A Hét 1984/1 (29. évfolyam, 1-27. szám)
1984-02-10 / 7. szám
Éjjel, álmomban fantasztikus ötletem támadt. Az egyesített erőterek, gravitonok és mezonok, az elektromágneses hullámzás hatása a sejtekre, röviden, az emberi tudás minden apró mozaikszerű részlege egyszeriben csak összeilleszkedett egy egyetemes, átfogó képbe, az egész világmindenséget összegező, rendszerező elméletbe. Logikus volt a kép, áttekinthető és egyértelmű, valamint esztétikailag is szép a maga egyszerűségében. No, ezért biztosan nekem ítélik majd a Nobel-díjat. Nyomban talpraugrottam az ágyból. Papirt, ceruzát keresek, hogy felfedezésemet megörökíthessem, mielőtt elfelejteném. De erre már felébredt a feleségem is. — Te már fenn vagy? — fordította felém álmos arcát. — Nem szaladnál le, kérlek a tejcsarnokba? Szombat van, később túl sok lesz a vevő. Mit tehettem? Felkaptam a nadrágomat, a bevásárló táskát és éppen el akartam indulni. Hiszen útközben majd átgondolom a felfedezésemet és otthon meg leírom. — Még nem mentél el? — hangzott fel az ajtó mögül az én egyetlenem hangja. — Ha már úgy is mégy, légy szíves, nézz be a mészároshoz is. Végy egy kiló sertéskarajt, fél kiló marhahúst a combjából és csontot levesbe. Jól jönne egy kis szalonna is és ne feledkezz meg a zöldségről sem —, szállt utánam az én kedvesem hangja a lépcsőházba. Útközben bizony nem értem én rá arra, hogy az én nagyvonalú és egyedülálló elméletemen töprengjek. Folyton azt ismételgettem magamban, hogy miből mennyit vegyek, meg azt, hová is menjek előbb és hová csak később. Amikor aztán egy jó hosszú idő múltán visszatértem, várt már rám a kávém, a megfésült asszonyom és a reggeli is pillanatok alatt az asztalon volt. — Kitűnő — gondoltam —, a kávé mellett még egyszer átgondolom az egészet és papírra vetem. Hiszen ilyen ötletek még a géniuszoknak is csak egyszer támadnak egy évszázadban. Tehát, ha az elektromágneses hullámzás transzverzális, de a gravitációs erőtér ellenben ... — Miért nem eszel? — kezdett aggódni értem az én drága feleségem. Rosszkedvűnek látszol. Még csak nem is beszélgetsz velem, mint máskor. Képzeld csak az a szomszédasszony a negyedik emeletről... Engedelmesen iddogáltam a kávémat és megkíséreltem összegezni az elméletem főbb pontjait. Nem ment. Fülembe és agyamba állandóan zavaróan hatoltak be azok az új képtelenségek, amelyekre a szomszédasszonyunk volt kapható, és amelyeket a feleségem virágosán és hangosan ecsetelt. A reggeli után, amikor bezárkóztam egy darab tiszta papírral a dolgozószobámba, a gondolataimból hangos dörömbölés térített vissza a földre. — Apu, készen vagy már? Megyünk az állatkertbe, hiszen megígérted, mi már készen vagyunk! — A két lányom nem hagyta magát elzavarni. Azt a látogatást az állatkertijén már egy hónapja ígérgetem nekik, ha nem tartom be a szavamat, oda a szülői tekintély. Mély sóhajjal újra csak letettem a ceruzát. Amikor visszatértünk, már várt ránk az ebéd és utána az egész család elindult a kertünkbe. Megkíséreltem ugyan lagymatag gul ellenezni a dolgot, azzal a kifogással, hogy még van egy kis munkám, menjenek csak egyedül, de nem sikerült meggyőznöm a család többségét. — Te csak lustálkodnál —, korholt a feleségem. — Egész héten át gürcölsz mint egy ló, most pihenj egy kicsit, — folytatta egy morzsányi logika nélkül, úgy, ahogy ezt már a nők szokták. Le kell szüretelni az epret, megöntözni a palántákat, felkötözni a szőlőt. Hagyd csak a gondjaidat a munkahelyeden. Egy kis kerti munka csak a javadra válik, meglátod. A kertben görcsösen próbálkoztam visszaemlékezni az elméletem alapvető képletére. Ha M egyenlő M nulla törve négyzetgyök egy mínusz V nulla törve V... de nem, nem Így volt, másképpen. De vajon hogyan? — Mi történik veled ? — riasztott fel gondolataimból hirtelen a feleségem hangja. — Hiszen az ösvényt öntözöd és a palánták teljesen szárazak! Nem vagy képes munka közben egy kicsit gondolkozni is? Hihetetlen, hogy milyen lehetetlenek ezek a férfiak! A visszatértünk után sem volt egy perc nyugtom. Megkíséreltem, bezárkózni