A Hét 1983/2 (28. évfolyam, 27-52. szám)

1983-11-11 / 46. szám

Beszélgetés JAROSLAV HONDLÍK elvtárssal. Pcith*Íf Következő számunk tartalmából: Fister Magda: HASZNOS ÚJÍTÁS Keszeli Béla: MENNYIRE VÉDETT, AMI VÉDETT? Mécs József: JÓRA VINNI AZ ÉLETET Lacza Tihamér: CSEREPEK Zolczer János: ILYENEK A NÁPOLYIAK Balta György: „AZ ÉN URÁNKAMRÁM'' A HÉT GALÉRIÁJA Címlapunkon F. RAKOVSKÝ felvétele a VÉSÉSEK MEKKÁJA" című írá­sunkhoz. A CSEMADOK Központi Bizottságá­nak képes hetilapja. Szerkesztőség: 815 44 Bratislava, Obchodná ul. 7. Telefon: 332-865. Megjelenik az Ob­zor Kiadóvállalat gondozásában, 815 85 Bratislava, ul. Čs. armády 35. Főszerkesztő: Strasser György. Tele­fon : 336-686, főszerkesztő-helyette­sek: Ozsvald Árpád és Balázs Béla. Telefon: 332-864. Grafikai szerkesz­tő: Král interné. Terjeszti a Posta Hírlapszolgálat. Külföldre szóló előfi­zetéseket elintéz: PNS — Ústredná expedícia tlače, 813 81 Bratislava, Gottwaldovo nám. č. 6. Nyomja a Východoslovenské tlačiarne n. p., Ko­šice. Előfizetési díj egész évre 156,—Kčs. Előfizetéseket elfogad minden postahivatal és levélkézbesí­tő. Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Vállalati hirdeté­sek: Vydavateľstvo Obzor, inzertné oddelenie, Gorkého 13, VI. poschodie tel.: 522-72, 815-85 Bratislava. In­dex: 492 11. Nyilvántartási szám: SÚTI 6/46. Tavaly decemberben, Prágában tartotta leg­utóbbi országos kongresszusát a Csehszlo­vák-Szovjet Barátsági Szövetség. Ez a több napos tanácskozás nemcsak e szövetségnek az elmúlt négy-öt esztendőben végzett mun­káját összegezte; nem csupán az országos tanácskozás óta eltelt időszak, vagy a soron­­lévő esztendők tennivalóit foglalta határoza­tokba sűrített pontokba, hanem újabb lendü­letet is adott ennek a széles tömegmozga­lomra épülő tevékenységnek, amely a felsza­badulás óta, azaz a történelmi közelmúlttól napjainkig és tovább ívelő hídként jellemzi a csehszlovák és szovjet nép kölcsönös viszo­nyát, mindennapi kapcsolatait. Mindazt, amit nyelvünkben és gondolkodásunkban az őszinte rokonszenvet, a szoros együttműkö­dést és a szívbéli jó viszonyt jelölő barátság szó fogalma tükröz oly kifejezően és tömö­ren. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom 66. évfordulóját idézve, illetve a most folyó Barátsági Hónap alkalmából kértünk interjút a CSSZBSZ prágai, Moldva parti székházé­ban Jaroslav Hondlík elvtárstól, a szövetség központi bizottságának titkárától. — Ma, a december óta eltelt kereken egy esztendő távlatából, vajon miként értékel­hetők a szövetség országos kongresszusának eredményei? — Tavalyi, kilencedik országos érte­kezletünk egyik leglényegesebb mozzanata volt, hogy a CSKP legfelsőbb szintű képvise­lőinek jelenlétében örömmel állapíthattuk meg: az elmúlt években jól alakult, tovább erősödött, a korábbinál is hatékonyabb erő­vé vált szövetségünknek a helyi szervezete­ken, tagcsoportokon alapuló rendszere. Ezt hadd érzékeltesse most csupán egyetlen adat : az üzemi, intézményi és tanintézeti, illetve lakóhelyi tagcsoportok száma orszá­gos viszonylatban 31 500-ra emelkedett, taglétszámunk pedig kis híján elérte már a két és fél millió főt! Kongresszusunkon azt is megállapíthattuk, hogy politikai tömegmoz­galmunk lényegében ebben a szervezeti ke­retben találta meg legjobban helyét a köz­életben, valamint azt, hogy az utóbbi évek­ben a fiatalabbak, a társadalom frissebb erői is növekvő hangsúllyal vesznek részt mozgal­munkban. Ezzel