A Hét 1984/1 (29. évfolyam, 1-27. szám)
1984-01-01 / 1. szám
Vannak művészek, akik nem ragaszkodnak görcsösen egyetlen már kialakult művészeti irányzathoz sem, és önkéntelenül is megakadályozzák a kritikusokat abban, hogy munkásságukat élesen körülhatárolják, besorolják egy-egy „izmusba". Ezek közé az állandóan új utakat kereső művészek közé tartozik Nagy János (1935) szobrászművész is. Munkáinak legjellemzőbb sajátossága a kifejezésforma és a gondolat, a megvalósításra váró téma keresése és megteremtése. Portréit a realista alkotó fegyelmezett művészi megnyilatkozása jellemzi. Megformálás sukkor kihasználja az egyén racionális és emo tív jellemzőit, értékeli és kiemeli az ember indi viduálisan legmeghatározóbb vonásait, személyi ségformáló tulajdonságait. (Ady Endre, 1962; Harmos Károly 1965; Leányfej 1970). Köztéri szobrainál és monumentális alkotásainál a leegyszerűsített forma és a tartalom, a gondolat egysége meggyőző belső erőt sugároz a háború borzalmai ellen tiltakozó emlékművéből épp úgy, mint a lírai kompozíciója anyaságot ünneplő plasztikájából [Árvízemlékmű, 1967 (Gúta — Kollárovo); Család, 1970 (Komárom — Komárno); Mártíremlékmű, 1970 (Dunaszerdahely — Dunajská Streda); Anyaság, 1977 (Párkány — Štúrovo)]. Nagy János kisplasztikáinak, és kamarajellegű szobrainak anyaga a fa, és úgy tűnik, hogy a sok technikát és anyagot próbált művész ebben találta meg a realizálás legmegfelelőbb alapanyagát. Teljes mértékben kihasználja a fa struktúráját, a művészi beavatkozás csak kiemeli a természetes formákat. A domború és homorú felületek, az egymásba fonódó alakzatok érdekes fény-árnyék hatások alapjául szolgálnak. A művész az utóbbi években mind erősebben hódol a plakettművészetnek is. A plakettek feladata napjainkban már nemcsak a történelmi események és a kiemelkedő személyiségek megörökítése; egyre inkább tért hódít a művész szubjektív világát és a külvilág eseményeinek érzelmi visszhangját tükröző érme is. Nagy János plakettjeinek többségét figurális kompozíciók alkotják, és ez arra is lehetőséget ad a művésznek, hogy a megformált téma mellett kiemelje az ábrázolt motívum emotív oldalát is. A motívum megvalósításánál érdeklődését a felület optikai meg- I munkálására, dramatizálására összpontosítja, a felületkialakítás új kifejező eszközeit keresi. A művész tiszteletben tartja figuráinak valósághűségét, az egyszerűsített forma, a választott belső motivációjú téma megfelelő megjelenítését szolgálja. Nagy János művészetében előtérbe kerülnek az emberi kapcsolatok. Meggyőző erővel ábrázolja az emberi sorsokat, életutakat, de egyben figyelmeztet is az emberek közti szolidaritás, együttérzés fontosságára, az önzők, az egyéni tragédiákfelettkönnyedénátsiklók közösségei lenes magatartására. Túl az első szembesítéseken a művész már megtalálta alkotásainak igaz célját, értelmét, amelynek napjainkban végzett munkássága további kiteljesedését szolgálja. NAGY KORNÉLIA Nagy János: Csallóközi Vénusz (patinázott fa) KESZEU FERENC FELVÉTELE
