A Hét 1983/2 (28. évfolyam, 27-52. szám)

1983-09-30 / 40. szám

Nagy tapasztalatokkal rendelkező gazdasszonyok készítik a lakodalmi ebédet

Lakodalom volt, igaz nem a mi utcánkban, hanem néhány utcával arrébb, de ami a lényeg: hivatalos voltam én is. Lakodalom, falusi lakodalom, amely még részben megőrizte hagyományos falusi jellegét, volt ize-zamata. Mert hol vannak már gyermekkorom lakodalmai, amelyekre már én, a harmincon még innen lévő is nosztalgiával emlékszem vissza. Amikor még kiglancolt személyautók helyett parádés lovaskocsik vitték kérőbe a vőfélyt, hozták a menyasszonyt és annak kelengyéjét. Amikor még a falusi portákon felállított sátrak alatt zajlott a lagzi, s verset, tréfás rigmusokat mondtak minden fogás előtt. Ma már csak híre-hamva van mindennek, s csak a néhány élő, éldegélő szokás emlékeztet rá, hogy valamikor ilyen is volt, hogyan is volt...

Mert ma már sok helyütt a lakodalom nem is annyira lakodalom — tehát: esküvő és a násznép megvendégelése, mulatás —, hanem inkább „ki vagyok-mi vagyok" önmutogatás, kérkedés, a jómód vagy a mondvacsinált jómód fitogtatása. Egyfajta versengés a családok, rokonságok között, sokszor még rokonságon belül is. Versengés,

Sajátkészítésű tortáját hozza az egyik vendég

fitogtatás, önmutogatás, ahol arra megy ki a játék, hogy ki tud értékesebb — pénzben kifejezetten értékesebb! — ajándékot adni, ki tud minél több vendéget meghívni, ki tud minél nagyobb csinnadrattát csapni az ifjú pár egybekelése körül. Jóllehet, azok az idők már elmúltak, amikor a fiatalok az esküvő napján váltották az első szót, amikor a földet, a vagyont adták egymáshoz, s a menyasszony, vőlegény csak eszköz volt a birtok nagyobbá tételéhez, egybecsapásához. Bár, igaz, ami igaz, a Csallóközben, Gömör egyik-másik falujában még elvétve hallani hasonlóról, de szerencsére már nem jellemző jelenség.

Jellemző viszont a nagyzolás a mai lakodalmakra. Tudok olyan esküvőkről, amikor a rokonság versenyt fut egymással. A rokonság egyes csoportokra bomlott ágai már az esküvő előtt hetekkel összedugják a fejüket, súgnak-búgnak; ki milyen ajándékot vegyen. S egyidöben megindul a puhatolózás is: vajon milyen ajándék vételére készül a másik, harmadik, negyedik ... És megindul a licital^^Néha mindez kezdődik egy csillgrralfcporszívóval, ezer, kétezer koronás összegekkel, aztán befejeződik olasz mosógép, japán hifi-toro|tjó ^vásárlásával. Igen, zer koronás, vagy

nya, bútorfal harrninc, ne< még nagyOi játszma. Nei „ingük-gatyáju] sem maradna amikor egye szálykodás le; Amikor korábl ban élő testv estek az ajá Persze, míg Mert ha végjf sikerült is m illetően, a ja! Hiszen egy-1 tárgyi ajándéki

eleknél, ér véget a ha minderre rá megy /szégyenben akkor k olyan esetről is, zelharc, harag, viegy li^intálásnak. meghitt viszony, rpkonok egymásnak ;o£as tárgya miatt, csak még a kezdet, az esküvő előtti napokra lyezni az ajándékozást lég nem ért véget, dalomra nemcsak itj illik venni, de kacsát,

tyúkot, libát, bort, süteményt is. Sokaknak ezek mennyiségének a megállapítása is komoly fejtörést okoz. Az ügyesebbek kivárják az utolsó percet, hogy lássák, tudják, mit, mennyit vitt a másik. Megkérdezik, lefizetik a cukrászt: X. Y.

12