A Hét 1984/1 (29. évfolyam, 1-27. szám)
1984-01-01 / 1. szám
örömeiről, a jövőben várható eredményekről, a szakmunkásképzés állandóan változó folyamatáról beszélgettem. Mária Procházková az ifjúsági szervezet munkáját ismertette. Örömmel újságolta, hogy éppen a látogatásomat követő napon kerül sor az első osztályosok közül a SZISZ-be jelentkezett és felvett fiatalok ünnepélyes fogadalomtételére. Csoportosan, egyenruhába öltözve, Steiner Gábor szobra előtt teszik le a fogadalmat, s az ünnepi esemény így bizonyára még nagyobb nyomot hagy a fiatalokban. Az iskola pedagógusai rendszeresen foglalkoznak az ifjúság eszmei-politikai nevelésével. Már a második osztályban megkezdődik a szocialista brigádok alakítása, a tanulókból harmadikos korukra brigádtagok lesznek azon a munkahelyen, ahol a szakmunkásbizonyítvány megszerzése után dolgozni fognak. így, szinte kézrőlkézre adva jut el a gyermek a felnőttkorba. Vigyázó, féltő szemek figyelik hogyan tanul, hogyan dolgozik, hogyan viselkedik. A legjobbakat tagjelöltként adják át az üzemi pártszervezetnek. Az iskola múltjáról Juhász Árpádot kérdeztem. — Az iskola 1948-tól a hajógyár részére képez szakmunkásokat. Az ötvenes években munkaerőtartalékképző iskolaként volt ismert. 1958 szeptemberében iparitanuló-iskola lett: az elméleti oktatás itt, a gyakorlati képzés a hajógyárban folyt. 1963 szeptemberétől mint szakmunkásképző központ működött, öt évvel ezelőtt középfokú szaktanintézetté alakult, főleg a Nehézgépipari Vállalat Steiner Gábor Hajógyára számára képez középfokú kádereket. — Kellőképpen biztosítottak a magas szintű szakmunkásképzés feltételei? — A szakmunkásképzés — válaszol az igazgatóhelyettes — az utóbbi időkben forradalmi változásokon megy keresztül. Nemcsak nálunk, de másutt is. A társada lom fejlődésével párhuzamosan változnak a követelmények, s ezeknek meg akarunk felelni. A pedagógusok nagyobb hányada rendelkezik a szükséges szakmai tudással, de ezen kivül másra alig támaszkodhatnak. Az általános műveltség körébe tartozó tantárgyak, a matematika, fizika, magyar.nyelv és irodalom, polgári nevelés oktatásához vannak megfelelő, jó tankönyvek. Ennek örülünk, de nekünk a szakma fortélyainak átadása a legfőbb kötelességünk. Itt pedig hiányoznak a megfelelő tankönyvek. A szlovák tagozaton — a hajógyár szaktanintézetében mindig két nyelven folyt a képzés — valamivel jobb a helyzet. Igaz, több tárgyat ott is elavult tankönyvekből tanítanak — vagyis csak részben tudják használni őket — de nálunk még ehhez képest is három-négy éves a lemaradás. A magyar tankönyvek készítésének átfutási ideje itt még a fordítás idejével meghosszabbodik. Mire megjelenik egy-egy szaktárgy oktatásához szükséges tankönyv, addigra már el is avult. Ezt már többször szóvá tettük a felettes szerveknél. Megoldás is ígérkezett, levélben megkérdezték, tudnánk-e közreműködni a kiadásnál. Három ilyen felkérés érkezett, mindhárom levélre igenlő választ adtunk. A szaktárgyakat oktató pedagógusaink egyetemi, illetve főiskolai diplomával rendelkeznek, szakmai tudásuk, többéves tapasztalatuk alapján képesek lennének ilyen tankönyveket írni vagy fordítani. Ajánlatunk csak ajánlat maradt. A fémmegmunkáló műszerész szakmát négy könyvből tanítjuk, de ezeket csak segédkönyvekként használjuk, mert a jelenlegi követelményeknek már nem felelnek meg. Tudtommal csak 1988 után várható a tankönyvkiadásban változás, ezért arra az időre belső használatra öszszeállítunk olyan anyagot, amely az oktatáshoz szükséges, megfelel a tantervnek és a mai követelményeknek. — Milyen szakmákat oktatnak ebben az iskolában? — A legfontosabb az acélkonstrukciószerelő szakma. Ez a hajógyártással függ össze. A többi szakma szükségessége attól függ, hogy épitünk-e hajótestet. Az acélkonstrukció-szerelés nehéz szakma, Mária Procházková egy óriási úszómüvet megépíteni nagy munka, de van benne öröm is. Most áll átadás előtt egy négyszázmillió korona értékű kotróhajó. Sok ember munkája van benne, mindnyájan büszkék lehetnek az eredményre. Hogy az úszómüvek gyártása ilyen magas szintű lett, ahhoz mi is hozzájárultunk. Néhány éven belül már csak olyan szakmunkások fognak dolgozni a gyárban, akiket a mostani szakmunkásképző iskola, illetve a jogelődjei neveltek a hajógyár számára. — Tehát bármelyik hajógyári szakmában találkozhatunk olyan emberekkel, akik elmondhatnák minek látják hasznát a tanultakból, minek nem, és hogy minek érzik hiányát, ami az oktatásból kimaradt. — Nemcsak elmondhatnák, hanem el is mondják. Több itt végzett szakember ma szakoktatóként