A Hét 1984/1 (29. évfolyam, 1-27. szám)
1984-01-27 / 5. szám
Tndomány-techniha KŐTÖRÉS KÍVÜLRŐL A nyugat-németországi Sebastian Kreuzer már több mint kilencvenéves, és mostanáig még sohasem volt komoly beteg. Csak nemrégiben kezdte fájlalni a hasát, felszökött a láza, és a bőre megsárgult. Fájdalmait az az epekő okozta, amely megakadt az epevezetékben, a máj és a nyombél között. Megakadályozta a normális epekiválasztást, így az epeváladék visszakerült a vérbe, és sárgára színezte Sebastian Kreuzer szeme fehérjét. Néhány hónappal korábban ezen a még mindig élénk öregúron nem segített volna semmi más, csak a műtét. Az ilyen beavatkozás viszont nagy megterhelést jelentett volna a szívének, és ez az ő korában nem elhanyagolható tényező. Statisztikai adatok szerint az NSZK-ban hasonló műtétek során, illetve az operációt követően minden tizedik ennyire magas korú beteg meghal. Az öregurat, szerencséjére, az erlangeni klinikára vették fel, ahol — az NSZK-ban is egyedülállóan — az epeköveket új módszerrel, az úgynevezett endoszkópos papillectomiával távolítják el, amelyet altatás és a hasüreg felnyitása nélkül végeznek. Ezt a módszert Ludwig Demling, a klinika profeszszora.fejlesztette ki, és 1973-ban alkalmazta először a gyakorlatban. A módszert napjainkra már jelentősen tökéletesítették, segítségével tekintélyes nagyságú kövek is eltávolíthatók a szervezetből. A folyamat némiképpen leegyszerűsítve a következő: a kivizsgáláskor a beteg oldalt fordulva fekszik a röntgenasztalon. Kap ugyan nyugtatószert, de a kezelés során végig teljes tudatánál van. Az orvos által a beavatkozás során használt eszközt endoszkópnak nevezik. Az epekövek eltávolításához az orvos az endoszkópot a szájon, a nyelőcsövön és a gyomron át a nyombélbe vezeti, pontosan oda, ahol az epevezeték a bélbe torkollik. Ezt a torkolatot felfedezőjéről, a wittenbergi Abraham Vaterről „Papilla Vateri"-nek nevezik. Ez a torkolat tulajdonképpen nem egyéb, mint a nyombél leszálló szárában lévő szemölcs — innen a latin neve, papilla —, amely közös kivezetést biztosít mind a hasnyálmirigy, mind pedig az epe váladékai számára. Ha az epéből idáig viszonylag könnyen jut is el a kő, itt gyakran megakad, ezért kell éppen erre a pontra bevezetni az endoszkópot. Az epevezetékbe kontrasztanyagot fecskendeznek, így a röntgenfelvételen pontosan látszik, hol helyezkedik el a kő, és az is, milyen alakú. Ha a kő nem túlságosan nagy, eltávozását az úgynevezett papilectomiával elő [ehet segíteni. Ez annyit jelent, hogy a Vater-féle papilla környékét bemetszik egy, az endoszkóppal bevezetett eszköz segítségével. Ennyi az egész, és nagyon eredményes. — A kövecskék ezek után, átjutva a papillán, a vékonybélbe kerülnek, és természetes úton távoznak a szervezetből — magyarázza Demling professzor. — Ha az epevezetékben több ilyen kő is található, úgy különleges kosaracskába gyűjtik őket, majd endoszkópos beavatkozással szabad utat nyitnak számukra. Nem lehet azonban mindenfajta epekövet endoszkóppal eltávolítani. — Ha a kövek nagyobbak — mondja Demling professzor —, nem jutnak át, és keresztülhúzni sem lehet őket az epevezetéken. Ilyen esetekben eddig mindig kénytelenek voltunk műteni. Mivel az ilyen műtét a legyengült szervezetű, idősebb emberek esetében eléggé kockázatos, kifejlesztettünk egy mechanikus lithotriptort, vagyis kőzúzó eszközt, amelynek segítségével a nagyobb kövek apróbb darabokra törhetök. A szétzúzandó követ röntgen-képernyőn figyelik, dróthurokba fogják, majd az endoszkóp végén található anyacsavar segítségével egyre szorosabbra vonják a hurkot a kő körül. A rá ható nyomás egyre növekszik, mig végül a kö szét nem mállik. A törmeléket aztán endoszkóppal a bélbe vezetik, ahonnan az természetes úton, szabadon távozik. Az egész beavatkozás mindössze fél órát vesz igénybe, és a beteg közben egyáltalán nem érez fájdalmat. A lábadozás időszaka is sokkalta kellemesebb a beteg számára, mint az operáció - utáni állapot. Szövődmények csak ritkán lépnek fel. a kórházban töltött idő is jócskán lerövidül. Három-négy nap múltán a beteget hazabocsátják. Ennek az eljárásnak az a fogyatékossága, hogy csakis az epevezetékben megakadt köveknél lehet alkalmazni. Az endoszkóp egészen az epéig, ahol a kőképzödésre hajlamosaknál általában a legtöbb kő található, már nem vezethető be. Innen az epéből a kövek továbbra is csak műtéti úton, esetleg különleges köoldó gyógyszerek segítségével távolíthatók el. CSÖKKEN AZ AGYVÉRZÉSEK SZÁMA Amerikai statisztikai adatok szerint az elmúlt évtizedben erősen csökkent az agyvérzés miatt bekövetkezett halálesetek száma, 1972 óta 42 %-kal. A csökkenés okát nehéz egyértelműen megállapítani, de a legtöbb orvos és klinikus véleménye szerint ez annak tudható be, hogy a magas vérnyomást ma rendszeresen és időben kezelik. Egy Washingtonban tartott orvosi konferencián megállapították, hogy a magas vérnyomást kezelni kell. Újabban az enyhe hipertónia esetében is szorgalmazzák a kezelést. A hetvenes évek elején Amerikában a magas vérnyomásban szenvedők fele nem is tudott állapotáról, 1980-ban már csak egynegyede, 10 évvel ezelőtt a 115 Hgmm diasztolés vérnyomással bíróknak csak 15 %-a állt orvosi kezelés alatt, ma már 34,5 %. Az agyvérzéses halálesetek számának csökkenésére kétségkívül befolyással volt az egészségesebb étrend és általában a helyesebb életmód is. Az életstílus változott, kevesebbet dohányoznak. Az orvosok véleménye szerint 35 millió amerikainak a diasztolés vérnyomása 90 és 114 Hgmm között van. Ezeket enyhe hipertóniásként tartják nyitván, és gondozásukra szükség van. A konferencia felszólalói szerint azonban gyógyszeres kezelésre nincs szükség, általában elég e rendszeres ellenőrzés, esetenként a testsúly óvatos csökkentése. A rendszeres ellenőrzés feladata annak megállapítása, hogy az enyhe hipertónia állandó tünet-e, vagy csak egyegy mérés alkalmával észlelhető. Az elhamarkodott gyógyszeres kezelés felesleges, sőt káros is lehet. TELEFON MINDEN MENNYISÉGBEN A Szovjetunió permi telefongyára a világ 40 országába exportálja gyártmányait. A paletta sokszínű: nemcsak számtárcsás, hanem nyomógombos készülékeket is gyártanak, sokféle kivitelben. A gyártmánylistán különleges helyet foglalnak. el a nagy üzembiztonságú készülékek, amelyek a legnehezebb körülmények között — például a távoli északi területeken vagy a trópusokon is — kifogástalanul helytállnak. INZULINT TERMELŐ MÁJSEJTEK Megvalósulóban a súlyos cukorbetegeknek az az álma, hogy egy szép napon eldobhatják majd injekciós fecskendőjüket, és ismét szervezetükben hozhatják létre a test cukor-anyagcseréjéhez nélkülözhetetlen fehérjét, az inzulint. Dr. Claude Nicolaunak, az ortéansi molekuláris biofizikai központ kutatójának legújabb kísérletei felcsillantják a reményt, hogy a génterápiát felhasználhatják a cukorbetegség, a diabétesz, és talán más súlyos betegségek, például az öröklött thalassemia gyógyítására. A francia kutató géncsomag átültetésével inzulin termelésére késztette a kísérleti patkányok máját — azt a szervet, amely rendesen nem állítja elő a cukor-anyagcserében nélkülözhetetlen fehérjét. A kísérleti patkányok vércukorszintje 33 százalékkal csökkent az inzulin géneknek a májsejtekbe juttatása után, bizonyítva, hogy a kísérleti állatok szervezetében helyreállt a cukor-anyagcsere. Persze, korai lenne arra gondolni, hogy dr. Nicolau módszerét beteg embereken is alkalmazhatnák, a jövőre kezdődő klinikai kísérletek azonban ehhez is közelebb vihetnek. A génterápiának általában az a célja, hogy normálisan működő génekkel pótolják a sejt kromoszómáiban levő hibás géneket, esetleg az alvó „éretlen" sejtek génjeit aktiválják a kívánt fehérje előállítására. Nicolau kísérleti beavatkozása nem egészen ezt a célt éri el: géncsomagja függetlenül működik a májsejtek magjában, mindenesetre aktiv inzulin gyártására készteti a májsejteket. A kísérletek eddigi szakaszában általában a géncsomag befecskendezése után 12 órával megszűnt az inzulintermelés, a legújabb kísérletekben azonban még egy hónap elteltével is működött az idegen gén. Dr. Nicolau szerint még túlságosan korai lenne a génterápiát beteg embereken is kipróbálni. További kísérletekkel kell meggyőződni róla, hogy a „becsempészett" gének nem befolyásolják a máj normális növekedését vagy normális anyagcsere-ciklusát, hiszen ez a szervünk számos más létfontosságú fehérjét is termel. VILLÁMVONAT Óránként 350 kilométeres sebességet ért el a próbák során a Német Szövetségi Köztársaság új villámmozdonya. Üvegszálas műanyagból készült burkolata könnyű, mégis nagy szilárdságú és tökéletesen áramvonalazott, a legkisebb légellenállást kelti száguldás közben. 18
