A Hét 1983/2 (28. évfolyam, 27-52. szám)

1983-07-08 / 28. szám

A Csemadok életéből Neszméri Sándor, a CSEMADOK KB titkára megnyitja a Tavaszi szél... országos népdalverseny gálaestjét A kürti folklórcsoport A borzovai hagyományőrző csoport A TAVASZI SZÉL... HELYEZETTJEI /. kategória — hagyományőrző szólóénekesek 1. Tóth Istvánné, Kéménd (Kamenín) 2. Lórin« Józsefné, Kecső (Kečovo) 3. Holecz Ilona, Alsóbodok (Dőlné Obdokovce) //. kategória — hagyományápoló szólóénekesek 1. Somoskői Ágnes, Losonc (Lučenec) 2. Szládecsek Jarka, Nagycétény (Veľký Cetin) 3. Ély Árpád, Losonc III. kategória — hagyományőrző éneklő csoportok 1. A gesztéi (Hosíová) női éneklő csoport 2. A szesztai női éneklő csoport 3. A gömőralmányi (Gern. Jablonec) és a zsamói (Žarnov) női éneklő csoport IV. kategória — hagyományápoló éneklő csoportok 1. A himi (Chym) női éneklő csoport 2. A losonci pedagógiai szakközépiskola női éneklő csoportja 3. A nyitracsehi (Nitrany) férfi éneklő csoport A gyermekversenyzők helyezettjei 2. A királyhelmeci (Kráľ. Chlmec) gyermek éneklő csoport 3. A pelsőci (Pleáivec) gyermek éneklő csoport V. kategória — hangszeres zenészek és együttesek 1. A dunaszerdahelyi (Dun. Streda) Pántlika 2. A somorjai (Šamorin) Csalié 3. A tornagörgöi (Hrbov) citerazenekar Szólisták: 1. Ulman Gábor — citera 3. Tóth László — citera A gyermekversenyzők helyezettjei 1. A peredi (Tešedikovo) citerazenekar VI. kategória — hagyományőrző táncosok és tánccsoportok 1. A borzovai (Silická Brezová) hagyományőrző csoport 2. A jókai (Jelka) hagyományőrző csoport 3. A Kati házaspár VII. kategória — folklórcsoportok 1. A kürti (Strekov) folklórcsoport 2. A bárkái (Bőrka) folklórcsoport 3. A kálazi (Klasov) folklórcsoport A gyermekversenyzők helyezettjei 2. Az ipolynyéki (Nenince) gyermek folklór csoport TAVASZI SZÉL ... NYOLCADSZOR A zselizi (Želiezovce) Országos Népművésze­ti Fesztivál egyik szép színfoltja volt a Tava­szi szél... országos népdalverseny döntője, amelyet szövetségünk Léván (Levice), a váro­si művelődési otthon nagytermében rende­zett meg. Éneklő és folklórcsoportok, szóló­énekesek, zenekarok és hangszerszólisták mérték össze erejüket egy egész délután, sajnos, közönség nélkül. Több mint tízezer szereplője volt a nyolca­dik országos népdalversenynek, amelynek izgalmas és érdekes járási és kerületi fordu­lója után Léván a végső szó kimondásához majdnem ötszáz kolektív és egyéni szereplő állt a színpadra, s bizonyította órákon ke­resztül, hogy gazdag a dél-szlovákiai táj hagyományokban, s ugyanolyan gazdag szív és lélek emberekben, akik időt, fáradságot nem kímélve éltetni akarják a hagyományo­kat, megszerettetni másokkal, valamennyi­ünkkel. A majdnem hat óráig tartó versengés első félidejében álltak színpadra a mezőny leg­erősebbjei, de a másik félidőre is maradt bőven a látnivalóból. És lassan kirajzolódott a kép, a kiváló teljesítményt nyújtó kollektív és egyéni szereplők sora, a himi, a gesztéi, a sesztai, a gömöralmágyi és a zsarnói női éneklő csoport, a felsőszeli férfi éneklő cso­port stb. Jól válogatták össze műsorukat, szépen öltözködtek és szinte kifogástalanul adták elő, amit műsorukra tűztek. Ki ne őrizné meg emlékezetében a kürti idős asszonyok libapásztor-játékát, amelyet gyermekek sem lettek volna képesek jobban eljátszani. Feledtetni tudták korukat, s nem csupán felelevenítették azt a játékot, ame­lyet ők játszottak valamikor, hanem mások számára vonzóan érdekessé is tették. De a borzovai és a jókai hagyományőrző táncosok és Kati István és felesége is kitűnő osztályza­tot kaptak teljesítményükért. S vehetjük sor­ba a többieket is, a szólóénekeseket, a jó hangú, magabiztos fellépésű Somosköi Ág­nest vagy Szládecsek Jarkát. a Pántlika és a Csalló zenekarok tökéletes és rendkívül ha­tásos összhangját. Eredménynek kell elkönyvelni