A Hét 1984/1 (29. évfolyam, 1-27. szám)

1984-01-27 / 5. szám

Nevada felé vesszük az utat. Annak ellenére, hogy ottjártunkkor ősz volt, délután kellemetlen forróság uralkodott a gépkocsiban. Malaga külvárosában vagyunk, s akarva, akaratlanul eszünkbe jutnak azok a dalok, amelyek Granada, Malaga és más spanyol városok szép­ségét éneklik meg. Nem tudni, hogy ezeknek a daloknak a szerzői jártak-e a megénekelt városokban, látták-e az apró házikókat s a kiteregetett viseltes fehérneműt... Bár a környezet nem nagyon tetszett, de meleg volt, ezért úgy döntöttünk, hogy megmártózunk a tengerben. A parttól nem messze parkoltunk le és betértünk egy közeli kiskocsmába. Csakhamar észrevettük, hogy az embe­rek valahol figyelnek minket. Nem értet­tük miért, hiszen Spanyolországnak ezen a részén az idegenforgalom képezi a lakosság legfőbb kereseti forrását. — Ez az Ön autója? — kérdezte a bodega tulajdonosa. — Rossz helyen parkolunk, vagy va­lami nincs rendben? — kérdeztem. — Nem, de jól be van-e zárva? Nem fél otthagyni őrizetlenül? Vendéglátónk előhúzott egy újságot és mutatta, hány ezer turistát raboltak ki, mennyi gépkocsit rongáltak meg a nyári hónapokban. — A legtöbb bűncselekményt Sevil­lában és itt. Malagában követték el — folytatta. — Számunkra ez nem közömbös. Vajamennyi spanyol szégyene. Figyel­meztetnünk kell az idegeneket, hogy legyenek óvatosabbak. Megköszöntük neki, s megmagyaráz­tuk, hogy szem előtt van a kocsi, s jó érzéssel vettünk búcsút a kedves em­bertől. Maiagai látogatásunk után a Napfé­nyes part mentén Motril városig utaz­tunk. Innen már csak egy lépés az ország belsejében fekvő ősrégi Grana­da. Az út a Sierra Nevadán át vezet. A hegység neve havas csúcsokat jelent. Mivel a Sierra Nevada közvetlenül a Napfényes part mentén húzódik, a ter­mészet itt a tenger, a nap, a hegyvidék és a jég sajátos harmóniáját alakította ki. Itt, Európa legdélibb csücskén talál­ható a kontinens legdélibb gleccsere. A lavinaszerű gleccser 2 900 méter ma­gasról, a Corral del Veleta völgyön ke­resztül folyik. Nem tartozik Európa leg­nagyobbjai közé, de a völgyet néhol 500 méter szélességben is kitölti. A gleccserből ered a Genii folyó, amely átszeli Granadát, és a Quadalquivirbe ömlik. Sierra -Nevada még egy rekorddal dicsekedhet: a hegységen vezet ke­resztül Európa legmagasabbra felka­paszkodó közútja. Granadából 3 392 méter magasságban keskeny aszfaltút vezet Pico de Veletába, s innen köves út tovább délre, a Sierra Nevada leg­magasabb csúcsa alatt, egészen a Napfényes partig. Granada a hasonló nevű tartomány fővárosa. A mór építészeti emlékek tet­ték híressé. Közülük is a leghíresebb az Alhambra. Granada a legvonzóbb spanyol váro­sok közé tartozik. Az ide látogató zavar­talanul gyönyörködhet a természet cso­dáiban. Kép és szöveg: LUDMILA KELEOVÁ, FRANTISEK KELE 7. Alhambra 2. A Gibraltári hegy — a szoros túloldalán az afrikai 3. Granada hangulatos utcája 4. A Mulhacen — délnyugatról 5. Üdülők Costa de! Sol közelében 6. Gépkocsink a legmagasabban fekvő úton Atlasz kontúrjai Jogi tanácsok Válasz „Tovább dolgozó nyugdíjas" jeligé­re. A Törvénytárban 142/1983. szám alatt je­lent meg