A Hét 1984/1 (29. évfolyam, 1-27. szám)
1984-02-24 / 9. szám
A Gsemadok életéből sze könnyebb helyzetben vannak azok az együttesek, amelyek a működési tervüket időben eljuttatják az illetékes járási intézményhez, igényelve az intézmény szakmai segítségét, és anyagi támogatását. Apropó, szakmai-metodikai segítség! Kinek a feladata ez, kitől, milyen intézményektől igényelhető? Országunkban 1952-ben a Szlovák Megbízottak Testületének rendelete hozta létre az állami népművelési és népművészeti intézmények hálózatát, amit az 1959-es népművelésről szóló törvény pontosított. Az intézmények az évek folyamán megerősödtek, az államapparátus kultúrpolitikájának irányító-végrehajtó intézményei lettek, mint az adott területi egység ilyen feladattal bíró egyetleh és teljes jogkörrel rendelkező intézményei. Ezek a helyi népművelési központok, a járási népművelési központok, a kerületi népművelési központok, és mint központi szerv a bratislavai Népművelési Intézet. A felsorolt intézmények az adott területi egység népművelési, népművészeti irányításé-A FELKÉSZÜLÉS JEGYÉBEN A népművészeti együttesek, a modern- és a néptánccsoportok életének természetes rendje, hogy az öszi-téli-tavaszi hónapokat a művészi felkészüléssel töltik. Ősszel újrarendeződnek az együttesek sorai, a szezon befejeztével a kimaradt tagok helyére újak állnak, és kezdetét veszi a kevésbé látványos, de szakmai szempontból nagyon fontos tánctechnikai utánnevelés. Az első feladat a táncos mozgáskészségének a megalapozása, kinevelése. Ezután következhet a csoport műsorán levő számok újratanítása (utántanítása), majd az új müsorszámok alkotása. A felkészülésnek ezt a sorát az eredményes munka érdekében jó ha betartják, mert aki más útra kényszerül, az sokáig érzi a kimaradás hátrányait. Ha például kihagyják az új táncosok mozgásának technikai megalapozását, akkor sokkal több időt és energiát igényel a régi és az új táncszámok felújítása, illetve betanítása. Az új tagok mozgásának nehézkessége egyrészt fékezi az új tánckompozíció betanításának a tempóját, másrészt hátráltatja a tartalmi megjelenítést. Az idősebb táncosok ilyenkor zúgolódnak, kedvüket vesztik és akarva-akaratlanul hozzájárulnak a kollektíva belső életének a fellazításához. A csoportvezetőnek e „minél hamarább látványos eredményt felmutatni" szándéka — minden jószándéka ellenére is — gyakorta balul szokott végződni. Még külső nyomásra sem szabad a felkészülés idejét károsan módosítani. A fenntartó szerv vezetőit meg kell győzni, hogy a tánccsoportnak szüksége van az évenkénti „leállásra", arra az időre amikor a sorait újrarendezi, és megfelelő szakmai belső munkával megteremti a folyamatos sikeres szereplések feltételeit. Az elmondottakból is kitűnik, hogy az amatőr művészeti tevékenység egyik alapja a folyamatos, rendszeres munka biztosítása, az újabb és újabb fiatalok bekapcsolása a művészeti tevékenységbe. A fejlődés velejárója, hogy a táncegyüttesben hosszabb-rövidebb időt eltöltött táncos elérkezik életének ahhoz a fordulatához, amikor amatőr művészeti tevékenységének aktív művelését, módosítania kell, illetve abba kell hagynia. Amilyen természetes, hogy az idősebbek abbahagyják a táncot, olyan természetes az is, hogy a fiatalok állandóan és követelődzve kopogtatnak. Ebben a körforgásban egyik igen fontos küldetését teljesiti az amatőr művészeti munka: így válhat a művészet egy életre szóló megszerettetőjévé. Az az ember, aki maga is részese volt a művészi alkotásnak, az ebből fakadó örömnek, az a szerzett élményen keresztül szemléli, érti és érzi a mások által létrehozott és tolmácsolt művészi alkotásokat is. Ez a személyes élmény semmi mással nem pótolható. Tánccsoportjaink általában tisztában vannak a felkészülési időszak jelentőségével. Kora ősszel kezdik el a munkát, és így a tél közepén-végén már az új müsorszámok színpadra állításán fáradoznak. Az évek során kialakult a hétvégi „összpontosítások" munkaformája. Ezek a két-három. napos összpontosítások a csoport életében az igazi alkotóműhelyek. Akár odahaza, akár a működési helyüktől távolabb a hazai közösségből kiszakadva kerül rájuk sor, jelentős és eredményes művészi munka elvégzésére biztosítanak lehetőséget. Itt a csoport tagjai és az alkotók is egyéb gondjukat-bajukat félreteszik és csak az alkotó, műsorépítö munkának szentelik az idejüket. Még „túlóráznak" is. Maximálisan kihasználják az időt, szinte „táncnagyüzemmé" válik a kultúrház, a vállalati üdülőközpont, vagy az az intézményi épület, ahová a csoport dolgozni félrevonul. Egyelőre ez a munkaforma megfelel mindkét félnek. Az alkotó két, két és fél nap alatt fel tudja építeni a koreográfiát, meghatározza annak szerkezetét, alapjában beállítja a táncban előforduló szerepeket, a tánc térformáit, megismerteti a tánc mozgásszerkezetét, lépéseit, összhangba hozza a táncot a zenekisérettel, megfelelően