például a kétszemélyes léghajó (ötvenezer dollár) a meditációs fülke mizantrópok számára (85 ezer dollár) vagy a kerti műholdkövetö-antenna (36 500 dollár). Volt ugyan némi érdeklődés irántuk, de megrendelés alig érkezett. Nagyon sokat számított viszont reklámszempontból az ilyesmi — híre ment, az emberek beszéltek róla. Egy hátránnyal járt: raktáron kellett tartani mindent, amit ajánlottak, hátha akad néhány milliomos, aki unalmában megrendeli. A vevők elképzelhetetlen kívánságainak teljesítésére a Neiman-Marcus áruház sohasem sajnálta a fáradságot. Amikor évekkel ezelőtt egy dél-afrikai megrendelő úgy döntött, hogy az ezüstből készült felszolgálókocsihoz élő húst vásárol Amerikából, az áruház.a hárommázsás szarvasmarhát hat hónapon át hizlaltatta egy johannesburgi, elkülönített istállóban, ennyi ideig tart ugyanis az importált állatokra előirt karantén Dél-Afrikában. Sokba került Marcuséknak az akció, de a vele járó reklám bőségesen megtérítette a szállítás és a takarmányozás költségeit. Egy görög hajótulajdonos karácsony előtt az utolsó percekben rendelt meg egy életnagyságú.játékmackót. Az áruház küldönce repülőgépen, első osztályon vitte az árut Athénba a szentestére, mert egyik légitársaság sem vállalta, hogy időben elszállítja. Az áruház értékesítési stratégái azonban nemcsak nábobokra gondoltak. A cég jelszava: „Ha az öt százaléknyi igazán igényes vevőnek a kedvében tudunk járni, akkor a többi kilencvenöt százalékot se bosszantsuk fel!" HOGY MIK VANNAK! A ligetfalusi Zabosban végre már befejezés előtt áll a kultúrház, amelyben moziterem, kávéház és más szórakozóhelyiségek lesznek. Erre mutat a kultúrház környékének parkosítása, az angol stílusban ültetett díszfák és bokrok, melyek minden bizonnyal jól fognak hatni az egész környezetre. Alig várom a tavaszt, amikor majd teljes pompájukban fognak díszelegni a fák és a zöld pázsit. Amikor a parkosítást elkezdték, séta közben órákig elnéztem a nagy készülődést. Egymás után jöttek a teherautók, melyek földet szállítottak a jövendő park helyére. Azután jött a bulldózer és elkezdte simítani a fölhalmozott kupacokat. Egyszer csak rájöttek, hogy sok a föld. Erre ismét megjelent a talajgyalu és egy hatalmas kupacba tolta össze a felesleges földet. Jött két bagger, egész álló nap rakták fel a földet két 138-as Tátra teherkocsira és ejszállították valahová. Ezt az egész cécót már nem tudtam megjegyzés nélkül néznr: nem értettem ugyanis, hogy miért nem lehet kiszámítani, mennyi föld szükséges egy bizonyos területre, ha ismerjük az adott terület méretét és azt a magasságot is, amit fel kell tölteni, és mi több, ismerjük a 138-as Tátrák hasznos terhelését, vagyis hogy mennyit lehet rájuk rakni. Egyszerű matematika, pláne ma, a számítógépek korszakában: bár igaz, hogy mindezt szemre meg tudta volna állapítani bármelyik gyakorlott földműves. No, gondoltam, így takarékoskodunk mi az üzemanyaggal és az energiával? Vagy pazaroljuk feleslegesen? Mert egy kis figyelemmel mindezt el lehetett volna kerülni. Nincs autóm, de azért azt tudom, hogy az üzemanyagot: a benzint, a gázolajat, devizáért behozott kőolajból állítjuk elő. Látszólag kicsiségről van szó, csak azt kell figyelembe venni, hogy sok kicsi sokra megy, a literből száz meg ezer liter lesz, ami jelentősen