A Hét 1983/2 (28. évfolyam, 27-52. szám)

1983-12-09 / 50. szám

Hallottuk' olvastuk láttuk KÖNYV Doroszló hiedelemvilága (Kovács Endre monográfiájáról') Nem mindennapi könyv jelent meg az újvi­déki Fórum Könyvkiadónál. Kovács Endre amatőr néprajzkutató szülőfaluja hiedelem­­világának anyagát tette közzé. A gyűjtés színhelyéül választott bácskai Doroszló jó lelőhelynek bizonyult: a mintegy százötven adatközlőtől gazdag és értékes anyag gyűlt össze. Bár a magyar nép hiedelemvilága — amint azt Jung Károly újvidéki folklorista is meg­jegyzi a könyv utószavában — „tisztes előz­ményekre tekint vissza", a róla kialakított képünk korántsem tökéletes. Nem is csoda, hisz „az egész nyelvterület még ma sincs lefedve olyan megbízható gyűjtésekkel és feltárásokkal, melyek után ne lenne helye a további várakozásnak, sőt az esetleges meg­lepetéseknek is". Éppen ezért üdvözölhetjük nagy elismeréssel a doroszlói Kovács Endre munkáját, aki faluja sokszínű, hellyel-közzel még ma is élő hagyományának állít emléket. A kötet több szempontból is figyelemre méltó, a maga nemében is értékes vállalko­zás. A kutató egyetlen falu hiedelmi anyagá­nak gazdag metszetét nyújtja. A felgyüjtött anyag értékét és hitelét csak növeli az a tény, hogy a kutató részben maga is átélte ama hiedelmek világát, melyek hűen tükrözik a falusi életközösség problémáit, ellentmon­dásait. „A hiedelmeknek mélyre nyúló gyö­kerei vannak" — írja bevezető jegyzetében a szerző. S ezt a mélyen gyökerező világképet az életmódosulások egyre inkább sorvaszt­ják. Mindez méginkább szükségessé teszi az efféle munkák gyors elvégzését. Kovács End­re kötetének további erénye, hogy a munka elsősorban olyan összefoglalás, amely nem magyarországi hanem egy nemzetiségi falu anyagát öleli fel. Kötetében Kovács Endre részletesen tár­gyalja a természeti világ hiedelemkörét, a növénytermesztés, az állattenyésztés s az egyéb mezőgazdasági munkafolyamatok szokásvilágát. De olvashatunk az egyes fog­lalkozások meg az emberélet eseményei köré csoportosuló babonákról, a természet­­feletti lényekről, a velük kapcsolatos hiedel­mekről is. Ugyancsak szó esik a rontás és a gyógyítás mágikus szokásairól, a megelőzés s a bajelháritás praktikáiról, valrmint a jóslá­sok fajtáiról is. Csáky Károly Az anyag élő állapota (Szent-Györgyi Albert könyve) Több kiadvánnyal is köszöntötték a magyar­­országi kiadók az idén kilencven esztendős nagy tudóst, Szent-Györgyi Albertet. E mun­kák közül a Gyorsuló idő sorozatban megje­lent Az anyag élő állapota című könyvecskét ütjük most fel, egyrészt azért, mert a szerző bevallottan munkája bizonyos fokú össze­foglalásának és újabb elgondolások kiindu­lópontjának szánta. A könyvben felvázolt gondolatmenet csú­csa Szent-Györgyi immár legendásnak is nevezhető feltételezése a rák kiváltó mecha-8 nizmusairól, a fehérjék elektronszerkezet­változásairól. Az eredetileg 1941 -ben közzé­tett hipotézis számos vita tárgyát képezte, a javaslatot többször elvetették, majd Szent- Györgyi szívós kitartásának köszönhetően újra elővették, s napjainkban az újabb ered­mények hatására már számos neves kutató hajlik a feltételezés helyességének elismeré­sére. A probléma megoldása természetesen még nagyon messze van: egyelőre elképesz­tően kevés az, amit a rákot kiváltó hatás­­mechanizmusokról tudunk, s így a Szent- Györgyi-féle elképzelés is kénytelen a sötét­ben tapogatózni. „Mi is az élet?" — teszi fel a kérdést a Nobel-díjas tudós, s így sum­mázza véleményét: „... bizonyos, hogy sen­ki sem adott még kielégítő választ erre a kérdésre. A tudomány arra a tapasztalatra épül, hogy a természet értelmes, kérdésekre értelmes válaszokat ad, következésképpen amennyiben nincs válasz, minden bizonnyal a kérdéssel van baj. A kérdés ugyanis hibás, minthogy »élet«, mint olyan, nem létezik — még soha senki nem látta. Amit látunk, azok anyagi rendszerek, amelyek azzal a csodála­tos tulajdonsággal rendelkeznek, hogy élők. Az »élet« egyfajta minőség, és a kérdés e minőség mibenlétében áll.” Több évtizedes tudományos erőfeszítések eredménye, érdekfeszitö gondolatok tára ez a kis könyv. Tanulságos lehet nemcsak a szakmabelieknek, hanem minden figyelmes olvasónak. Csáky Pál HANGVERSENY Nyitrai Zenei Ősz Amikor az idén az utcákon megjelentek a Nyitrai Zenei Ősz müsorismertetö falraga­szai, általános volt a vélemény, hogy a Zene­barátok Köre s a Kultúr- és Szabadidő Park igen szép műsort állított össze. Szerepeltek benne pompás zenekarok, nagyszerű szólis­ták és három külföldi vendég is. íme egy kis ízelítő a legérdekesebb műsor­számokról. A megnyitó előadás programját meg kel­lett változtatni, mivel Jaap van Zweden hol­land hegedűművész nem érkezett meg, he­lyette Mats Ronden svéd gordonkaművész „ugrott be". Valóban művészi teljesítményt nyújtott, különösen a Kodály-műveket adta elő nagy virtuozitással. Az őszi koncertciklus egyik fénypontja volt a Prágai Filharmonikusok Zenekarának sze­replése. A 80 tagú zenekar, amelyet Stanis­lav Macura karnagy vezényelt, két szólistával is hangversenyezett: Szabadi Vilmos fiatal budapesti hegedűművésszel és Máté Péter szlovákiai zongoraművésszel. Szabadi Vil­mos Mendelssohn—Bartholdy-műveket ját­szott mély átérzéssel, Máté Péter pedig Bar­­tók-szerzeményeket szólaltatott meg bravú­rosan. Mindkettejüknek nagy sikere volt. Ér­dekes eset történt október 12-én, amikor a kiadott műsor szerint Gaál Tamás zongora­­művésznek kellett volna szerepelnie, de min­den előzetes bejelentés nélkül egy szimpati­kus szőke lány ült le a zongorához és kezdett játszani, éspedig nagyon jól... Amikor aztán a közönség a szünetben reklamálni kezdett, a jelenlevő rendezőnő utólag mutatta be Tatjana Lenkovát, akit a közönség melegen megtapsolt. Az érdeklődőknek a rendezőnő elmondta; Nyitrán az a szokás, hogy ha addig ismeretlen művész jelenik meg a do­bogón, maga mutatkozik be és konferálja a saját műsorát. Érdekes volt a Bmo-Brass band nevű kamaraegyüttes szereplése, Er­nest Zmetáček karmester vezetésével. Mint elmondotta, a zenekarban a fúvósok mellett egy jazz-hegedűs is játszik, de az együttes sem nem fúvószenekar, sem nem jazz-band. A zenei rendezvénysorozat fénypontja két­ségkívül a Bohdan Warchal nemzeti művész irányította Szlovák Kamarazenekar szereplé­se volt. Az együttes, mely Kubától Japánig a világ számos országában szerepelt, Nyitrán is tökéletes produkciót nyújtott két szólistá­jával: Jozef Kopelman hegedű- és Juraj Alexander gordonkaművésszel. Műsorukon