az 1983. december 8-án kelt kormányrendelet, amely 1984. január 1 -ével újra szabályozza a tovább dolgozó nyugdíja­sok igényeit. E kormányrendelet az előbb érvényben volt 1975. évi 135. számú rende­let helyébe lépett s az öregségi nyugdíjra, valamint az 57 évnél idősebb nők özvegysé­­gi nyugdíjára való igényekre vonatkozik azokban az esetekben, amikor a nyugdíjra jogosultak továbbra is munkaviszonyban maradnak, illetve tovább dolgoznak s nem kérik a nyugdíjuk folyósítását. 1. A nyugdíjbiztosítási törvény értelmében azoknak a férfiaknak (a II. és III. munkakate­góriában 60 éves koruk, az I. munkakategó­riában 55 éves koruk elérésekor), valamint nőknek (a felnevelt gyermekeik száma sze­rint 53, 54, 55, 56 vagy 57 éves korukban), akik öregségi nyugdíjra szereztek igényt, va­lamint azoknak az özvegyi nyugdíjra jogosult nőknek, akik már elmúltak 57 évesek, to­vábbra is teljes összegében kifizetik a nyug­dijukat, ha a rendeletben megjelölt munka­körben, illetve beosztásban mint munkások dolgoznak, vagy üzemeltetési, illetve kezelői munkakörben tevékenykednek. Ez a kedvezmény mindazokra a munkavi­szonyban dolgozó nyugdíjasokra is vonatko­zik, akik mint egészségügyi dolgozók közép-, alacsonyabb és kisegítő beosztásban vannak alkalmazva, továbbá akik az egészségügyi szervezetekben és a szociális otthonokban folyamatos vagy háromműszakos üzemelte­tésben dolgoznak, úgyszintén akik bölcső­dékben és kis bölcsődékben közép-, alacso­nyabb és kisegítő beosztásban működnek, valamint akik gyermekotthonokban mint ne­velők tevékenykednek. Ide tartoznak azok a nyugdíjasok is, akik a nemzeti bizottság engedélyével az 1982. évi 158. számú kormányrendelet értelmében a lakosságnak szolgáltatásokat nyújtanak. Mindezekben az esetekben a tovább dol­gozó nyugdíjast megilleti a korlátozás nélküli nyugdíjkifizetés kedvezménye, tehát a mun­katevékenységével elért kereset összegére való tekintet nélkül, feltéve, hogy a munka­adójával határozott időre, de legfeljebb egy évre munkaszerződést köt. Természetesen a munkaadó vállalat a saját szükségletei sze­rint, amint azt az üzemeltetési vagy termelé­si viszonyai megkívánják, a munkaszerződést továbbra is — de megint csak meghatáro­zott időre — meghosszabbíthatja. 2. Mindazoknak a nyugdíjasoknak, akik az 1. pontban felsorolt munkák körén kívül eső munkát végeznek vagy egyéb munkatevé­kenységet folytatnak, csak akkor van igényük a teljes öregségi nyugdíj, vagy az 57 évnél idősebb nők esetében a teljes özvegyi nyug­díj kifizetésére, ha a naptári évben meghatá­rozott időre, de legfeljebb egy évre kötött munkaviszony mellett, az egész évi brutto keresetük nem haladja meg a 22 000 koro­nát. Ebbe az összegbe beleszámítják az alapfizetést, valamint az illető év folyamán kifizetett prémiumokat, jutalmakat, úgyszin­tén a munkatevékenységről szóló megálla­podás alapján kifizetett jutalmakat is, vala­mint a betegség (ideiglenes munkaképtelen­ség) idejére járó táppénzt. Ezzel szemben a munkaviszony megszűn­te, illetve a foglalkoztatás befejezése után kifizetett prémiumokat és gazdasági része­sedést a fenti összegbe nem számítják be. Mihelyt a tovább dolgozó nyugdíjas