a dolgozószobámban és kétségbeesetten próbáltam összeszedni az elméletem apró szilánkjait. Ha a fehérjék struktúrája az alfa-helix konformációjában húsz eszenciális aminosavból épül fel, akkor... — Gyere ki, kérlek, megérkezett Laci a feleségével, látogatóba. Úgy ülsz itt bezárkózva, mint valami remeterák a kagylójában. Már valóban tekintettel lehetnél embertársaidra is. Ma ugyancsak furcsa vagy. Nem vagy Harry Contner nyugodt hangon leszögezte: — Semmi vész, Lira. A terv pofonegyszerű és nem kivihetetlen. Nekem elhiheted. — Nagyon biztos Vagy a dolgodban — jegyezte meg Ura és megcsóválta szép fejét. — Mégis hiszek neked. Ha te mondod, hogy pofonegyszerű, akkor minden bizonnyal ezúttal sem csúszhat hiba a számításba. A férfi magabiztosan beszélt. — James három hónapig — legalább három hónapig — marad New Yorkban. Mi ketten majd azt mondjuk a Biztosító Társaság főnökeinek, hogy James meghalt és felvesszük a pénzt. Aztán eladjuk mindkét házat, az enyémet és a tiéteket, majd dobjuk a gondot és a pénzkötegekkel a zsebünkben lehorgonyozunk egy szép szigeten valahol a Karib-térségben. Amíg a Biztosító Társaság kopói felfedezik, hogy James életben van, addigra bottal üthetik a nyomunkat. — Mivel bizonyítjuk, hogy James meghalt? — Ez nem probléma, Lira. Majd csak a kezembe akad egy csavargó, akit felhasználhatok az ügy érdekében. Egyszerűen Jamest vélem felfedezni benne és kitöltőm a halotti bizonyítványt. Mi kell még? Ez a dolgom nem igaz? — Olyan magabiztosan beszélsz, Harry. — Ez az én stílusom. A rendőrségen úgy tudják, hogy megbízható munkatárs vagyok, akinek a szavára adni lehet. James még aznap este jelentkezett New Yorkból a feleségének. — Halló! — Igen? — Én vagyok, drágám. Csak nem feküdtél már le? — Hiszen alig múlott tíz. — Én szamár. Mindent összezagyválok, hiszen New Yorkban öt teljes órával korábban kelünk, mint Londonban. Most éppen szünetet tartunk, de hamarosan ismét asztalhoz ülünk és csak az esti órákban veszünk búcsút egymástól. Jól vagy? — Minden rendben van, James. Nagyon hiányzol. Bizony eltart az az értekezlet. Három hónapig nem láthatlak. — Az ügyvédek szeretnek sokat beszélni, hehehe. Úgy látszik, hogy ezen az értekezleten váltjuk meg a világot. > •— Szeretnélek minél előbb viszontlátni. — Holnap felhívlak. Aludj jól, Ura. Azon az éjszakán Ura le sem hunyta a szemét, Harry Contner pokoli tervére gondolt. — Döntöttél végre? — kérdezte másnap Harry. — Hogyne — válaszolta Ura. — Meg kell mondanom, hogy a terv ördögi. Semmi hiba. Merem remélni, hogy higgadtan cselekszel. Contner mosolygott. — Bennem megbízhatsz. Bennem mindenki megbízik. Néhány órával később Ura szobájában megcsörrent a telefon. Harry jelentkezett. — Drágám! A férjed meghalt! — Nem értem ... — Úgy értem: a dublöre. Nyugalom. Majd később mindent elmesélek. A szerencse velünk van, cicám. Az asszony úgy beszélt társával, mint egy orvossal: — Doktor úr! Nekem az a gyanúm, hogy szegény Gesner percei meg vannak számlálva. — Nekem is úgy rémlik — válaszolta Harry Contner egykedvűen és megtapogatta az öreg pulzusát, aki már egy órája halott volt. — Most elszállítom a hullát a kórházba. Leveszem a válláról a gondot. — Három hónapja nem fizetett lakbért. Nincs semmije. Mit foglalhatok le? Se macskája, se kutyája. Szerencsétlen csavargó ... — Ötven font elég lesz? —■ Hogyne. Hiszen csak hússzal tartozott. Harry Contner óvatosan felemelte az öreg tetemét a piszkos takaróról és az asszony segítségével elhelyezte a kocsi hátsó ülésén. Eddig minden a legnagyobb rendben van, gondolta. Néhány perccel később Ura is akcióba lépett. Feladta az öregre James öltönyét és befektette az ágyba. Az orvos annak rendje és módja szerint kitöltötte a halotti bizonyítványt James Stewart névre és feltárcsázta a rendőrséget. Másnap gyorsan lebonyolították a „temetést". Az újságban nem jelent meg gyászjelentés. James Stewart rokonsága valahol Európában tartózkodott. Harry Contner közölte a szeretőjével: — A biztosítóban szívják a fogukat a nagyfönökök, de úgy fizetnek majd, mint a
