A Hét 1983/2 (28. évfolyam, 27-52. szám)
1983-11-11 / 46. szám
Csehszlovák—Szovjet Barátsági Szövetség Központi Bizottságának titkárával Hétvégi levél fiatalok nem élték meg a második világháború borzalmait, de 1948 februárjának drámai eseményeiben sem vehettek még részt. Sok fiatalban ezért fölvetődik a gondolat: hol bizonyítsa be jó értelemben vett hősiességét, mi módon tűnjön ki az átlag közül? A felnőttek korosztályának kötelessége elmagyarázni, hogy nemcsak a harctéren, fegyverrel lehet hőstetteket tenni, hanem napjaink hősiessége a békeharc szilárdításában, a mindennapi munka minőségi javításában, a •kezdeményezési készségben és a munkaversenyek támogatásában nyilvánul meg. Számunkra jóleső érzés, hogy országszerte mintegy kétezer szocialista munkabrigád vette föl a csehszlovák—szovjet barátság nevet, és e munkaközösségek korátlagát tekintve a tagság fele még nem töltötte be harmincadik életévét. E szocialista munkabrigádok eredményessége, példamutatása ezért nagymértékben rajtuk is múlik. Persze, azért hadd jegyezzem meg, hogy a fiatalságot nem is annyira az életkor, mint inkább a unióval foglalkozó rajzversenyek, a Barátság Dallamai elnevezésű zenei fesztivál s egyéb rendezvények. Tapasztalataink szerint mind a főiskolai, mind a középiskolai diákság a barátsági munka egyik hagyományosan aktív rétege. Érthető célkitűzéseink egyike, hogy e korosztály más csoportjait is ehhez hasonló mértékben vonjuk be tömegmozgalmunkba, elvégre találó hasonlattal élve azt mondhatnám: a fogékony fiatal szellem olyan, mint egy tiszta papírlap. — A Csehszlovák—Szovjet Barátsági Szövetség a mindennapi kapcsolatok rendszerében vajon mennyiben tudja befolyásolni az élet valamennyi területén szükséges szakmai tapasztalatcserét ? — Lényegében minden közösen végzett munka egyben a barátság elmélyítésé-. nek színtere is. Szovjet testvérszervezetünkkel közösen október derekán például tudományos-műszaki szintű barátsági napokat tartottunk Bratislavában, a dunaszerdahelyi Hónapban, de az esztendő többi hónapjában is minden bizonnyal a szovjet testvérmozgalommal előkészített egyezményes terv is alkalmas keretet ad... — Valóban így igaz: rendkívül gazdag és minden területre kiterjedő ötéves programunk van a Szovjet—Csehszlovák Baráti Társasággal. A részletek hosszadalmas, esetleg fárasztó felsorolása helyett, gondolom, elég ha csupán annyit mondok, hogy az SZCSBT hazánk szovjetunióbeli népszerűsítésének igazi, felelős és lelkes gazdája. Természetesen, hasonlóképpen népszerűsítőink a Szovjetunióba látogató művészeti csoportok, szólisták, de látogatottak azok az előadások is, amelyeket Szovjetunió-szerte a csehszlovákiai szakemberek tartanak. — Azok, akik a közös munkában, vagy egy-egy könyv, film, baráti találkozó, esetleg szovjetunióbeli látogatás hatására jutottak el a barátság érzéséhez, miben tudják gyarapítani ismereteiket a CSSZBSZ rendezvényein? íš t ľ tenniakarás és a lelkesedni tudás határozza meg. — A CSSZBSZ központi, járási és helyi szervei mit tesznek annak érdekében, hogy az ifjúság internacionalista nevelésére vonatkozó határozatok minél konkrétabban érvényesüljenek a gyakorlatban? — Bármennyire is közhelyként hangzik, mégis szinte tételszerüen igaz, hogy minden döntés vagy egyéb célkitűzés pusztán annyit ér, amennyit a valóságban teljesítenek belőle. Politikai tömegmozgalom lévén a magunk területén és eszközeivel, a Nemzeti Frontban tömörülő társszövetségekkel és más szervezetekkel együtt, mi is a párt politikájának végrehajtásán fáradozunk — többek között a proletár internacionalizmusra, a szocialista hazafiságra, a népek barátságára való neveléssel. Ez részint a sorainkban dolgozó párttagok áldozatkész, lelkes munkája nyomán, részint pedig a jelentős tömegbázisra épülő tagcsoportok