A Hét 1983/2 (28. évfolyam, 27-52. szám)
1983-10-14 / 42. szám
vak fajtáit. Valamivel távolabb a merészebb látogatók megközelítették — igaz csak biztonságos távolságra — a négy szabadon legelő terebélyes tekert szarvú bikát, a magyar marhatenyésztés impozáns példányait. A jellegzetes gémeskútnál juhnyáj legelt. A messzi távolban lócsorda kavart porfelhőt. A pásztor- és lovasnapok kulturális programjának keretében népviseletbe öltözött népművészek pásztordalokat és -táncokat adtak elő. A szakácsok is versenyeztek. Az ő „müvük" az egész környéken illatozott. Szokatlan látványt nyújtott a nyársra tűzött, nyílt láng fölött sülő bika. A látogatók nagy része a vásáron összpontosult, ahol mindenki kedve szerint vásárolhatott az e célra felállított sátrak százaiban. Az ünnepségek színhelye: Apajpuszta, a Kiskunsági Állami Gazdaság s a Nemzeti Park egy része, évek óta ideális feltételeket nyújt az említett rendezvényhez. A különösen szép vidék korszerű lótenyésztéssel dicsekedhet. A puszta kimeríthetetlen forrása a magyar lótenyésztésnek, nemcsak saját (belterjes) szükségleteit elégíti ki, hanem exportál is. A pásztor- és lovasnapok, melyen részt vesz a magyar lótenyésztők többsége, lehetőséget teremt a tapasztalatszerzésre, a saját tenyészet összehasonlítására a másokéval és a tenyésztés színvonalának megállapítására. A látogatók az idei ünnepségekről is elégedetten távoztak. A szervezőknek sikerült hitelesen bemutatni és feleleveníteni az egykori pusztai csikós életet; a csikósok bátorságát, rátermettségét, életük tarkaságát és ritmusát. Az embereket a környezet, a puszta szépsége is megragadta. A kecses lovak bemutatása, a csikósok ügyessége, a fogatok gyönyörű felszerelései, a fénylő kocsik s a csikósok szebbnélszebb népviselete mindenkinek külön élményt jelentett. A puszta említett ünnepségeiről azzal az elhatározással tértünk haza; hogy jövőre ismét elmegyünk erre a szemetlelket gyönyörködtető hagyományos népünnepélyre. MILAN HALÓIN A szerző felvételei
