A Hét 1983/2 (28. évfolyam, 27-52. szám)
1983-10-21 / 43. szám
venes években e téren még nem voltak ilyen gondjaink. Vagy legalábbis nem olyan mértékben, mint az utóbbi négy-öt év folyamán. Az itt felnőtt fiatal értelmiségiek főiskolai, egyetemi tanulmányaik befejeztével nem térnek vissza szülőfalujukba. Ennek következtében ezeknek a kis településeknek az értelmiségi rétege egyre gyérül. Ma már úgy állunk, hogy a hozzánk kerülő gyermekek közel hatvan százaléka majdnem hogy hátrányos helyzetűnek tekinthető. Egyszerűbben: a szülői házban kevesen kaphatják meg azokat az alapokat, később pedig a mindenprobléma, hanem az, amiről már az előbb is szó volt. S ez belátható időn belül aligha változik pozitív irányban. Ennek ellenére a tantestülettel együtt bizakodó vagyok. Tudjuk, hol a bajok gyökere s igyekszünk tőlünk telhetőén segíteni rajta. Régi igazság, hogy a felismert baj orvoslása könnyebb. Mert a gond nem attól fogy, ha elhallgatjuk, hanem ha igyekszünk megtalálni hozzá a megoldás kulcsát. Buzitán talán túl igényesen, túl szigorúan ítélik meg a pedagógusok önmagukat. Mert azért a közös erőfeszítések eredménye derűsebb képet mutat. Ahogy Mohnyánszky Miklós statisztikájából kiderül, az elmúlt iskolaévben a nyolcadik osztály huszonkilenc tanulója közül tizenegy jelentkezett gimnáziumba vagy más középiskolába, a maradék 18 pedig valamely szaktanintézetbe, iparitanuló-iskolába, s fel is vették valamennyit. A kilencedikesek közül négyen jelentkeztek középiskolába. tízen különböző szaktanintézetekbe, s mind megfelelt a felvételi követelmondja Škvareniak Mária. — Amikor Rimaszécsen tanítottam, már ott is volt csapatom. Itt Buzitán 1979-ben alakult meg a színjátszó csoport. Eddig négy bemutatót tartottunk, s mind a négy darabbal eljutottunk Dunaszerdahelyre. Az első három alkalommal másodikok lettünk, tavaly nem sikerült díjat szereznünk. — Nem keserítette el a csoportot ez a kudarc? — Nem érezzük kudarcnak. Nagyszerű dolog már az is, hogy ott lehetünk az országos vetélkedő döntőjében. Más kérdés az, hogy a Dunamenti Tavasz versenyjellegét nem tartom valami szerencsésnek... Mást kellene kitalálni helyette, olyan valamit, ahol a versengés görcsei helyett a felszabadultság, a derű, a játék kerülne előtérbe. — Mennyi szabad idejét veszi igénybe ez a munka? — Soha nem számoltam. Nem is látom értelmét az ilyenféle számolgatásnak. Az prózai alkotást. Amikor ez a válogatás megtörtént, elkezdjük az érdemi munkát. A szövegek értelmezése az első lépés, azután fokozatosan térünk rá az előadói szempontokra. Hetente egy alkalommal találkozunk. Azt hiszem, az a legfontosabb, hogy évek óta folyamatosan dolgozunk. Ha nem is országos eredménnyel, de hasonló rendszerességgel tevékenykedik a többi szakkör is a buzitai iskolában; sportolnak, fotóznak, kertészkednek, járják a természetet, ismerkednek mindazzal, ami körülveszi őket. Hogy ez jó dolog, ahhoz nem férhet kétség. Az iskola s a tantestület munkája azonban ezzel még nem zárul be. Az a tény, hogy a buzitai iskola pedagógusainak zöme — a 17-böl 14 — a községben lakik, az egész közösség számára haszonnal jár. Megnéztem az elmúlt év értékeléséről készült feljegyzéseket. Ebben egyebek között a tanítók társadalmi tevékenységét is összegezték. Az összkép példamutató: szinte kivétel nélkül Az iskola színjátszó csoportja, a Jóbarát Az iskola napi segítséget, amely hélkül az új oktatási rendszer kívánalmainak eleget