A Hét 1984/1 (29. évfolyam, 1-27. szám)

1984-02-24 / 9. szám

Hallottukolvastuk'láttuk Innenonnan KÖNYV Egy orvosgenetikus etikai gondjai Az erkölcsi szabályok többsége rég kialakult, rögződött a társadalomban élő emberek tu­datában. A tudomány új módszerei és ered­ményei mégis új etikai kérdéseket vetnek fel, vonatkozik ez a genetika és a szaporodás­­biológia területére is. Ezzel is foglalkozik Czeizel Endre legújabb könyvében. A szerző régi ismerősünk a tv képernyőjéről, a Hét hasábjairól. Legújabb könyve elsősorban azokhoz szól, akiknek családalapítási gondjaik vannak, vagy pedig velük született betegségben, rendellenességben szenvednek, és mindany­­nyiunkhoz, akik érteni akarjuk az öröklődés bizonyos problémáit. A könyv első részében a genetikai tanács­adás jellemzésével és jelentőségével foglal­kozik. A továbbiakban az egyes betegségek öröklődésének esélyeit tárgyalja, jellemzi a betegséget, indokolja az öröklődés lehetsé­ges fokát, felhívja a figyelmet a veszélyezte­tettségre. A szerző az említett esetekben és a tanácsadás során is csupán megoldást javasol az érdekelteknek, a döntést a tények feltárása után mindig a szülőre bízza. Ez lényegében etikai hozzáállásának legfőbb is­mertetőjele. Az öröklődő betegségek nagy része mag­­zatvíz-vizsgálattal állapítható meg, és eny­híthető, ami egymaga elég ok arra, hogy a könyvben megtalálható ismeretekkel felvér­tezzük magunkat. A szerző foglalkozik az Rh-faktor jelentőségével is, a művi úton történő megtermékenyítés etikai problémái­val; az értelmi fogyatékosok gyermekvállalá­sával, a teratanáziával, a terhességmegszakí­tás problémáival, a késői gyermekvállalás veszélyeivel, stb. A kellő tájékozottság az említett kérdések­ben megkönnyíti a problémák megoldását; a könyv felhívja a figyelmet a valódi veszélyek­re, és felbátorítja az olvasót a tanácsadás igénybevételére. Csuka Gyula KÉPZŐMŰVÉSZET Bartusz Júlia képei Tájainkon szinte egyedülálló tárlatot láthat január közepétől Komáromban (Komárno) a Dunamenti Múzeum közönsége. Bartusz Jú­lia naiv festő mutatkozik be festményeivel a múzeum Kisgalériájában. Egyedi, szinte hi­hetetlen Bartusz Júlia festő-sorsának alaku­lása, hisz a ma nyolcvanéves egyszerű falusi asszony tíz évvel ezelőtt kezdett festeni. Ekecsen született 1904-ben, s mivel apró gyermekkorában elveszítette édesanyját, gyermekintézetekben nőtt fel. 1929-ben férjhez ment Bartusz Gyula kőfaragóhoz, azóta Kéménden él. Hetvenedik születés­napján gyermekei ajándékozzák meg ecse­tekkel, olajfestékkel, vászonnal, s a festeni, rajzolni soha nem tanuló falusi asszony ekkor kezd festeni, ekkor kezdenek képi formát ölteni az addig elraktározott emlékek egy nagy család, egy faluközösség múltjáról, egyszerű emberek öröméről, gondjáról, min­dennapjairól. Persze nagyon is valószínű, hogy a képzőművészi adottságokat mindvé­gig ott hordta génjeiben, hisz négy gyermeke közül az egyik — György fia — ismert és elismert alakja a kortárs hazai szobrászat­nak. Ma már különös, ám szívének mégis oly kedves világába lép be az ember Bartusz Júlia kiállításán. A nem is oly régmúlt, de mégis oly távolinak tűnő egykori falvak vilá­gába. Az ember hirtelen rádöbben, hogy harmincöt évének első öt-hat esztendejét még a Bartusz Júlia által megfestett világ utolsó perceiben élte, csak a falut hívták éppen másként. Egyszeriben maga előtt látja az apját, amint a földön ülve kaszáját kala­pálja esténként, s látja anyját is, amint szok­nyáját feltűzve, térdig a Nyitrában állva püföli a szapulószéken a szennyest. S ha nem szégyellnré magát a sokaságban, s nem tar­taná magát, talán a könnye is kiszaladna, mint annak idején (hányszor is?), amikor a lakodalomban oly szépen mondta a vőfély a menyasszonybúcsúztatót. Igen. Ez a gyermeki tisztaság és ártatlan­ság sugárzik felénk Bartusz Júlia képeiről. Egy hajdanvolt világ, hajdanvolt falvak egy­szerűsége. Az ember úgy érzi, hogy csak a naiv művész tiszta és egyszerű látásmódja, meghatóan esetlen vonásai, figurái képesek mindezt a maga hűségében visszaadni. Németh Gyula KIÁLLÍTÁS Kalendáriumok Szlovákiában Január végén Bratislavában az Egyetemi Könyvtár emeleti kistermében kalendári­umokat, naptárakat bemutató kiállítás nyílt. Szlovákia területén a XVII. század közepétől napjainkig megjelent kalendáriumokról adott összefoglaló képet. Zömében szlovák nyelvű naptárak kiadásának keresztmetszetét nyújt­ja, de mellettük helyet kaptak a magyar, német és latin nyelvű kalendáriumok is. Az első szlovák naptár 1640-ben jelent meg Lőcsén (Levoča) Brever János könyvnyomta­tó költségén, aki párhuzamosan németül és magyarul is kiadta. Kis formátumú, zsebnap­tárak voltak, csillagjóslásokkal, egészség­­ügyi, gazdasági