A Hét 1983/2 (28. évfolyam, 27-52. szám)
1983-07-01 / 27. szám
E. Mešková felvétele kálómnak, már a középiskolában is az orosz és a zene volt a kedvenc tantárgya. Oroszt Lády Éva tanított, zenét pedig doktor Mózsi Ferenc. Másodéves hallgatója volt a főiskola levelező tagozatának, amikor Marcelházára került tanítani. Most a csallóközaranyosi általános iskola orosz—zene szakos tanítója. Diákjaival rendre nyeri az országos orosz nyelvi olimpiászt, a Melódia priateľstva versenyt és az orosz nyelvű szavalóversenyt. Munkája eredményét legközelebb a Nyitrán sorrakerülő kerületi népdalversenyen lehet lemérni. Azt tartják róla hogy ahova ő készíti fel a gyereket, ott eredmény is születik. Miközben tanít, maga is tanul. Most végezte el Moszkvában levelező tagozaton az orosz-szakos tanítók részére indított tanfolyamot. Kitűnőre vizsgázott, amiért diáktársaitól és vizsgáztatóitól külön dicséretet kapott. A fáklyát tovább adja, tanulói közül többen is óvónőnek készülnek. Volt egyszer egy iskola, elindította végzőseit, hogy teremtsék jneg a szakszerű óvodai oktatást. Küldetésüket teljesítették, óvodáink többsége a jól felszerelt, helyes módszertani eszközöket alkalmazó óvodák közé tartozik. Munkájukhoz további sok sikert kívánunk. FISTER MAGDA Hétvégi levél Nyár van. Izzik a levegő. A legtöbb ember évi szabadságát ezekre a forró hónapokra tartalékolja érthető módon, hiszen fel akar töltődni fénnyel, életkedvvel, szereti magát pirosbarnán egészségesnek látni, sőt szereti, ha mások is ilyennek látják őt Tehát kezdődik a nagy csomagolás és útrakelés; van aki csak ide a szomszédba, szomszédos tájakra, hazai vizek mellé, itthoni hegyek közé utazik, másvalaki külföldre, távoli vidékekre, messzi tengerekhez Autón, vonaton, hajón, repülőgépen — gyalog, mindenki kedve, ideje, pénztárcája szerint Utazni jó. Utazni, világot látni, új tájakkal, városokkal, országokkal, emberekkel ismerkedni, vagy épp ellenkezőleg, néhány napra, vagy hétre elvonulni az emberek elől, jótékony magányba merülni, folyók, tengerek partján heverészni, erdőkben kószálni. Mindenkinek melegen ajánlom a bolgár tengerpartot mindenkinek, aki megteheti, hogy odautazzon. Vendégszerető emberek a bolgárok, vendégszerető víz a Fekete-tenger. Nagyszerűek a bolgár ételek, gyönyörűek a bolgár nők, daliások a bolgár legények. Nem, senki sem bízott meg azzal, hogy propagandát csapjak Bulgáriának, hogy az Aranyhomokot vagy a forró szozopoli fövenyt reklámozzam, épp csak ez jutott először eszembe, mert ott üdültem utoljára és nagyon jól éreztem magam. De ugyanilyen szívélyességgel ajánlhatnám más országok más üdülőhelyeit azokat is, ahol voltam, azokat is, ahol nem. Sőt, az utóbbiakat még nagyobb lelkesedéssel, mert magam is kíváncsi vagyok rájuk, tehát önmagámnak is ajánlgatom őket így például az Adriai-tengert vagy Szocsit de aki teheti, utazzon el Kijevbe, állítólag ott rengeteg a fa, az árnyas üget. Akinek nincs kedve külföldre menni, bátran maradjon itthon. Ennek az országnak is páratlanul szép vidékei vannak. Hogy mást ne mondjak, itt van mindjárt a Magas-Tátra és a többi hegyvidékünk. Vagy az ún. Cseh Paradicsom (Český ráj), de akinek ezek a helyek is túl távoliaknak tűnnek, az nyugodtan lesátorozhat mindjárt itt az Ipoly mentén, vagy valahol emitt a Garam partján. Persze, ahhoz, hogy jó! érezzük magunkat, hogy kellemesen üdüljünk, az egyik alapvető föltétel: a „laza lelki tartás" (Karinthy), vagyis hogy hagyjuk otthon gondjainkat, sértődöttségeinket, düheinket, fékezzük meg agresszív hajlamainkat Mert pihenni csak akkor tudunk úgy igazán, ha másokat is pihenni hagyunk, zavartalan óráink, napjaink csak akkor lesznek, ha mi sem zavarunk másokat. Az agresszivitás, a tekintetnélküliség, olyan ragályos, mint a náthaláz S például már egyetlen ideges ember is képes felidegesíteni egy egész üdülőtelepet A fent említett „laza lelki tartás" persze nem azt jelenti, hogy az ember üdüléskor, csak a könnyű szórakozást kergeti, csak könnyűzenét hallgat, könnyed szórakozóhelyekre jár, „lazán" viselkedik, szeszesitalt iszik és limonádét olvas. Egyébként furcsán szomorúnak tartom, hogy egy-egy üdülőhelyen csak elvétve látni olvasó embert (olvasó fiatalembert szinte egyáltalán nem!), pedig épp ekkor lenne a legtöbb időnk arra, hogy pótoljuk, amit elmulasztottunk. No, de talán már elég is lesz a sok „jótanácsból", elvégre a szabadságát mindenki ott és úgy tölti el, ahol és ahogy akarja, azért szabadság. E sorok írója például legszívesebben Velencében hanyattfekve ringatózna egy gondolán és Thomas Mannt olvasná. Csak az a baj, hogy már egy nap szabadsága sincsen. Pénzről nem is beszélve... 3
