A Hét 1983/2 (28. évfolyam, 27-52. szám)
1983-09-23 / 39. szám
Tudom, tudom, kedves férfiolvasók, hogy a rókaprémen kívül sok más egyebet is szeretnek lányaink, asszonyaink. Úgyszólván mindent, ami ékesíti, szépíti és vonzóvá teszi őket számunkra. Szerencsénkre vagy szerencsétlenségünkre? Mindenképpen a mi pénztárcánk bánja, igaz? No, de sebaj, ami elvész a réven, visszajön a vámon ... vagy fordítva ? Hallottam, hogy a nagy rókatenyésztő farmokon kívül akadnak emberek, akik szintén foglalkoznak kékróka-tenyésztéssel. Kíváncsi lettem, miként lesz az öklömnyi rókakölyökből gyönyörű gallér és kucsma. így jutottam el Lévára (Levice), az egyre szépülő városba, amely majd minden irányban terjeszkedik, terebélyesedik. Az egyik irányban például egészen a szőlőhegy aljáig. Nos, ott, annak a kinyúló karnak a tenyerén lakik és él — megkapóan szép környezetben — Matejička Tibor kékróka-tenyésztő. Jó ötvenes, erőskötésű, pirospozsgás arcú férfi. Majd kicsattan az egészségtől. Hivatásos tűzoltó, szenvedélyes vadász, s tagja a Kisállattenyésztők Szövetségének. Nagyon szereti a természetet és az állatokat. A hatvanas évek elején nutriatenyészszabb távon nem bírják ki a foglalkozásukon kívüli tétlenséget. így volt ezzel Matejička Tibor is. Hallott, olvasott is ezt-azt a rókatenyésztésről, nem csoda hát, ha belefészkelt a tettvágy. Vásárolt néhány szakkönyvet. Addig-addig tanulmányozgatta őket, míg végül megérett benne az elhatározás: belevág, ha addig él is. Előbb azonban megkérdezte Éder Olivért, a sógorát, nem volna-e kedve társulni. A sógora alapos mérlegelés után rábólintott, miért ne. Valahogy így kezdődött tavaly koratavasszal ... Elkészítették a ketreceket, berendezték az élelem előkészítésére szolgáló helyiséget, amely főleg higiéniai szempontból megfelelt a követelményeknek, szerkesztettek olyan darálógépet, amely a húst csontostul s más egyebeket is péppé őröl, hozzá természetesen keverőgépet is. Mikor mindezzel elkészültek, megvásárolták a tenyészállatokat: 5 hímet és 10 nőstényt. 76 ezer koronát fektettek bele a vállalkozásba. — Tavasszal megtörtént az első párzás, novemberben pedig az első bőrözés —■ mondja Matejička Tibor. — S az eredmény? téssel foglalkozott. Akadt olyan esztendő, amikor 160 darabból állott az állománya. Mielőtt hozzáfogott, sok szakkönyvet elolvasott, s minden lényeges és fontos követelménynek eleget téve, szép eredményeket ért el. Standard tenyészhímekkel például két országos kiállításon — az otrokovicein és a lévain — aranyérmet nyert. — Kezdetben kifizetődött a nutriatenyésztés — mondja Matejička Tibor —, később azonban már nem. A Kara szűcsipari vállalat annyira leszorította a felvásárlási árakat, hogy jobbnak láttam abbahagyni. A nyugtalan természetű emberek hoszha valaki azt hiszi, hogy a rókatenyésztés nem több az egyszerű és megszokott állattartásnál, hogy szinte magától megy minden, mint a karikacsapás, aztán csak úgy dől a pénz. Vegyük sorjába a dolgokat. Február végére, március elejére esik a párzási időszak, ami a nőstényeknél 4—5 napig tart. Akkor a tenyésztőnek nagyon kell figyelnie a nőstények viselkedését. Ha nem veszi észre a párzási ingerek jeleit és elmulasztja a pároztatást, meddő marad a nőstény. Abban az évben aztán potyára gondozhatja és etetheti, semmi haszon belőle. Hatot, hetet, nyolcat is ellik egy-egy anya. A kölykök nyolchetes korukban bélférgek elleni gyógyszert kapnak, aminek az adagolását kéthavonként meg kell ismételni, mivel a bélférges állatka fejlődése megreked, matt, csenevész, vagyis értéktelen lesz a prémje nem pedig dús és csillogó. Továbbá évente kétszer be kell oltani őket gerinc- és agyvelőgyulladás ellen, s legalább