mindenkép­pen, hogy ez a mostani Tavaszi szél... országos népdalverseny már a gyermekek­nek is teret biztosított, bár a benevező cso­portok és egyének száma még nem volt sok. Az összkép azonban mégsem volt egyértel­műen magával ragadó. Érezni lehetett bizo­nyos formahanyatlást, amely köztudottan az­zal magyarázható, hogy nem egy idényben folytak le a versenyek. Tavaly télen és tavasz­­szal voltak a járási versenyek, tavaly ősszel (november-december) a kerületi versenyek és csak most az országos döntő. Az ilyen nagy időeltolódás hátrányosan befolyásolta a végső erőösszemérés színvo­nalát, s ezen nem is lehet csodálkozni. A felkészülésben beállt megszakítások azzal járnak, hogy mind összetételében, mind mű­sorában megváltozhat a csoport. így egyálta­lán nem tekinthető véletlennek, hogy a szó­lóénekesek és az éneklő csoportok jobbnak bizonyultak a folklórcsoportoknál. Kinek ne jutott volna eszébe Léván a Tavaszi szól... országos népdalverseny 1980. évi bratislavai döntője, amikor egy­­egy müsorblokkban több falu is érdekelt volt. Most egy-egy falu magára utáltán vette az akadályokat s jutott el a döntőig. S itt ki is merem mondani, hogy az 1980. évi Tavaszi szél... elgondolása volt a rokonszenvesebb. Nagy összefogásra és nagy teljésítményre ösztönzött, s alig három órás műsorával forró hangulatot tudott teremteni, a Kultúra és Pihenés Parkjának ezerkétszáz főnyi kö­zönsége lelkesen ünnepelhette a blokkmüsor résztvevőit. 1980-ban a nyitraiak Párta, pártája olyan szám volt, amelyre a szakemberek is komo­lyan felfigyeltek, s teljesítményük jutalma­ként nagylemez készült a műsorukról és a televízió is feljátszotta a Pártát. A második díjat nyert Kassa-vidékiek Csereháti új ke­nyeréről is elmondható, hogy szinte évekig szolgált alapanyagul csoportok műsorához. Aktivizálta azon a vidéken az amatőr népmű­vészeti munkát. Máig érő hatását az bizo­nyítja legjobban, hogy a Tavaszi szél... mostani döntőjébe sok csoport jutott be onnan. Az előző országos népdalversenyen szo­kást, viseletét, mindent együtt láthatott a közönség. Az idei döntőn inkább az egyéni teljesítményekre kellett odafigyelnünk. Az lett volna a jó, ha a blokk-elgondolás meg­marad, még annak árán is, ha a bíráló bizottság szigorúbb rostát alkalmazott volna! Akkor lett volna maradandó az élmény, ha a rendezők ezt az idei döntőt is ünneppé tudták volna tenni. Ehhez persze nem a lévai művelődési otthon nagyterme kellett volna, hanem a Kultúra és Pihenés Parkjának ezer­kétszáz embert befogadó terme. Tanulságul szolgálhat, hogy a „több min­dent egyszerre" féle elgondolás megbosz­­szulhatja magát. A zselizi Országos Népmű­vészeti Fesztivál megszokott két napjához soknak bizonyult a Tavaszi szél... országos népdalverseny döntője. Léva és környéke, úgy látszik, Zselizre készült, a Schubert-park eseményeire volt jobban kíváncsi, mint leg­jobb amatőr népművészeti csoportjaink mű­sorára. Eddig valamennyi országos népdalverse­nyünk döntőjének nézője voltam, de a mos­tanihoz hasonló érdektelenséget a közönség részéről még soha nem tapasztaltam. Sze­replők voltak a nézők, nézők voltak a szerep­lők. Még a gyorsan pergő, kitűnő szervezésre valló gálaestnek sem volt igazi nagy közön­sége. Pedig ennek szünetében osztotta ki dr. Lukács Tibor, a CSEMADOK Központi Bizottságának vezető titkára a dijakat. i A Léván szerzett nem éppen szívderítő tapasztalat szinte parancsolóan azt sugallja, méltó keretet kell kapnia máig legnépesebb versenyünknek. Bratislavai színhellyel, a blokkelgondolás tökéletesítésével. Csopor­tok és egyének nagyszerű munkája megér­demli a döntőbeli méltó keretet, az ezren fölüli közönséget, a rangos és minden tekin­tetben színvonalas záró műsort, s azt a szétsugárzó hatást, amelynek nem voltak híján a korábbi döntők. MÁCS JÓZSEF Prandl Sándor felvételei 6

Next

/
Oldalképek
Tartalom