A Hét 1983/2 (28. évfolyam, 27-52. szám)

1983-11-11 / 46. szám

fajta örökzöld növényt sikerült telepítenie Malonyán. 1928—29 telén rendkívül súlyos fagy tizedelte meg a fejlődése csúcspontjára érkezett gyűjteményt. De a későbbiek folyamán nemcsak a fagy pusztított itt, hanem a

Ezek tudatában már más érzéssel járja az ember a szépen karbantartott sétányokat. Másként nézi a rengeteg szebbnél szebb fát, cserjét, amelyekből egymás mellett nehezen találni két egyformát. Tehát ez a park nem-Mi is az arborétum? Eléggé pontos meghatározás szerint „fás növények gyűjteményes kertje". Persze a „kert" megnevezés ne tévesszen meg senkit. Aki már járt a malonyai (Tesarské Mlyňany) arborétumban, az jól tudja, hogy nagy kiterjedésű, és ha nem lennének ápolt útjai és megbízható jelző rendszere, bizony könnyen eltévedhetne az egyszerű vándor ebben a hatalmas parkban.

Még javában tartott a meleg ősz, a vénasszonyok nyara, amikor Aranyosmarót (Zlaté Moravce) környékén járva megakadt a szemem egy egyszerű reklámtáblán. A szöveg és a nyíl szerint ha a föútról balra letérünk, két kilométernyi út után a Szlovák Tudományos Akadémia által gondozott arborétumhoz érünk. Addig csak hírből ismertem, így hát nem szalasztottam el az alkalmat, már csak azért sem, mert a hőség indokolttá tette a látogatást a hűst ígérő „oázisban". Hogy nem kellett megbánnom elhatározásomat, azt talán kissé a mellékelt képek is igazolják.

A gépkocsi-parkolóból felkapaszkodva a dombra, a zöld lombok közül elöbújik a hangulatos, fehér falú kastély. Előtte kis park, tavacskával, közepén ismeretlennek tűnő, érdekes bokor, a felirat szerint az Alcuba japonica. Ugyancsak itt áll dr. Ambróz-Migazzi István mellszobra, aki 1894-ben alapította az arborétumot. Ha valaki többet szeretne megtudni ennek történetéről, igénybeveheti a tájékoztatási szolgálat egyik ötletes berendezését. Az ötletes készülék hat nyelven ad ismertetést. Ha az egyik gombot megnyomjuk, felcsendül egy kellemes férfihang — magyarul:

„Tisztelt látogatók, köszöntjük önöket a malonyai arborétumban, a Szlovák Tudományos Akadémia egyik munkahelyén ..." A továbbiakban megtudjuk, hogy az ifjú Ambrózy-Migazzi célja az alapítással annak idején az volt, hogy különböző, főként mediterrán tájakról származó, örökzöld lombos fás növényeket gyűjtsön egybe. 1914-ig 600

második világháború embert, fát pusztító tüze is. A háború után az arborétum állami tulajdonba került, s fenntartását, gondozását a Szlovák Tudományos Alkadémiára bízták. Az arborétum területe 50 hektárról 67-re növekedett. Ma úgy emlegetik mint Közép- Európa egyik legértékesebb és leggazdagabb fásszárú növénygyűjteményét. Jelenleg több mint kétezer fafajta található itt, a Fekete- és a Földközi-tenger tájáról, de Japánból, Floridából és Kaliforniából, sőt a Himalájából is. Persze ez a felsorolás korántsem teljes. 1953 óta itt működik a Szlovák Tudományos Akadémia Dendrobiológiai Intézete, amely a világ 50 országának 500 intézetével tart fenn és cserekapcsolatokat.

csak az üdülést, pihenést szolgálja, de tudományos munkahely is.

Jogos a kérdés: milyenek itt az éghajlati viszonyok és a talaj összetétele, hogy a különböző tájakról ide telepített fák megélnek, gyökeret eresztenek, virágot bontanak, lombjukat nem hullajtják, akárcsak őshazájukban ? A talaj kötött és agyagos — tudjuk meg az automata idegenvezetőtől. Évente 500—600 mm csapadék hullik, de ez nem oszlik meg egyenletesen, gyakori a hosszan tartó aszály. Az évi átlaghőmérséklet 9,7 °C a tengerszint feletti magasság 200 méter.

Ha fáradtan is, de a párórás séta után az ember jó érzésekkel hagyja el az arborétumot. A tudat, hogy a zölddel eléggé mostohán bánó jelenünkben van egy hely, ahol a tudósok megfontoltságával, körültekintően foglalkoznak a fával, bokorral — jól hat az emberre. Igaz, a felismerés mögött azért ott bujkál a gondolat, hogy az arborétumon kívül is vannak fák, ha nem is éppen a Himalájából vagy a Floridából. És eszébe jut az embernek, amikor elhagyja az arborétum kapuját: vajon a népdalokban is megénekelt sudár jegenyefa meg a többi nem érdemelne-e meg több féltő gondoskodást?

POLÁK LÁSZLÓ A szerző felvételei (3) és F. Rakovský (1)

4