A Hét 1983/2 (28. évfolyam, 27-52. szám)

1983-12-09 / 50. szám

A Gsemadok életéből )lklórfes2tivál záróképe Fotó: A szerző NÉPRAJZGYŰJTÉS A „vasvári tréfás verbunk" a szilicei folklórcsoport előadásában. ľv 5 1 í fmí I j %L \ fi f * 1 M 1 felesége Péterfaláról (Petrovce). Már részt vettek az 1980-as kiíráskor is, 1982-ben pedig újból jelentkeztek. Megmerevedett a táncuk' Tudatos koreográfiái felépítést nyert. Pontosan meghatározottá vált a figurák (mo­tívumok) sorrendje. Sőt tudatában elszegé­nyedett a két táncos is, mert csak az adott táncba beépített motívumok csiszolásával voltak elfoglalva. A gyűjtő koreográfus számára az ilyen táncos is gazdag motivumkincset nyújt, de a tánc szerkezeti felépítése már kevésbé ere­deti. A színpadi alkotás, a koreográfia készítése szempontjából mind a két találkozási forma nagyon értékes. Az előzőnél a tánc szerkeze­ti felépítését, a másodiknál a motívumkincs bőségét, a variánsok létrehozásának, alaku­lásának törvényszerűségeit lehet tanulmá­nyozni. Gondolkozzunk közösen: egy hagyomá­nyát már nem élő, de a hagyományra még emlékező falura milyen hatással van a tuda­tos néprajzgyüjtés? Munkánk közben gyak­ran találkozunk olyan esettel, amikor külön­böző előtanulmányok, hírforrások alapján olyan községben kezdtünk néprajzi gyűjtést. néprajzi kutatást végezni, amely napi életé­ben, szórakozásában már nem él a táncha­gyományával. A tudatos néprajzgyüjtői munka az ilyen esetek nagyobb részében, a falu néptánc­hagyományának felélesztését és közkinccsé tételét eredményezi. Két falu Szilice (Silica) és Borzava (Silická Brezová) példájával szeretném a gondolatot illusztrálni. A felszabadulás után mindkét falu fokozatosan elhagyta táncos szokásait. Szilicén funkcióját vesztve teljesen feledésbe merült a Tréfás lakodalmi verbunk, Borzován a botos pásztortánc. A gyűjtőmunkát itt az ötvenes évek második felében kezdtük meg. Eredményeként rátaláltunk azokra az embe­rekre — Mezei Sándorra Szilicén, Deákos Farkas Lajosra Borzován, akik a gondolatot tovább vitték. Többszöri látogatásunk, be­szélgetésünk eredményeként mindketten fo­kozatosan mozgósították a falut. Először a család állt melléjük, aztán a falu. Mind a két személy a falu megbecsült embere volt. A lakodalmi (tréfás) verbunk nemcsak táncból, hanem szöveges részből is áll. To­­borzó és kifigurázó, kigúnyoló versekből. Első találkozásunkkor Sándor bácsi nem em­lékezett semmire. Hosszú kutatás után a szakirodalomban találtam a tréfás vedrünk­höz megfelelő verseket, strófákat. A követke­ző találkozásunkkor, újdonságként, mintha a szomszéd faluban hallottam volna, elmond­tam a verseket. A hatás a számításomnak megfelelő volt. Hónapok múlva Sándor bácsi is előállt az általa a faluban felkutatott ver­sekkel. Azt akadam ezzel mondani, hogy esetünk­ben a tudatos néprajzgyűjtésnek hatására megindult egy olyan folyamat, melynek az eredménye többek között a lakodalmi (tré­fás) verbunk újraélesztése volt és az. hogy Szilicén ma van egy olyan hagyományőrző csopod, amely felkutatta és magáévá tette a falu teljes tánchagyományát. Mi is az a tréfás verbunk? A lakodalmi szokások egy része. Vacsora után, az éjjeli órákban, amikor a hangulat már tetőfokára ér, és túl vannak a komoly ceremoniális eseményeken, a lakodalmas nép szórakozta­tására találták ki annak idején. A valamikori katonatoborzók — verbuválások — mintájá­ra. egy jó tréfamester, rendszerint a nász­nagy, vagy az idősebb vőfély, magát káplár­nak kinevezve tréfás rigmusokkal katonákat toboroz. Akinek a nevét kimondja, vagy aki előtt megáll és csatlakozásra szólítja, annak be kell állania katonának. így sorban össze­szedi a lakodalmas nép féditagjait. Egy-egy személy besorozása után a sereg a káplár vezetésével egy dallamnyit táncol, majd újabb vers és újabb tánc következik. A to­borzás után felesketi a „katonákat"; termé­szetesen tréfás szövegű esküt mondat velük, amin a közönség, a lakodalmi nép jól mulat. Az eskü után veszi kezdetét az igazi móka. Amit a káplár csinál, azt kell mindenkinek utánoznia. Aki nem csinálja utána, azt meg­büntetik. A tánc, a tánchoz kapcsolódó mókás játék a lakodalmi hangulat tetőfokán, a vendégek szórakoztatására kerül bemutatásra. A részt­vevőknek nem szabad semmiéd sem meg­­haragudniok. Az általunk feltád hagyományanyagból már eddig is több koreográfia