egyszer ajánlatos veszettség ellen is ... A fertőzés elleni védekezésben nagyon fontos szempont az is, hogy semmilyen rágcsáló ne férkőzzön a közelükbe, sőt még a macskát, kutyát is távol kell tőlük tartani, de nemcsak maguktól az állatoktól, hanem az élelmüktől is. S ha már az etetésüknél tartunk: az élelmük 60 százaléka hús, 40 százaléka pedig dara, lucernaliszt, különböző tápanyagok, csíraolaj, hullott gyümölcs, zöldlucerna, csalán és egyéb zöldségféle-hulladék. — A húst a közeli baromfifeldolgozó üzemből szerzem be — mondja a házigazda —, természetesen hulladékot: fejet, lábat és egyebeket. Egy-egy alkalommal 4—5 mázsát is elhozok — harminc fillérért kilóját. A rókák — különösen párzás idején és a napi kétszeri etetés előtt — eléggé hangoskodnak, és hát nem a legkellemesebb „illatok" terjengnek körülöttük. Jó gyomor, jó természet kell a gondozásukhoz. Meg aztán a rókák bizony nem kezes báránykák, nem lehet őket becézgetve simogatni, mint mondjuk a tengerimalacokat. Ezt az évet 11 nősténnyel és 6 hímmel kezdték. Ugyanis koratavasszal vásároltak egy ezüstróka-párt 10 ezer koronáért. — Drága mulatság, szó se róla ... Szerencsére minden tenyészanyánk bepárzott és le is ellett. — A házigazda rámnéz. — Tudja, kérem, még az ilyen kis farmocskán is akad rendellenesség. Az egyik anyaállat például hetet ellett. Rövid idő alatt ötöt megevett, a megmaradt kettőnek pedig lerágta a farkát és a lábait. Jöjjön, nézze csak meg. Sajnálkozással néztem a szerencsétlen kis állatkákat. Esetlenül, farok és láb nélkül csúszkáltak a ketrecben, mint apróra zsugorodott fókák. — Most meg szinte döbbenetes, ahogy szereti és ragaszkodik a megcsonkított kölykeihez az anyjuk. Ki érti ezt ? — tárja szét a két karját Matejička.Tibor. — Őszre felszámolom, nincs értelme tovább kísérletezni vele, habár ki tudja, lehet, hogy a jövőben kitűnő tenyészanya válna belőle. Csakhát ha egyszer megrendül az ember bizalma ... Tudja hogy van ez! — Hány gerezna eladását tervezik az év végén ? — Úgy ötven-ötvenöt körül, ha minden sikerül és jól megy. A kistenyésztő minden anyaállat után három gereznát köteles eladni a Kara vállalatnak. A minőségtől függően 700-tól 1500 koronáig fizet értük darabonként. A többivel szabadon rendelkezik az ember, úgy értékesíti, ahogy tudja. A bevétel után forgalmi adót kell fizetnie, s nem is éppen keveset. Hát ez a helyzet. — Egy-egy gereznából mi készíthető a kidolgozás után? — A farokból és a két lábból kisgallér, a gerezna két oldalából nagygallér, a gyönyörű koronájából pedig nagyon szép és pihekönnyű kucsma. Mindez valóban éke és dísze a gyengébb nemnek, de nagy is a kereslet bennük! — Terveik? Hogy is mondjam — gondolkodik el a házigazda. — A múltkoriban a fiammal kiástunk egy rókalyukat, sajnos csak egy rókakölyköt találtunk benne. Megnézheti, ha akarja. A vörösróka-kölyök szelíden s látható örömmel jött a ketrec ajtajához és a gazdája ölébe kéredzkedett. Hálásan pislogott a fejét simogató nagydarab emberre. — Ezüstrókával akarom bepároztatni — mondja a tenyésztő. — Azt hallottam, hogy a keresztezésből származó ivadékoknak gyönyörű a prémje. Majd meglátjuk ... — Mindent egybevetve: kifizetődik a tenyésztés? Nézze, a befektetésen, a kockázatvállaláson kívül a hallatlan akaraterő és szakszerű gondoskodás, egyszóval a befektetett munka azért meghozza a gyümölcsét — mondja Matejička Tibor nagyon őszintén. — Persze akadnak irigy emberek, akik azt hiszik, hogy a pénz csak úgy magától, az égből hull az ember ölébe. Ezeknek csak azt tudom mondani: mindenki előtt ott a lehetőség, hogy ilyen „égből hulló" pénzhez jusson. Hozzá kell látni, meg kell próbálni... LOVICSEK BÉLA (A szerző felvételei)