tudja magyarázni a tánc tartalmi töltetét, az egyes táncosok, táncospárok jellembeli sajátosságait, stb. A táncos és a zenész, tehát az előadó, aránylag rövid idő alatt ismerkedik meg a művel, egészében látja azt, így a saját szerepét is azonos átélés hatása alatt építheti fel, alakíthatja ki. Az összpontosítás emberi vonatkozásban is nagy hatással van a kollektíván belüli élet formálására. Egy-egy eredményes munkával eltöltött nap összekovácsolja a csoportot, felolvad a fiatalabb és idősebb tagok közötti tartózkodó hangulat, szorosabbá fűződik a kapcsolat a zene-, tánc- és éneklöcsoportok között. Fokozatosan egységes kollektívává alakul a társulat. Különösen akkor van szükség erre a munkaformára, ha vendégkoreográfust hívnak. November, december, január hónapokban több együttesünk tartott ilyen alkotói hétvégét. A galántai Magyar Tannyelvű Gimnázium ifjúsági tánccsoportja például két alkalommal tartott összpontosítást és sikerült egy kilenc perces tánckoreográfiát betanulniuk, valamint egy nyolc perces táncszámot felújítaniuk. A somorjai Csalló táncegyüttes egy látványos nyugat-dunántúli—rábaközi számot sajátított el egy összpontosítás alatt, s mire írásunk megjelenik a fülekpüspöki Palóc táncegyüttes is utána lesz egy ilyen összpontosításnak, ahol Varga Ervin és Katona István koreográfusok egy férfi és egy női táncot szándékoznak egyidőben, paralel betanítani. Ezt csinálják a többi táncegyüttesek is, amelyek komolyan vették a CSEMADOK Központi Bizottsága által erre az évre kiírt, a XXIX. Országos Népművészeti Fesztivál keretében megrendezendő magyar nemzetiségi tánccsoportok és táncegyüttesek központi versenyének a felhívását. Ez a gyakorlat már országosan elismert forma. Természetesen ez nem helyettesíti és nem helyettesítheti a heti rendszeres próbákat, hanem kiegészíti azokat. A csoportokkal szembeni társadalmi elvárás magas szintjét a néptánckollektivák már csak igy tudják teljesíteni. A társadalmi elvárás a mérleg egyik oldala; a másik, a feltételek biztosítása. Szerencsére gyakran találkozik a kettő a magyar műkedvelő táncegyüttesek esetében is. A fenntartó szervnek is érdeke az eredményesebb munka, és a felügyeleti szerveknek, a járási, a kerületi, a központi metodikai központoknak, illetve nemzeti bizottságok kulturális osztályának is az. Tudatosítva a feladatukat, egy-egy hétvégi összpontosítás költségének fedezésével ezek az intézmények is gyakran sietnek az élvonalba tartozó, illetve országosan kategorizált táncegyüttes segítségére. Ahol ez már évek óta gyakorlat, pl.: Kassa-vidék járás (Rozmaring, llosvai). losonci járás (Palóc), dunaszerdahelyi járás (Csalló és Csallóközi) stb., ott a segítséget már kérni sem kell, de a többi járásokban is teljesítik rendszerint a kérelmező óhaját. Pornak szakmai-metodikai intézményei. A törvény értelmében az ő joguk és kötelességük az államon belül az amatőr művészeti tevékenység és az iskolán kívüli népnevelés szakmai-metodikai irányítása. Az ehhez szükséges anyagiakat az állam rajtuk keresztül biztosítja, s magyar nemzetiségi vonatkozásban is ezek az intézmények hivatottak segíteni. A CSEMADOK és más fenntartó szervek keretébe tartozó csoportok is tőlük kell igényeljék ezt a munkát. A társadalmi és kulturális szervezetek: a Forradalmi Szakszervezet, a Szocialista Ifjúsági Szövetség, a Nöszövetség, stb. — s köztük a CSEMADOK is — munkájukkal kisegíthetik, kiegészíthetik az intézmények tevékenységét, de nem helyettesíthetik azt. igy minden művészeti csoport a szakmai-metodikai segítséget, az ilyen jellegű és tartalmú tanácsadói, irányítói támogatást, a mozgalom műsoranyaggal való ellátását elsősorban ezektől a kulturális-népnevelő intézményektől igényelheti és kaphatja meg. A felkészülés hónapjaiban különösen tanácsos őket látogatni, véleményüket, tanácsaikat figyelembe venni. Soksok csalódás, buktató elkerülhető igy, és ennek hatására eredményesebbé válik a csoportban végzett alkotói munka. Egy-két hónap elszalad és következnek a számonkérés, a bizonyítás hónapjai. Azt, hogy ki-ki hogyan sáfárkodott a rábízott emberi értékekkel, az egyesület, a fenntartó szerv anyagi támogatásával, hogy ki mennyiben gazdagította szocialista nemzetiségi kultúránkat, bizonyíthatja az évtizedek alatt kialakult kulturális fórumainkon, a helyi, a járási, a kerületi és a központi népművészeti fesztiválokon, seregszemléken, versenyeken és az önálló, egész estét betöltő színházi előadások során. Ezek a fórumok is életünk részévé váltak, nélkülük kulturális létünk ma már elképzelhetetlen. A rendezvények tartalmi töltetét pedig éppen azok a tánccsoportok és együttesek szolgáltatják, amelyek a felkészülés időszakát becsületes, szorgalmas munkával töltötték el. Az amatőr művészeti mozgalom másik nagy célja és küldetése éppen ez: szebbé tenni életünket. TAKÁCS ANDRÁS A szerző felvétele 7
