A Hét 1983/2 (28. évfolyam, 27-52. szám)
1983-09-30 / 40. szám
Kikérik a menyasszonyt mennyi és milyen süteményt vásárolt, süttetett. Igen, annyit, olyan, akkor én többet mindegyikből és többfélét, szebbet, jobbat, díszesebbet rendelek — hangzik egyik, másik cukrászdában. S a végén egész cukrászköltemények kerülnek az asztalokra. Az asztalokra, de oda sem akárhogyan. Egy-egy hatalmas tortán, süteménykollekción rajta az ajándékozó neve, hogy lássa minden vendég — s külömbséget tehessen! — kinek az édességet falatozza. Az igazi nagy versengés a menyaszszonytánc alkalmával bontakozik ki. Egy-egy család szemfüles tagjai körülállják a keresztmama által tartott pénzes tálat s árgus szemekkel figyelik, ki mennyit tesz bele, mielőtt felkérné a menyasszonyt, immár menyecskét, egy táncra. Bár az események a tál és tánc körül meglehetősen gyorsan zajlanak, így igazán ügyesnek kell lenni, hogy pontosan meg tudják jegyezni az öszszeget. Sokaknak már van benne gyakorlatuk. Söt^'az igazán „ki vagyok-mi vagyok" vendégek alkotta lakodalmakban ez úgy szokás, hogy a pénzt adó odaáll a tál közelébe és meglebegteti a kezében tartott ötszázasokat, sok esetben betétkönyveket. Láttam olyat is, hogy ez utóbbit kinyitva forgatta körül a lakodalmas sereg szeme előtt, és mindig akadt egy-egy „jólélek", aki leolvasta az összeg nagyságát és fennhangon adta azt a többiek tudtára. Jobb módú nagymama, nagynéni tízezernél alább nem is adja. De az egyszerű vendég sem emelhet ki pénztárcájából, ötvenest, százast, mert a falu rossznyelvei hamar meghurcolnák őt pletykájukkal: fösvény volt, nem telik neki... „Jobb" lakodalmakban a legkisebb tétel, ami ama bizonyos tálba bekerülhet, az az ötszáz koronás. Legalább egy darab, de nem árt, ha kettő, három is van belőle, így aztán röpke húsz, harminc perc leforgása alatt összegyűlik 50—80— 100 ezer korona — nem tévedési, beszéltem egy falusi lakodalom menyecskéjével, aki huszonhét perc alatt (lám, még err^ is volt valakinek ideje, gondja, hogy mérje az időt) összetáncolt kerek százkétezerötszáz koronát. Meg kell hagyni, voltak „amerikás" vendégek is! Az előétel disznótoros A menyasszony már teljes díszben várja a vőlegényt Persze, ma már egy szimpla étteremben tartott lakodalomban is könnyűszerrel összegyűlik 15—30 ezer korona — csak a menyecsketáncból. Szólni kéne még a ruhákról, amelyeket egy-egy lakodalom alkalmára varratnak a lányok, asszonyok — sőt, már a férfiak sem elégednek meg a konfekcióval! — az étkészletekből, amelyeket különféle többcsillagos szállók étterméből kölcsönöztek ki e célra ... Szólni kéne még sok egyébről, de minél tovább lapozgatok feljegyzéseim között, annál inkább undorom támad az efféle lakodalmaktól, hivalkodó, kacérkodó, úrhatnám összejövetelektől. Mert tudok olyanról is, ahová egyenesen a színházból kölcsönzött jelmezekben, kosztümökben érkeztek a vendégek, ahol úrhatnám móndjára kötelező volt mindenkinek mindenkivel a magázódás, az „uram", „asszonyom", „hölgyem" megszólítás; ahol a főváros egyik híres éttermének legjobb szakácsa és személyzete készítette, szolgálta fel a kosztot; ahol külföldi kamarazenekar muzsikált ... Ahol „lakáj" állt az ajtóban s még a testvérnek is fel kellett mutatni az aranyos betűkkel nyomtatott meghívót s a „lakáj" fennhangon jelentette be a vendég érkezését. Ez persze véglet, elszomorító véglet, Új, eddig ismeretlen szokás vette kezdetét az Ipoly-mentén is: menyasszonybaba kerül a kocsikra ahol a forma és a tartalom bödült ellentétéről, majmolásáról, nagyzásról van szó, és semmi egyébről. Igaz, mondhatná most bátran és jobban a kedves olvasó, hogy mindenki úgy mulat, ahogy neki arra telik, ahogy azt zsebe, pénztárcája bírja, ahogy neki megfelel, jólesik. Én sem akarok itt és most normákat, szabályokat előírni, egy-egy lakodalom lebonyolításához. Csupán jelenségeket vázoltam föl, amelyek véleményem szerint egyre inkább elterelik a figyelmet egy-egy esemény igazi jellegétől. A közvetlenséget, a meghittséget, a normális emberi-rokoni, baráti kapcsolatokat megrontják, elmérgesítik, anyagiassá, sokszor embertelenné, erkölcstelenné teszik. így aztán az események elveszítik igazi jelentőségüket, megszűnnek azzzá lenni amik. A rokonság már nem annak örül, hogy a tágabb család egyik tagja megtalálta élete párját s azzal egybekelt, hanem sokkal inkább annak, hogy fitogtathatja anyagi helyzetét, rátartiságát, úrhatnámságát, gőgjét... Az a lakodalom, amelyen felvételeink készültek, szerencsére, nem tartozott a fenti kategóriák közé. Szépen, kellemesen, meghitt hangulatban zajlott, s részben felidézte az egykori lakodalmak hangulatát. A rokonságból választott falusi gazdasszony főzött, a vendégekből „jelentkező" férfiak, nők szolgálták fel az ételt. Volt vőfély, volt versbe menyasszony kikérés, lakodalmas menet a falun végig ... Szóval, aki eljött jól érezhette magát, kellemesen szórakozott. Talán én a legjobban, bár egyet sem perdültem, fordultam egy korty alkoholt sem fogyasztottam. S azért, mert meghitt hangulatban, kellemes emberek között jókat beszélgettem, s az ecsetelt, „csacskaságok" helyett egymás őszinte szavával voltunk elfoglalva. Lakodalom volt a .... Csak roszabb sose legyen. ZOLCZER JÁNOS A szerző felvételei 13