egyre nagyobb számban olyan emberek jöttek és jönnek közénk, akik a termelési együttműködés, a szakmai ta­pasztalatcsere és a barátság ki tudja még, hány más formájával élve a mindennapi kapcsolatok rendszerével gazdagítják moz­galmunkat. Kielégítőnek mondható szövet­ségünk tagságának társadalmi rétegeződése is, hiszen az ipari munkásság, a dolgozó parasztság, illetve a humán és műszaki értel­miség tagjai egyaránt részt vesznek tevé­kenységünkben. E tényekből kiindulva, vala­mint társadalmunk időszerű követelményeit szem előtt tartva határoztuk meg a Cseh­szlovák-Szovjet Barátsági Szövetségnek a párt tizenhatodik kongresszusából eredő legfontosabb teendőit. Nevezetesen azt, hogy sokoldalú tevékenységünk valamennyi szakaszán elsődleges kötelességünknek tart­juk őszintén és szemléletes eszközökkel be­mutatni a szovjet emberek életét, hatéko­nyan támogatni a Szovjetunió békepolitikáját és megteremteni annak feltételeit, hogy a műszaki-tudományos és kulturális együtt­működés révén kölcsönösen közvetlen s egyre mélyülő barátság fűzze egymáshoz a Szovjetunió és hazánk népét. Ezekből az általános célkitűzésekből bontottuk le a min­dennapi munka tartalmát meghatározó gya­korlati teendőket, melyeknek részleteit köz­ponti bizottságunk májusi összejövetelén, illetve a járási bizottságok azóta tartott ta­nácskozásain konkretizáltuk. — Milyen szándék állt e feladatok gya­korlati pontosításának előterében? — Az a törekvés, hogy a Csehszlo­vák-Szovjet Barátsági Szövetség, lehetősé­geihez mérten, minél aktívabban járuljon hozzá az ifjú nemzedék internacionalista ne­veléséhez, hiszen szocialista hazánk fejlődé­sének üteme sok tekintetben múlik majd azon, hogy a most felnövekvő nemzedék tudatában milyen erősek lesznek a Szovjet­unióhoz fűződő barátság szálai. Ez viszont attól függ, hogy az ifjúságot mennyire tudjuk érvekkel és tényekkel megnyerni a szovjet néppel való barátság s szoros együttműkö­dés gondolatának. Ezen túlmenően, termé­szetesen, szövetségünk keretein belül is gondoskodni kell az utánpótlásról, elvégre régi igazság, hogy egy olyan szervezet, ame­lyik nem törődik a jövőjével, a saját holnapját teszi kérdésessé. Ezért minél nyíltabb, köz­vetlenebb utat kell találnunk a fiatalokhoz, és az újonnaA toborzott tagoknak konkrét mun­kát, érvényesülési lehetőséget kell biztosíta­ni. A fiatalok aktív részvétele nélkül egysze­rűen elképzelhetetlen a jövő és a munka folytonossága. — Nem kötődik szorosan a témához, most mégis helyénvalónak érzem a kérdést: milyennek látja a mai ifjúságot? — Szinte törvényszerű, hogy az a nemzedék, amelyik már sok mindent tapasz­talt, mindig valahogy szigorúbb szemmel, amolyan rögtönítélő hajlammal van a tizen- és huszonévesek iránt. De nem volt ez más­ként a múltban sem, elvégre mi is nem egy alkalommal vitáztunk a szüléinkkel, nagyszü­­leinkkel, és rendre azt hittük, hogy nem teszik helyesen azt, amit tesznek ... Csak­hogy mi akkor tizennyolc-húsz évesek vol­tunk, a szüléink s nagyszüleink nemzedéke pedig negyvenöt-hatvan éves, vagy még idő­sebb. Tulajdonképpen ugyanez a helyzet áll fönn ma is. Személyesen az a véleményem, hogy ifjúságunk zöme nem mondható rossz­nak, csupán más, sokkal jobb és főképp kényelmesebb körülmények között él, mint a mai ötvenévesek nemzedéke élt az ő koruk­ban. Gondolom, számos nemzedéki konflik­tus pont ebből ered. Szerencsére, a mai 2

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom