A Hét 1983/2 (28. évfolyam, 27-52. szám)
1983-11-04 / 45. szám
I gencsak örvendetes, hogy az új tanévet országszerte sok helyen, több tízezer tanuló kezdhette új iskolaépületben. Ahol ez történt, ott a szeptember elseje érthető módon nagyobb ünnep volt a szokásosnál. Mert hiszen szabadulni a rossz hangulatú, régi falak közül, — bizony nagy esemény, ünnepi öröm. Somorján (Šamorín) most egyszerre költözött új4 közös épületbe a két gimnázium. Szamos László, a városi nemzeti bizottság elnöke a háttérről beszél. Arról, hogy a lakásépítés felgyorsult tempója által rövid idő alatt megkétszereződött a város lakóinak lélekszáma, minek következtében az iskolai létesítmények hálózata leromlott. Haladéktalanul cselekedni kellett, hiszen a kétműszakos oktatást az eddigiek során is csak úgy tudták elkerülni, hogy a két alapiskola, és a két gimnázium több mint félszáz osztályát hét szétszórt épületben tanították. Az állapotok tehát korántsem voltak eszményiek s mert másutt panaszosabb viszonyok is előfordulnak, bizony nem könnyű manapság a dolga egy városnak, ha új iskolához szeretne jutni. Az igényjogosultság, az érvelő indoklás sokszor kevés ahhoz, hogy iskola épüljön. Pénz kell, no meg persze kivitelező. — Utólag is elmondhatom: a pártós állami szervek, illetve a helyi szervek hathatós, megértő segítsége nélkül egyelőre nehezen épülhetett volna fel ez az iskola. A járulékos épületek közül ebben az ötéves tervben ez volt a legnagyobb beruházásunk a rendelkezésünkre álló százmillió koronából, melynek több mint az egyharmadát ez emésztette fel. De lehet-e vajon ennél fontosabb bármi más? • • • Az autóbusz-pályaudvar és a gimnázium közti szakasz átfogja a várost. Amikor az utolsó saroknál balra fordulok, ott áll előttem az épület. Az őszi reggel párás napfényében egy kicsit mesebelinek tetszik, hiszen éppen csak a kakasláb hiányzik alóla. Aztán a szlovák, és a magyar gimnázium igazgatójától, Nina Lefflerovától és Orosz Tibortól megtudom az alábbiakat. Nem típusépület, egyedi tervezés, az első példája annak, hogy a tervezők tekintetbe vették: két azonos típusú, méretű, két tanítási nyelvű gimnázium közös otthonát tervezik. Ami az első percekben föltűnik, az a kivitelezés szokatlansága. Azt kell mondjam, ritkán lehet az ember annak a tanúja, hogy az építők ilyen jeles bizonyítványt állítanak ki magukról a munkájukkal. Ez több, mint dicséretes. A huszonkét tanterem szinte elveszik az épületben, hiszen ezen kívül tágas előterek, öltözők, konyha, étterem, egy kisebb és egy nagyobb tornaterem, klubhelyiségek, könyvtárszobák, olvasótermek, további kiszolgáló-épülettraktusok képezik ezt a kétpavilonos iskolát, melynek hatszáznál több személyt befogadó, színpaddal, hatalmas erkéllyel megépült díszterméről külön szólni kell, hiszen a fővárosi egyetemekével vetekszik. Az ember már-már arra hajlik, hogy túlméretezettnek minősítse a látottakat, de a pedagógusok érvelése meggyőző: nem kizárólag a kényelem, hanem a nevelés módszereinek és eszközeinek hosszútávú perspektíváit kell szolgálja ez az épület. Jelen pillanatban ezért is tekinthető páratlannak, hiszen bizonyosnak látszik, hogy a modern oktatás magasabb fokozatai csakis ilyen feltételek között valósíthatók meg eszményi módon. Külön hangsúlyt érdemel, hogy mindez tudatos összhangban van azzal a kiemelt társadalmi és politikai kívánalommal, amely a tudományos-műszaki haladás vívmányainak jobb kihasználását szabja meg, és nem téveszti szem elől az induló nemzedékek majdani orientáltságát, illetve orientálását. Hogy mást ne mondjak, a látványnak is pazar szaktantermek között a legkiemelkedőbb nyilvánvalóan az, ahol majd a milliós értékű berendezéseken a számítógépes programozás, a kibernetika csodáiba avatják be a gimnazistákat. Orosz Tibor, a magyar gimnázium igazgatója az előző, a mostohább körülmények és új feltételek összehasonlíthatóságához számos adatot szolgáltat, de az ígéreteket legjobban talán annak reménye érzékelteti, hogy hozzáteszi: az iskola tanulóinak hetven százaléka az elmúlt évek során főiskolára jelentkezett. Ez az arány az új feltételek mellett kétségtelenül javulni fog, ami kivált abból a szempontból ígéretes, hogy nyilvánvalóan emelkedik majd a főiskolára bejutó, s az azt elvégző tanulók száma. Ami pedig ebben a legnagyobb többlet, hogy a majdani diplomások tudásfedezete lesz jelentősen nagyobb, hiszen olyan alapokról indulhattak el, ami jelen pillanatban szerényen szólva is eszményi. Persze, hozzáteszi, hogy e pompás épület kihasználásáról akkor lehet majd tiszta lelkiismerettel szólni, ha elmondhatják, hogy igazi tartalommal is sikerült megtölteni. Ez a legjobb módja annak, hogy a társadalommal szembeni viszontszolgáltatást ellássa egy iskola. Nina Lefflerová, aki maholnap negyven esztendeje működik itt pedagógusként, társadalmi aktivistaként és egy-Kulcsar Jenő Nina Lefflerová Orosz Tibor A SZERZŐ FELVÉTELEI 12