dolgozik az iskolában, ahol ma már nemcsak tanítunk, hanem nevelünk is. Ez megköveteli a tanár-nevelő-szakoktató hármas szoros együttműködését. Annak ellenére, hogy az iskola, ahol az elméleti, és a gyár, ahol a gyakorlati oktatás folyik, három kilométerre van egymástól, a szakoktatók rendszeresen bejárnak az elméleti órákra, a tanárok pedig kijárnak a gyárba. A tantárgybizottságban megbeszélik az elméleti és a gyakorlati oktatás tantervének egymáshoz kapcsolódását, a segédeszközök készítésének kérdéseit. — Milyen változást hozott az érettségi bizonyítványt nyújtó szakmunkásképző rendszer, az új iskolatípus bevezetése? — Jól képzett, művelt szakmunkásokra van szükség. Ezért jó, hogy érettségiző osztályt is nyitottunk. Akik itt végeznek, azok véleményt tudnak mondani a munkájukról, a munkahelyi szervezésről, a társadalmi problémákról. Azt tapasztaltuk, hogy nagyon jól beilleszkedtek a munkahelyi környezetbe. Az érettségizettek úgy kerültek bele a hajógyár vérkeringésébe, mint egy magasabb képzettségű szakmunkáscsoport. Szó sem volt olyasmiről, hogy érettségiztem, tehát íróasztalt akarok. Mindegyik azon a munkahelyen végezte a gyakorlatot, ahol aztán dolgozni kezdett. Ismerték egymást, nem voltak olyannyira kezdők, akiknek mindent az alapoktól kell magyarázni. De érettségi ide, érettségi oda, annyit mégsem tudnak. mint a brigád- vagy a művezető, mert az ifjúmunkás még csak az életpályája kezdetén van. Szerettem volna ízelítőt kapni, hogyan, milyen szinten folyik itt az oktatás, ezért beültem egy technológiaórára. A technológia azoknak a módszereknek és eljárásoknak az összessége, amelyekkel rendszeres átalakítás útján nyers-, illetve alapanyagokból az ipari termékeket előállítják. A megmunkálás eszközeit, az előállítás módjait és terveit tárgyalja. Ottlétemkor éppen a torkolatos csőkötés elméleti elsajátíttatása volt napirenden. Szép tiszta stílusban, gazdag szókinccsel adta elő Kiss Tibor tanár, hogy ha az ólomgyapotot bedöngöljük a torkolat és a cső közé, akkor az ott öntvénysürűségü tömítést képez. A továbbiakban azt is elmagyarázta, hogyan kell a hőkezelésre, felmelegítésre lágyuló műanyag csövek esetében a torkolatot kiképezni. A magyarázat közben egyből megértettem, miért szivárog át a víz az én konyhámból az alattam lakók konyhájába. Mert nem torkolatos csőkötéssel rögzítették a vízvezetékcsöveket. Sőt, nem is rögzítették, csak úgy egymásba tolták. Na, de térjünk vissza Kiss Tibor órájára. Bár ugyanebből a tantárgyból a második óra folyt, egymás után ennek is az utolsó fele, a fiúk nem izegtek-mozogtak a székeken, nem szórakoztak valami mással, hanem figyeltek. Láthatóan érdekelte őket a tananyag, amit közvetlenül, de célszerűen adott elő a tanár. A tanulók könyvet nem használtak, a tudnivalókat, egy-egy munkafolyamat felvázolása és elmagyarázása után bemásolták tollbamondás után (vagy a tábláról) a füzetbe. Hét évvel ezelőtt adták át rendeltetésüknek a tanműhelyeket. Ez már része annak a komplex beruházási programnak, amelyben ezerhelyes új iskola, tornaterem, orvosi rendelő, étkezde, diákotthon is szerepel. Mindez egy helyen, közvetlenül a hajógyár mellett épül fel. De ez még csak terv, a Nehézgépipari Vállalat s minden érdekelt támogatja a megvalósítást. Az építkezésnek 1984-ben kellene elkezdődnie. Juhász Árpád huszonhat éve tanít az iskolában. Ez volt az első munkahelye. Vallja, hogy aki a szakmáját igazán szereti, annak szívügye az utánpótlás, ennek nevelése. Szerinte már elavult az, amivel valamikor a rosszul tanuló diákokat fenyegették szülei: „Ha nem tanulsz, fiam, odaadlak inasnak." Lassan-lassan meggyökeresedik a köztudatban, hogy a hagyományos lakatosszerszámokat finomműszerek váltják fel. Az általános iskolákban javult a pályaválasztási tanácsadók működése. Ezt az itteni szakiskolában abból vették észre, hogy csökkent azoknak a fiúknak a száma, akik az első tanév első hónapjaiban eltávoztak. Mert jó szakmunkás csak abból lesz, aki szereti azt, amit csinál. Ha az elején rájön, hogy más volt az elképzelése, jobb, ha rögtön odébbáll. Az eredményességhez az is hozzájárul, hogy ebben a középfokú szakiskolában, a szlovák gyerekek vagy akik így akarnak szlovák nyelven, a magyar fiatalok magyar nyelven tanulhatnak. Párhuzamos osztályokat nyitnak. A proletár internacionalizmus abban is megnyilvánul, hogy vietnami és laoszi fiatalokat is oktatnak. A színvonalat nem a kitüntetettek száma, hanem az átlag tudásszintje határozza meg. Az pedig magas. Erről tanúskodnak a hajógvárban elért jó eredmények. FISTER MAGDA 13