befolyásolhatja az amúgy sem kedvező energiaellátásunkat. Talán nem is fogtam volna tollat, ha csak egyedi esetről lenne szó. Ha nem látná az ember naponta, hogy ha valami már egyszer elkészült, újra megjelennek a munkások, bontanak, ismét betonoznak, ami fölöslegesen sok munkaerőt vesz igénybe, meg persze anyagot is. Pedig a legtöbbször mindezt meg lehetne takarítani, csak egy kicsit jobban oda kellene figyelni a dolgokra. VARGA JÁNOS MEGTISZTULÁS Délután még hazament, napi programjához és apai kötelességeihez hűen aznap is, mint rendesen, megverte a gyerekeket, jó étvágygyal elfogyasztott egy vajling káposztás csuszát, s mert gyomra a kiadós ebédre szomjúsággal reagált — Nagytermészetű Jóska elment sörözni. Ha pedig már helyben volt, nem utasíthatta vissza a haverok invitálását, így leült velük ferbtizni. Mire eljátszotta a fizetését, azalatt a felesége odahaza belefáradt a sírásba és elaludt. Nagytermészetű Jóska azonban nem adta fel, s mint családszerető ember, még az est folyamán elivott egy kölcsönkért ötszázast, a felesége és a gyerekek egészségére. Hazafelé poroszkálva, hetyke jókedve ellenére is képes volt vigyázni rá, nehogy poros legyen a nyakkendője. Ám a meglehetősen körülményes óvatosság következtében hosszúra nyúlt Nagytermészetű Jóska hazafelé vezető útja. Mire mindkét lábával és kezével maga alatt érezhette a küszöb elé helyezett lábtörlőt, késő éjszaka lett. Aludt a környék apraja-nagyja, s mindaddig semmi sem zavarta legtöbbjük főnyereményekkel és házasságtörésekkel kacérkodó álmait, míg Nagytermészetű Jóska jogos bebocsátását nem kezdte követelni oly módon, hogy a kilincsbe csimpaszkodva addig rugdosta a bejárati ajtót, míg felesége, a hasonló szituációkhoz hozzáedződött aszszony bevitte, lefektette, s maga helyett egy lavórt meg egy vízzel teli kancsót rendelt mellé. Nagytermészetű Jóska nem érte meg a reggelt. — Pedig milyen dolgos ember volt szegény — mondta a munkatársa. — És milyen vidám tudott lenni az istenadta — emlegette a kocsmáros. — Mondhatom, mindig jószívű volt — erősítgettfc a szomszédasszony. — Igazán nem számított a törtetők közé — emlékezett rá egykori tanítója. — Egyszer munka közben — mondta a munkatársa — háromszor egymás után a füstszűrös végén gyújtotta meg a cigarettáját. Én már abból megsejtettem, hogy balszerencse leselkedik rá. — Aznap az első csapolásnál — emlegette a kocsmáros — kilőtt a dugó a hordóból, márpedig aki azt követően elsőként nyit be, mint akkor Nagytermészetű Jóska, arról tudom, hogy rosszul végzi. — Legutóbb, mikor besuttyant hozzám — erösítgette a szomszédasszony — elfelejtette, hogy miért jött. Mondtam is akkor mindjárt : no Jóska, neked befellegzett. — Egy héttel korábban azt álmodtam — emlékezett egykori tanítója — hogy Nagytermészetü Jóska felmondta a leckéjét, ami az ő esetében baljóslatú jel volt. — Meg kell hagyni, durva, kötekedő, összeférhetetlen alak volt — mondta a munkatársa. — Mit neki a család — emlegette a kocsmáros — egy könnyelmű, nemtörődöm figura volt. És persze kész alkimista: minden fizetését képes volt cseppfolyósítani. — Erőszakos volt, követelőző és az ágyban éppoly önző, mint a háláját illetően — így a szomszédasszony. — Tökkelütött fajankó volt — emlékezett egykori tanítója — halálával megkönnyebbülhetett a családja. 23