született. Var­ga Ervin ismeri koreográfus — jelenleg a Lúčnica koreográfus-aszisztense — alkotta meg eddig a legegységesebb színpadi müvet belőle a diószegi (Sládkovičovo) Új Hajtás Táncegyüttes számára. Mint említettem -Szilicén Mázéi Sándor, Borzován Deákos Farkas Lajos volt a feltárás elindítója. Ö a pásztorhagyományokat gyűj­tötte. Gyönyörűen tud botot forgatni. Az ö közreműködésével csopodot hoztak életre a faluban. Ez a csopod a sziliceiekkel együtt 1973-ban Kalocsán, a Duna menti népek nemzetközi népművészeti fesztiválján nagydíjat nyeri. Tehát mind a két esetben a tudatos nép­rajzi gyűjtői tevékenység volt az adott köz­ségben a hagyomány újraélesztésének elin­dítója. Borzován a fiatalok is bekapcsolódtak a folklórcsopori munkájába. Egy-egy fiatal el­tanulta, átvette az általa kiválasztott idős táncostól annak teljes táncfigura-kincsét. így a hagyomány ériéke akkor sem romlott, amikor az idősebbek különböző okok miatt kimaradtak a csopod munkájából. Szeretném hangsúlyozni, hogy a néprajz­­gyűjtőnek semmi esetre sem szabad erősza­kosan beavatkoznia a néphagyomány szín­padra feldolgozásába: az a faluközösség munkája eredményeként kell, hogy megszü­lessen. TAKÁCS ANDRÁS FÁBRY NAPOK '83 A CSEMADOK Központi Bizottsága, a CSE­­MADOK kassai járási és városi bizottsága november 3—6-án rendezte meg a XII. Fáb­­ry Zoltán Irodalmi és Kulturális Napokat Kassán (Košice) és a kassai járásban. A rendezvényt dr. Lukács Tibor, a CSEMADOK KB vezető titkára nyitotta meg. Beszédében hangsúlyozta Fábry Zoltán munkásságának irodalmunkra, közgondolkodásunkra gyako­rolt hatását, s a jelenlévőket tájékoztatta a CSEMADOK KB elnökségének döntéseiről a Fábry hagyatékkal kapcsolatosan. Az ünnepi megnyitó után dr. Fónod Zoltán irodalomtöriénész Fábry Zoltán kritikai elvei és a csehszlovákiai magyar művészetkritika című előadására került sor. Mint közismed, Fónod Zoltán egyike azoknak, akik az elmúlt évtized alatt sok eddig ismeretlen munkát tádak fel Fábry Zoltán életművéből, s hogy egyik kezdeményezője és szerkesztője volt, s maradt a Fábry életműsorozatnak, amelyet a Madách Kiadó jelentet meg folyamatosan, így csak természetes, hogy jelen előadása is sok új és figyelemre méltó ténnyel és tám­ponttal gyarapította eddigi ismereteinket Fábry Zoltán elsököztársaságbeli kritikai munkásságáról. Az előadás egyben tágabb képet is nyújtott az első köztársaság irodal­mának helyzetéről, azokról a törekvésekről, amelyek a rangos irodalom megteremtését tűzték ki feladatul. Ebben — törvényszerűen — az egyik fő szerep Fábry Zoltáné volt. Hasonlóan izgalmas kérdésköd foglalt össze — bár Zalabai Zsigmond elmaradása miatt a teljesség igénye nélkül — Duba Gyula, aki a harmadvirágzás irodalmának cseh és szlovák kapcsolatát taglalta. A szellemi közeledés kérdésköre tájainkon so­kat emlegetett. Irodalmunk fejlődése, minő­ségi gyarapodása és emelkedése egyre több biztosítékot szolgáltat arra, hogy a szlovák és a cseh olvasók, irodalmárok koriárs irodal­munkról képet kapjanak. Dr. Karol Tomiš irodalomtöriénész referá­tuma Fábry Zoltánnak azon munkáit elemez­te. amelyek a cseh és a szlovák irodalommal kapcsolatosak. Hašek, Čapek, Jilemnický, Hviezdoslav, Lazarová, Jirásek és más szer­zők népszerűsítése és édelmezése arra bizo­nyíték, hogy Fábry egész élete során élénken érdeklődött a cseh és a szlovák irodalom iránt, s figyelemmel kísérie annak fejlődését. Az idei rendezvény pénteki eseményeit a Thália Színpadán rendezett kétnyelvű elő­adói est zária. Az emlékesten Fábry Zoltán munkái mellett az irodalmi összeállításban koriárs és klasszikus szlovák és magyar szer­zők verseit szólaltatták meg a művészek. A november ötödiki müsori a rendezők a közművelődés időszerű kérdéseinek szentel­ték. Dr. Rudolf Hubed a felnőttoktatás idő­szerű kérdéseiről tadott sok szempontot és érvet felvonultató előadást. Sok, közvetlen tapasztalaton alapuló kér­dést és továbbgondolásra ösztönző problé­mát foglalt össze dr. Máté László A pedagó­gus szerepe az iskolánkívüli nevelésben című előadásában. A szombati találkozást dr. Per­­hács János docens A felnőttoktatás mód­szerei című előadása zária. A XII. Fábry Zoltán Irodalmi és Kulturális Napok résztvevői Stószon megkoszorúzták a rendezvény névadójának síremlékét és há­zát. GÁL SÁNDOR 7

Next

/
Oldalképek
Tartalom