aktivitása révén valósul meg. Az ifjúság körében pedig különösen fontos, hogy a gondolat cselekvéssé váljék, azaz hogy a fiatalokat ne csak a belépési nyilatkozat puszta kitöltésével fogadjuk tagjaink sorába, hanem a lehető legaktívabban bekapcsoljuk őket szövetségünk sokrétű tevékenységének bármelyik formájába. Ezért, még mindig a fiatalok tárgykörénél maradva, kölcsönösen előnyös együttműködési formákat keresünk a különböző szaktanintézetekkel, szakközépiskolákkal és gimnáziumokkal, mert csupán így tudjuk megértetni az ifjúsággal, hogy a CSSZBSZ-nek pótolhatatlan szerepe van a csehszlovákszovjet barátság szálainak további kiépítésében. új formáinak megtalálásában. Ezt a célt szolgálják egyebek között a különböző versenyek és fesztiválok is. Például a Puskinemlékverseny, ahol mind iskolás korú, mind felnőtt szavalok s prózamondók ismerkednek az orosz és a szovjet irodalom különböző alkotásaival, továbbá témaként a Szovjetjárásban és a nyugat-szlovákiai kerület több üzemében. Az egyhetes rendezvénysorozat keretében pont az ilyen irányú együttműködéssel kapcsolatos ejyi és gyakorlati kérdések egész sorát vitattuk meg. A hazai és a szovjet szakemberek jelenlétében szó esett a bős—nagymarosi vízierőmű építésének szakmai vonatkozású kérdéseiről, a főiskolások tudományos-diákköri tevékenységéről, a szocialista munkaverseny szervezésének tapasztalatairól, a csehszlovák szakemberek és a szovjet vendégek együtt tettek látogatást a Slovnaftban, a Szlovák Műszaki Főiskola Gépészmérnöki Karán, továbbá trenčíni és Nové Mesto nad Váhom-i ipari üzemekben. De megemlíthetném azt is, ugyancsak a szlovákiai példáknál maradva, hogy a Jaslovské Bohunice-i atomerőmű-építkezésen közreműködő szovjet szakemberek a szerződésben vállalt kötelezettségeiken messze túlmenően, azaz valóban csak jó barátok között tapasztalható módon segítik csehszlovákiai kollégáikat az újszerű feladat ezernyi résztennivalójában. Körülbelül hasonlóképp, mint például a komáromi hajógyárban a szovjet exportra készülő vízi járművek üzembe helyezése előtt a mi szakembereink tartanak helyszíni és minden részletre kiterjedő, valóságos szakmai „tanfolyamokat" a majdani szovjet üzemeltetőknek. Folytathatnám a sort a Szövetség gázvezeték, a ružomberoki papírkombinát építése közben szövődött személyes és közösségi kapcsolatokkal ugyanúgy, mint azzal, hogy a testvérvárosok és testvérkerületek együttműködése már régen nem pusztán hivatalos delegációk, hanem egyebek között szocialista brigádok gyári cserelátogatásait is jelenti. Az ilyen események politikai s gyakorlati haszna, valamint a kulturális kapcsolatok folyamatos bővülésének jelentősége szinte felmérhetetlen. — Az együttműködési lehetőségek mozgósítására mind a most zajló Barátsági — Szövetségünk egyik legfontosabb célkitűzése, hogy megpróbáljuk aktivizálni azokat, akik a politikai érdeklődésnek még csak a határmezsgyéjéig, esetleg csupán a gondolatáig jutottak el. Ennek érdekében jól bevált, illetve az utóbbi időben kialakított újszerűbb fórumainkat egyaránt alkalmazzuk. Munkánk természetéből fakad, hogy akcióink jelentős része különböző évfordulókhoz, eseményekhez kötődik. A fontos az, hogy megtaláljuk annak módját, hogy a részvétel ne csak erre a konkrét alkalomra korlátozódjék, hanem valóban hosszú távon szolgáljon emberi és szellemi feltöltéssel. Általános tapasztalat, hogy ahol sokrétű tevékenységet kínálva, aktívan dolgoznak a helyi tagcsoportok, ott nincs baj az érdeklődéssel. Ebben nagyszerű példamutatással szolgálhatnak a csehszlovák—szovjet barátság házai, amelyek a barátsági mozgalomnak mintegy központjai lehetnek. Úgy vélem a barátság házainak és a tagság tenniakarásának együttes érdeme, hogy járási és városi bizottságaink irányította szervezeteinkben mind nagyobb bőségben buzog a helyi ötletek forrása. — Titkár elvtárs, befejezésképpen engedjen meg egy személyes vonatkozású kérdést: mit ért ön a barátság fogalmán? — Szerintem, a sok egyéb fogalom között a barátságnak sajátos helye van. A kölcsönös rokonszenvet, jó viszonyt, segítő támogatást nyújtó barátot ugyanis egyén és társadalom egyaránt saját belátása szerint választhat. Engem is, hazánk lakosságát is a felszabadulás óta eltelt évtizedek tapasztalatai alapján ilyen viszony fűz a Szovjetunióhoz; s őszintén örülök, hogy így alakult az életem. MIKLÓSI PÉTER Fotó: Zdenék Pidrman Statisztikai kimutatások azt mutatják, hogy évről évre sokasodnak a felsőbb párt- és állami szervekhez küldött olyan névtelen bejelentések, amelyek visszaélésekre, erkölcsi és más, társadalmunk számára nem kívánatos deformációkra hívják fel a figyelmet. Nem vagyok a névtelen levelek barátja, mert véleményem szerint jobb lenne, ha közérdekű bejelentéseit felelőssége tudatában mindenki aláírná. No meg azért sem, mert az ilyen levelek számtalan dolgozó idejét kötik le, kivizsgálásuk hosszú időt vesz igénybe, amit nehezít az a tény, hogy nincs kivel szembesíteni azokat, akikről a névtelen levelek szólnak. Mindenesetre tény, hogy a névtelen levelek száma az utóbbi években nem csökken, sőt valamelyest növekszik. Úgy látszik, nem annyira maguk a névtelen levelek ellen kell harcolnunk, de intenzívebben kell keresnünk azokat az okokat, amelyek ezeknek az írását kiváltják. Annál is inkább, mert sok névtelen levél állításai a kivizsgálások során igazolást nyernek. Ez nagyon elgondolkodtató. Azok a szervek, amelyek a névtelen levelek statisztikai kimutatását készítik, minden bizonynyal azt is figyelemmel kísérik, hogy melyek azok a dolgozó kollektívák, üzemek, vállalatok, falvak és városok, ahonnan ismétlődően, érkeznek névtelen bejelentések. Ez ugyanis azt jelzi, hogy az adott közegben baj van, ami az emberi kapcsolatokat, a vezetők és a beosztottak közötti viszonyt illeti. A vezetők felelősek azért, hogy főleg a munkahelyeken milyen a kritikai légkör, hogy az emberek mernek-e nyíltan bírálni, tekintet nélkül a tisztségviselők beosztására. Egyesek félnek, hogy a bírálat valahol visszaüt Nyilván ezért tesznek inkább névtelen bejelentéseket Nos, miért ilyen a helyzet? Minden munkahelyen vannak termelési értekezletek, párt-, szakszervezeti, SZISZ- és más gyűlések. A lakóhelyen ott vannak a nemzeti bizottságok és ezek szervei, de ott vannak a képviselők is. Tehát megvannak a fórumok, amelyeken legalábbis elméletileg el lehetne, sőt el kellene mondani mindazt amit a névtelen levelek tartalmaznak. Ám valószínű, hogy egyes munkavagy lakóhelyeken a gyakorlatban más a helyzet. Itt kell megemlíteni Jurij Andropovnak, az SZKP KB főtitkárának a Központi Bizottság 1983. május 15-én megtartott ideológiai plénumán elhangzott beszédét amely többek között kifejtette: hadat kell üzennünk az olyan gyakorlatnak, amikor a mi demokratikus normáink és eheink nincsenek alátámasztva tettekkel, amikor megelégszenek a dolgok formális intézésével. FeNetette, hogy milyen haszna van például az olyan gyűlésnek, amely nem ritkán olyan légkörben zajlik le, hogy a gyűlést előre megrendezték, és hiányzik a nyílt elkötelezett kritika és a problémák megítélése. Ha a gyűlések résztvevőinek felszólalásait előre megszerkesztik, ezzel elnyomják a kezdeményezést irányítják a bírálatot. Mit ér az olyan szakszervezeti alapszervezet amely nem meri védelmezni a dolgozók érdekeit a termelésben. Vagy mit ér a népi ellenőrök munkája, ha a bizottság megállapításai nyomán nem történnek konkrét intézkedések. A CSKP kongresszusain és a Központi Bizottság ülésein is többször elhangzottak hasonló gondolatok. Jó lenne, ha ezeket az eNeket egyre többen érvényesítenék a gyakorlatban. 4 3
