A Hét 1984/1 (29. évfolyam, 1-27. szám)
1984-02-24 / 9. szám
A népi Jemen nem szűkölködik palotákban. A legszebbek Hadramautban vannak. Ez a hófehér csoda, a kathiri szultán vályogpalotája volt, a XIII. században kezdték el építeni, azóta többször is újjáépítették, de ez szerencsére nem ártott meg neki. A város középpontjában, egy kis várdombon emelkedő palota jelenleg múzeumként szolgál. Caroline Christiansen, aki a „Bergerac" televíziós sorozatnak köszönhetően lett ismert. Jersey szigeten született, s most az Antilla-tenger Antiqua szigetén dolgozik, mint fotómodell. Úgy véli, hogy szigetről szigetre halad a siker útján. Fakírcsúszda ... ••• Az utóbbi esztendőkben valahányszor Komáromban (Komámo) járok, mindig megállapítom, hogy ott nagyon jó sportkedvelő fiatalnak lenni. Jó, mert a lehetőségek egyre javulnak, jók és lelkesek a szakemberek — mindez pedig megfelelő edzési és felkészülési háttér egy olyan fiatalnak, aki valamely sportágban kiváló eredményre törekszik. Hadd soroljam csak a leglényegesebb példákat : néhány évvel ezelőtt a Szlovák Nemzeti Bajnokságban rúgták a „bőrt" a komáromi focisták, ugyancsak országos hire van mind az öklözök, mind a birkózók csapatának, jó edzési lehetőségeik vannak a röplabdásoknak, míg a Vág partján az evezősök kaptak önálló otthont. Színvonalas eredményeket, ám ehhez megfelelő feltételeket teremteni! — ez a komáromi városatyák nyilvánvaló jelszava; s ennek a programnak keretében létesült például a 17 millió korona beruházást jelentő és a lelátóin ezer néző befogadására alkalmas sportcsarnok, utána egy további, hasonlóképpen jól felszerelt tornaterem, jelentősen megjavultak az iskolák testnevelési oktatásának feltételei, a lll-as és a Vll-es lakótelepek közötti térségen (a MATESZ egykori székházának közelében) most épül az új fedett uszoda; ám Jókai Mór szülővárosának legnépszerűbb „csodája" pillanatnyilag az ötmillió korona ráfordítással épült csinos műPedig vidékiek jégpálya. Sietve írom le azt is, hogy ez a 30 X 60 méteres „koriparadicsom" mind egészségügyi, mind városrendezési szempontból kiváló környezetben: a kikötő és a Nagy-Duna közötti szigeten, azaz Jókai „tündérszigetén" kapott helyet. Ebből pedig világossá válik az is, hogy irodalomtörténeti és turisztikai szempontból szintén neves hely ez, elvégre a korcsolyapályával szemben van a Jókai-filagóriával ékesített Beöthy-kert, egy köhajitásnyival arrébb pedig a tulajdonképpeni, az „igazi” Jókai-kert, ahol a leendő író felnőtt, majd dolgozott is: Vajon azonban eszébe jut-e mindez annak a csitri kisasszonynak vagy ifjoncnak, aki — Fagyejev, Sabovcík, Katarina Witt, esetleg a Torvill—Dean táncospár példáján felbuzdulva — éppen a komáromi jégen próbálkozik meg azzal, hogy Lutzot, Salchowot, Flippet, Rittbergert ugorjon ... Aki gyakrabban fordul meg Komáromban, a riporterrel együtt tanúsíthatja, hogy az utóbbi évtizedben szinte szemlátomást növekszenek, gazdagodnak a sportolási lehetőségek ebben a vendégmarasztaló városban. — A városfejlesztés eredményeit nem szívesen osztom pontosan meghatározott szakaszokra — mondja dr. Ölveczky Ferenc, a városi nemzeti bizottság immár sok éve hivatalban lévő elnöke. — Véleményem szerint egészében alakul át itt az élet, hiszen az utóbbi egy-másfél évtized alatt nemcsak új üzemek létesültek nálunk, hanem évről évre korszerű városrészekkel is gazdagodik Komárom, és a közelmúltban a belváros rekonstrukciója is megkezdődött. Ez nem azt jelenti, hogy talán elvetnénk mindazt, ami a múltból maradt ránk, aminek hagyományébresztő szerepe van a város történelmével kapcsolatban. Ellenkezőleg, büszkék vagyunk a korábbi nemzedékek eredményeire. de látni kell azt is, hogy az egyre gyorsuló életritmus és a korszerűbbé váló életforma másféle életvitelhez vezet. Ezért van szükség az üdülési és sportolási lehetőségek feltételeinek megteremtésére is! Célunk, hogy Komáromban is minél több testnevelési szakosztály működjön, hogy ne csupán a fővárosi, hanem a vidéki sportolók is bátran alkothassák a hazai sportélet gerincét... Hazánk számos más járásszékhelyéhez hasonlóan, most már Komáromban is lehet az ősz derekától a tavasz közepéig naponta korcsolyázni. A hokiütőknek és a korcsolyáknak most már nem kell a sutba hajítva várakozniuk mindaddig, amíg a természet kegyes ajándékaként a város határában befagy a Vág holtága, vagy amíg a tömbházak közötti grundokon pályává fagy a vödrökkel odacipelt víz; hanem elegendő kisétálni a „tündérszigetre", ott bebújni a korcsolyacipőbe és máris lehet gyakorolni — mondjuk — a „Lutz”-ot. Azt a mutatványt, ami a műkorcsolyasport második számú klasszikus ugrásának számít, a névadója pedig egy fiatal bécsi jégkorongozó: Alois Lutz volt, aki egy jó hangulatú farsang idején a hokisok edzésén a műkorcsolyázó „kollégákat" akarta utánozni... Száz szónak is egy a vége: ezen a vidéki pályán ott edz már a diákokból toborzott hokicsapat, gyakorolnak a műkorcsolyázás hívei; a palánk mentén botladozó csöppségek között talán épp most tanul korcsolyázni valaki olyan is, aki megfelelő szorgalommal — vidéki létére — majd akár a válogatottságig is viheti. Meglátjuk! A feltételek mindenesetre adottak. MIKLÓSI PÉTER Fotó: Gyökeres György 9
