A Hét 1983/2 (28. évfolyam, 27-52. szám)
1983-07-08 / 28. szám
A Mongol Népköztársaság születésnapjára Képes krónika A békéért, az életért, az atomháború ellen jelszó jegyében rendezték meg hazánkban június 21-e és 26-a között az utóbbi évtizedek legnagyobb békekonferenciáját. A prágai kultúrpalotában egybegyűltek a nemzetközi, a területi és a nemzeti békeszervezetek, a haladó és a demokratikus mozgalmak képviselői és kiváló személyiségek azzal a céllal, hogy ideológiai, politikai és vallási meggyőződésükre, nemzetiségi és faji hovatartozásukra való tekintet nélkül összefogjanak a háborús katasztrófa elhárításáért és a világbéke megőrzéséért folytatott harcban. A megnyitó ünnepségen részt vett és beszédet mondott Gustáv Husák elvtárs, a CSKP KB főtitkára, köztársasági elnök is. A találkozó első napján a prágai Óvárosi téren békenagygyűlést tartottak, amelyen mintegy kétszázezer ember vett részt. A díszemelvényen helyet foglaltak a CSKP KB Elnökségének tagjai: Vasil Biľak, Alois Indra és Antonín Kapek, a CSKPKB titkára: Jindŕich Poledník, a CSKP KB titkárságának tagja: Marie Kabrhelová valamint a politikai pártok és a Nemzeti Frontba tömörülő szervezetek vezetői. Békenagygyülés az Óvárosi téren Romes Csandra, a Béke-világtanács elnöke üdvözli a világtalálkozót és Csehszlovákia népét A CSKP Központi Bizottsága 1983. június 15-én és 16-án tartott 8. ülésén megvitatta a CSKP KB Elnökségének a tudományos és műszaki eredmények gyors gyakorlati alkalmazásáról szóló jelentését. Jurij Andropovot, az SZKP KB főtitkárát a Legfelsőbb Tanács június 17-i ülésén a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének elnökévé választották. Hatvankét évvel ezelőtt, 1921. július 11-én vitték győzelemre a forradalom zászlaját Sühbátar csapatai. Ez a nap a néphatalom megalakulásának kezdete egy olyan országban, amely az összehasonlíthatók között is a legelmaradottabb volt. A csaknem 100 százalékos írástudatlanság a budhizmus maradisága, az ipar és földművelés teljes hiánya olyan örökséget hagyott hátra, amely az európai ember számára úgyszólván ismeretlen. Talán mondanom sem kell, hogy nem volt itt egyetlen üzem, egyetlen kórház sem. A nomád életmódot folytató mongoloknak mindig rengeteg lovuk és tevéjük volt, de az egész országban nem volt egyetlenegy állatorvos sem. Az egyetlen kőből épült ház az egyházfőé, az „élő Budháé" volt. Nem léteztek akkor még sem falvak, sem vámsok. Ma a fővárosban Ulánbátorban 350 ezer ember él, Tarchanban 30 ezer, Csojbalszanban 21 ezer. Mongólia területe harmincszorosa hazánk területének, de lakosainak száma alig haladja meg az 1 millió 600 ezret. A Mongol Népköztársaság fennállása óta minden segítséget megkapott a Szovjetuniótól és a világháború után a szocialista közösség többi országaitól is. Mongólia ma a KGST rendes tagja, részt vesz a gazdasági együttműködés különböző formáiban. Az egykori nomád pásztorok fiai és leányai ma gépeket szolgálnak ki az iparban, panelházakat építenek, embereket gyógyítanak és gyerekeket tanítanak, és ami éppúgy új számukra, földet művelnek. Mongólia fejlődő szocialista, agrár-ipari ország. Érdekessége, hogy igen gazdag eddig még fel nem tárt nyersanyagforrással rendelkezik. így ma bő teret biztosít a KGST országokból érkező geológusoknak, akik feltérképezik az ország rejtett kincseit. Az állattenyésztés az ősi foglalkozások közé sorolható, de a hús, tej, bőr ésszerű feldolgozása szintén csak az utóbbi évtizedek eredménye. Csehszlovákia nevéhez fűződik a bőripar alapjainak lerakása és ma már nálunk sem ritkaság, a mongol bőrkabát, vagy irhabunda. Persze a fejlődésnek vannak problémái is. A szakmunkások és egyéb szakemberek kiképzése nem /éhet zökkenőmentes olyan országban, ahol hiányzik a műszaki gondolkodás és rutin hagyománya. Mongóliának rövid évek alatt kellett évszázadokat fejlődnie, ami nem egyszerű dolog. A mongol ember elképzelhetetlen ló nélkül. Úgy mondják, hogy a mongol gyerekek előbb tanulnak meg lovagolni, mint járni. És ha kicsit túlzás is ez a mondás, akkor is igaz, hogy a kedveit lovasjátékokon már ötéves koruktól részt vesznek. És ha a gyerek le is esik a lóról, nem történik semmi baj, mert azt vallják: „hogy egy mongol mindig egyedül kel fel ismét". Néhány nappal ezelőtt olvashattuk napilapjainkban, hogy tíz év telt el a csehszlovák—mongol barátsági és együttműködési szerződés aláírása óta. A két ország vezetőinek táviratváltásából kiemelendő különösen az a tény, hogy országaink a szocialista internacionalizmus elvei alapján mélyítik a testvéri együttműködést. És ez biztató megállapítás a jövőre vonatkozólag is. ČSTK felvételei S. Gy. 5