tanácsokkal megtűzdelve és hírük messze vidékre eljutott. Évente több tízezer példányban jelent meg a híres „lőtsei kalendárium" és közel egy évszázadig állta a konkurrenciát. Például az 1742-ben Kassán kiadott Házi és úti kalendárium címlapjára külön is odaírták, mintegy minőségi védje­gyül: „A lőtsei kalendáriumnak formájára készült". A nagyszombati (Trnava) és a komáromi kalendáriumok is külön kiállítószekrényt kap­tak. Az 1811. esztendőre szóló Komáromi új és ó kalendárium belső oldalán a terjedő alkoholizmus ellen harcoló propaganda-ver­sike és -kép ragadta meg a figyelmemet. A fametszet a poklot ábrázolja, ahol a nagy­­szarvú ördögök pálinkás butykossal kínálják a földi halandót, aki így könyörög hozzájuk: Kérlek a Bátyátok Plútónak lelkére. Ne taszítsatok a Pokol fenekére, Fogadom fekete hosszú szakáitokra, Nem szorulok többé a pálinkátokra. A legtöbb szlovák naptárt a XIX. század első felében Juraj Palkovič szerkesztette Bu­dán és ott is adták ki. Bemutatták a Matica slovenská múlt századi korszakából fennma­radt kalendáriumait és almanachjait is. A politikai pártok 1918—38 közötti nap­táraiból kiemelkedő helyet foglalt el a kom­munista párt kiadványa a Slovenskej chudo­by évkönyve, és ott volt a Munkásnaptár is, amely 1922-től 1938-ig Kassán jelent meg. A felszabadulás utáni időszak gazdagon illusztrált szaknaptárait (vadászati, erdészeti, méhészeti stb.) is megtekinthettük. Itt volt többek között a Szabad Földműves 1950-es szövetkezeti családi naptára és az 1982-es Madách naptár is. (ozsvald) SZÍNHÁZ Cigánybáró Igaz, a Cigánybáró fülbemászó muzsikáját a bécsi operett „professzora": Johann Strauss komponálta; Kacsóh Pongrác János vitézé­nek megjelenéséig ezt a színpadi müvet mégis magyar daljátéknak tartották. Rész­ben a színpadi történet tárgya miatt, részben pedig azért, mert a szövegírói magyarok voltak és Strauss is igyekezett magyaros zenei koloritot teremteni a figurák köré. Sőt! A Cigánybáró keletkezésének története is Strauss egyik pesti látogatásával függ össze. 1883-ban ugyanis a magyar fővárosban ve­zényelte egyik operettjét, s ekkor lépett kap­csolatba Jókai Mórral, aki a Saffi című novel­lája alapján meg is írta a keringő-király számára a „magyar témájú és a népélettel foglalkozó" daljátékának szövegkönyvét. Ezt az anyagot gyúrta igazi színpadi librettóvá Schnitzer Ignác, Bécsben élő magyar újságíró s ehhez komponálta aztán világos és meg­győző, már-már nagyoperái hangzású zené­jét Strauss. A Cigánybáró már az ősbemuta­tón óriási sikert arat, és még a századfordu­lóig — zsinórban — több százszor eljátsszák. Csoda hát, ha zenés színházak azóta is szívesen nyúlnak ehhez a daljátékhoz? El­végre minden társulatnak kasszadarabra is szüksége van, s ebben a tekintetben olyan művet kell választani, ami jó, kipróbált, érté­keiről meggyőződhettünk már, de ennek el­lenére a sokadik szereposztásban is új értel­mezést, új fényt kaphat. A bratislavai Új Színpad legutóbbi bemutatója is ékesen bi­zonyítja, hogy az operett bécsi „mágusának" valóban sikerült műve ez a daljáték. Az Új Színpad előadásában az operett fénykorára emlékeztető stílusban láthatjuk a müvet. A rendező: Bedfich Kramosil \zléssel, összefogottsággal közelített e zenés játék­hoz, őszinte és nyílt kontraszttal; az unalo­mig ismételt s már a közönség által sem méltányolt kiszólásoktól eltekintve mérték­tartó karikírozással rajzolta ki a szereplők alakját és a kort. ízlésesek a kosztümök, a díszlet és a színészi játék is, akik nem „dalra fakadnak", hanem figuráikat igyekeznek to­vábbépíteni a szólók, a duettek és a kórusré­szek éneklésekor. A címszerepből hiteles és érző figurát épít Jozef Benedik; a népes szereplőgárda többi színésze közül főképpen Gizela Veclová, Jaroslava Sedláfová, Greta Šveróelová, Karol Čátik és Dušan Jar/abek játéka tetszett. Miklósi Péter Szergej Geraszimov szovjet filmrendező régóta készült arra, hogy filmet forgasson Lev Tolsztoj életének utolsó éveiről. Az évtizedek óta melengetett terv a megva­lósulás stádiumába lépett: hónapok óta folynak a kétrészes film felvételei Jaszna­­ja Poljanán, az író egykori udvarházában és a ház parkjában. Tolsztojt maga a rendező, Szergej Geraszimov alakítja — meghökkentően hiteles maszkban. Habár a hetvenes években a General Mo­tors formatervezőinek élgárdájába tarto­zott, Ron Willi mégsem valósíthatta meg legjobb ötletét, a háromkerekű autót. Mi­után önállósult, elkészítette az autó pro­totípusát és elegendő megrendelést ka­pott ahhoz, hogy elkezdje sorozatgyártá­sát. Az „álmok autójának" ára várhatóan valamivel húszezer dollár alatt lesz. Száraz edzés — tandemsível 8

Next

/
Oldalképek
Tartalom