a naptári évben eléri a 22 000 koronás brutto keresetet, a rákövetkező hónapban az öreg­ségi nyugdíját már nem folyósítják. Özvegyi nyugdíj esetében azonban nem szüntetik be az özvegyi nyugdíj kifizetését, hanem ennek összegét a nyugdíjbiztosítási törvény 39. szakasza értelmében csökkentik. (Ilyen eset­ben az özvegyi nyugdíjat annak az összegnek a felével csökkentik, amivel az özvegyi nyug­díj és az özvegy átlagkeresetének összege meghaladja a havi 1 500,— Kcs-t.) Az új rendelet nemcsak a munkaviszony­ban dolgozó nyugdíjasokra vonatkozik, ha­nem azokra is, akik ipari szövetkezet vagy egységes földművesszövetkezet tagjaként vannak alkalmazva, továbbá azokra is, akik munkatevékenységről szóló megállapodás alapján dolgoznak. 3. Az új rendelet hatálybalépésével, vagyis 1984. január 1 -ével megszűntek mindazok a kedvezmények, amelyeket az előző 1975. évi 135. számú kormányrendelet nyújtott a tovább dolgozó nyugdíjasok egyes csoport­jainak. így megszűnt a nyugdíjnak havi 1 100,— Kcs összegben való folyósítása bi­zonyos kiemelt foglalkozásokban (pl. a ter­melésben, a lakossági szolgáltatásoknál és javításoknál, az egészségügyben), valamint a teljes nyugdíj folyósítása a havi 800,— Kcs-t meg nem haladó keresetnél, úgyszintén a kereset lényeges csökkentése esetében a fél-nyugdíj kifizetése, valamint az egy naptári évben 180 munkanapot vagy 1 200 munka­órát meg nem haladó ún. rövid ideig tartó munkaviszony esetén a teljes nyugdíj kifize­tése. 4. A teljesség kedvéért még meg kell,, említeni, hogy az új rendelet nem szüntette meg az 1975. évi 121. sz. nyugdíjtörvénynek a nyugdíj emelésére vonatkozó kedvezmé­nyét azoknál a nyugdíjasoknál, akik a nyugdíjigényük megnyílta után továbbra is munkaviszonyban maradnak és tovább dol­goznak anélkül, hogy az öregségi nyugdíjuk folyósítását kérnék. Ebben az esetben az öregségi nyugdíjuk minden további ledolgozott év után a havi átlagkeresetük 7 százalékával, illetve minden három hónap után 1,75 százalékkal emelke­dik. Ez a kedvezmény megilleti azokat a nyug­díjasokat is, akik a 2. pontban említett eset­ben a naptári év folyamán elérik a 22 000 koronás brutto keresetet s ennek folytán a nyugdíjuk további kifizetését beszüntetik. Ha ezután is tovább dolgoznak, akkor a további időre, — amikor nem kapják a nyugdíjukat — a fenti százalékos emelésre van igényük minden tovább ledolgozott három hónap után. Válasz „Táppénz" jeligére. A dolgozók betegbiztosításáról szóló előírá­sok szerint a betegség, illetve ideiglenes munkaképtelenség esetére a táppénz ma­gassága attól függött, hogy a dolgozó milyen hosszú ideig volt már munkaviszonyban: egy évig a napi tiszta átlagkereset 60 %-át, 1 —5 évig a 70 %-át, 5—10 évig 80 %-át és 10 évnél hosszabb munkaviszony (alkalmazási idő) esetén pedig a 90 százalékát tette ki. A munkaképtelenség első három napjára azonban a táppénz a fentiek szerint 50, 60, 65, illetve 70 százalékot tett ki. — 1984. január 1-től a táppénz összege egységes, mégpedig az első három napra a napi tiszta kereset 70 százaléka, a további időre pedig 90 százalék, tekintet nélkül az alkalmazási időre. Dr. B. G. 17

Next

/
Oldalképek
Tartalom