tenni szinte lehetetlen. — Ha számokban kellene az arányokat megfogalmazni, milyen mutatókat kapnánk? — Az elmúlt iskolaévben az előírt tananyagot az iskola tanulóinak csak mintegy negyven százaléka volt képes elsajátítani, maradéktalanul. A maradék hatvan százalékot a többé-kevésbé hátrányos helyzetben lévő gyermekek teszik ki. Náluk a pedagógusok kétszeres-háromszoros erőfeszítése sem elég. Egyszerűen nincs idő a jelenlegi tanterv alapján újra és újra visszatérni az elmaradozókhoz. — Remélhető-e változás a következő években ? — Egy-egy új rendszer bevezetése soha nem volt zökkenőmentes. A mostani tanrend bevezetése sem kivétel. Már eddig is többször kellett módosítani. A gyakorlat, a pedagógiai tapasztalatok mutatják majd meg, hogy mi a helyes, és mi az, amin változtatni kell. Nálunk azonban alapvetően nem ez a ményeknek. Ez pedig száz százalékos eredmény. A buzitai általános iskolában összesen tizenkilenc különböző szakkörben dolgoznak a tanulók. Beszélgettem erről a tanítókkal. Van, aki ezt soknak tartja, véleménye szerint csökkenteni kellene a számukat. E kérdés eldöntése nem tartozik rám. Egy azonban tény, mégpedig az, hogy a buzitai iskolát országos méretben ezek a szakkörök tették ismertté. A Škvareniak Mária vezette Jóbarát színjátszó csoport — vagy ahogy ők mondják „csapat" — négy alkalommal szerepelt a Dunamenti Tavaszon, s három ízben második dijat nyert. A Bujánszky Jolán vezette irodalmi kör tagjai pedig számtalan első díjat és helyezést szereztek az elmúlt tíz év alatt a Jókai-napokon és később a Dunamenti Tavaszon is. Škvareniak Máriával és Bujánszky Jolánnal arról beszélgettem, hogy mi a titka a folyamatosan jó eredményeknek, országos szintű teljesítményeknek. — A színjátszás diákköri szerelmem — idén, mivel a délutánjaink is foglaltak, úgy döntöttük, hogy szombaton délelőttönként fogunk próbálni. — Mit? — Azt majd később döntjük el, valamikor októberben. Az irodalmi kört kereken tíz éve vezeti Bujánszky Jolán. — Egy-egy iskolaévben általában harminc gyermekkel dolgozom az irodalmi körben. — Meg tudná mondani, az elmúlt tíz évben hány országos első, második és harmadik helyet nyertek az iskola tanulói? — Sokat. A Jókai-napokon s a Dunamenti Tavasz döntőjében egyaránt... — Hogyan dolgoznak az irodalmi körben? — A gyermekeket két csoportra osztom, koruk szerint. A többi abból áll, hogy felkeresik a gyerekek az iskola és a falu könyvtárát, könyveket válogatnak, vesznek ki, olvasnak, így megismerkednek versekkel, mesékkel, elbeszélésekkel, s ezeket aztán az irodalmi körben felolvassák. Gyakran itt döntünk arról, hogy ki adjon elő egy-egy verset vagy minden tanító aktívan tevékenykedik valamelyik tömegszervezetben. Dolgoznak a pártszervezet vezetőségében, hnb képviselőként, tanító a CSEMADOK helyi szervezetének az elnöke, s ott vannak a többi tömegszervezet élén vagy azok vezetőségében. Buzitán a pedagógusok valóban a falu szellemi irányítói ahogy azt Bodnár András korábban megjegyezte. Szeptember második hetében jártam Buzitán, amikor az iskola a kezdeti sietség, izgalom után a hétköznapokat kezdte élni. Kiosztották a feladatokat, kialakult a végleges órarend, s helyére került minden, ami a tanításhoz nap mint nap szükséges és nélkülözhetetlen. Folyik a láthatatlan építkezés, amelyet számokkal, adatokkal nehéz volna lemérni. Valós eredményei majd úgy az ezredforduló táján válnak láthatóvá ... GÁL SÁNDOR A szerző felvételei 13