Telemann-, Händel-, Vivaldi-, Zeljenka- és Britten-művek szerepeltek. Mártonvölgyi László FOLYÓIRAT A falusi lakáskultúráról A vidéki (pontosabban a falusi) lakáskultúra problémakörét érintő kérdésekkel foglalkozik a Bydlení című lap közelmúltban megjelent nyolcas száma. Olyan témakör tehát — mint azt a szerkesztőségi bevezetőben is olvas­hatjuk —, amelyről meglehetősen keveset beszélnek még napjainkban is. Pedig a város és falu közti kulturális színvonalkülönbség egyik igen markáns tényezőjéről, az építke­zés és a lakáskultúra területén megmutatko­zó fáziseltolódásról van szó. Mind jobban előtérbe kerülő problémakör ez azért is, mert az utóbbi másfél-két évtizedben a falusi lakosság anyagi helyzetének stabilizálódásá­val párhuzamosan a falvak rohamos újjáépü­­lésének vagyunk szemtanúi és részesei. Mindez persze így önmagában nagyon is örvendetes, ám — mi tagadás — szemtanúi és részesei vagyunk annak is, hogy a megfe­lelő anyagi lehetőségek nem minden eset­ben találkoznak megfelelő ízlés- és értékíté­letekkel. Ennek oka persze eléggé összetett, s az okfejtésnél nem hagyhatjuk figyelmen kívül a. szubjektív tényezőket, de — mint ahogy az a lapban olvasható írásokból is kitűnik — jelentős szerepet kell tulajdoníta­nunk az objektív összetevőknek is. Az elha­nyagolt általános esztétikai neveléstől kez­dődően egészen a szerény (és sok esetben még így is hiányos) építőanyag választékig. Nem is beszélve arról, hogy a korszerű város­­rendezés mellett a „korszerű falurendezés" olyan ritka fogalom ma még, hogy az ember nem is meri idézőjel nélkül leírni. A lap közöl egy pozitív példát; Évien Sebek és Milan Zrník ismerteti azt a falurendezési elképze lést és tervdokumentációt, melyet az észak csehországi Lužice település újjáépítésére és bővítésére dolgozott ki a libereci Agropro jekt. Az ismertetésből egyöntetűen kitűnik, hogy a tervezet készítői messzemenően fi­gyelembe vették a falusi életforma sajátos­ságait, az adott település eddigi jellemzőit és jellegzetességeit. Úgy ötvözték a hagyomá­nyosat a korszerűvel, hogy a település jelleg­zetes arculata az újjáépítés után is megma­radjon. Sajnos ez a megoldás ma még ritka­ságszámba megy, de a cikk szerzője bízik abban, hogy faluhelyen is fokozatosan tért hódít az építészeti hagyományokat is tiszte­letben tartó szemléletmód. Németh Gyula Innen-onnan Pablo Picasso özvegye férje halála óta első alkalommal mutatta meg egy francia újságírónönek, azt a több száz festményt, rajzot, metszetet, melyet a XX. század talán legeredetibb és legtermékenyebb al­kotójának életművéből — még a festővel közösen vásárolt mougins-i házukban — féltve őriz. Néhány, szívének különösen kedves darabot kivéve Jacqueline Picasso szívesen kölcsönöz kincseiből egy-egy ki­állításra addig is, míg végre megnyílik Párizsban a Picasso-múzeum. Az itt látha­tó kép: Jacqueline fekete kendőben. 1954. Nem könnyű kitalálni, hogy a sisakos férfiú kicsoda. Űrhajós, netán gázálarcot vagy másféle maszkot viselő katona? A megfejtés: Az Egyesült Államok három ezer kilométernél is hosszabb déli hatá­rán szolgálatot teljesítő határörtisztet látunk. Azért visel infraszemüveget, hogy éjszakai szolgálatban is lásson.

Next

/
Oldalképek
Tartalom