A Hét 1983/2 (28. évfolyam, 27-52. szám)
1983-07-01 / 27. szám
Sztyevanovity Zorán Miroslav Ž birka HAZAI (ES NEMZETKÖZI) tha és Tena Elefteriadu, a Hečko-testvérpár, illetve a Magda Medvedővá által énekelt számok érdemelnek külön említést. A többi szám sikere legföljebb tiszavirágéletű lesz, amit egyébként a fesztivál színhelyén gyűjtött közönségszavazatok is igazoltak. A nemzeti dalverseny felemás tapasztalatai után kellemes felfrissülést jelentett a Bratislava i Líra nemzetközi versenye. Ennek keretében összesen huszonegy, többségében jó színvonalú dal hangzott el. Ebben a „kategóriában" az Arany Lírát, nagyon szoros mezőnyben és a hazai pálya előnyét élvezve, Jana Kocianová nyerte. A további helyezésekre több táncdal, illetve énekes volt esélyes, közöttük Máté Péter: Elmegyek című dala is Fábián Éva átélt előadásában. Persze, a szerencse nem kedvezhet mindenkinek, így aztán az Ezüst Lírát a kiváló hangtechnikájú bolgár Nelli Rangelova, a harmadik helyet pedig a máltai Catherine Vigar nyerte. Valóban pusztán a teljesség kedvéért jegyzem meg: nagy kár, hogy a bíráló bizottság ezúttal nem osztotta meg az érmes helyezések valamelyikét, mert esélyes lett volna rá bőven . .. Bevált hagyomány már a Bratislavai Lírán, hogy estéről estére — versenyen kívül — rangos külföldi művészek mutatkoznak be a közönségnek. Örömmel nyugtázható, hogy a meglehetősen nehéz szervezési körülmények ellenére a fesztivál vezetőségének a nemzetközi könnyűzenei élet élvonalába tartozó művészeket sikerült szerződtetni ezekbe a gálaműsorokba. így élénk tapsra talált az olaszországi Pupo ismert slágerekre épülő műsora. A Láma-együttes kíséretében érkezett Zorán szerepléséből főképpen a 34. dal, a Mi kéne még és az Apám hitte című számok arattak megérdemelt sikert, valóban nagy élmény volt Álla Pugacsova és a skóciai Donovan műsora, de a Smokie-együttes is pillanatok alatt lázba hozta a közönséget. A fesztivál során hallott magánvélemények, de a napilapokban megjelent sajtóvisszhang azt a véleményt tükrözte, hogy a Bratislavai Líra idei évfolyama — a jobban sikerült előző esztendőkhöz viszonyítva — több tekintetben is elgondolkoztató tanulságokat érlelő megtorpanást jelentett. Az illetékeseknek ezért sürgősen el kellene gondolkodniuk azon: túljutva a jelenlegi holtponton, miképpen lehetne színesebbé, élénkebbé, nemzetközileg is vonzóbbá tenni e fesztivált. MIKLÓSI PÉTER Fotó: Gyökeres György Gondolom, mindennek tudatában aligha tűnhet eretnekségnek, ha valaki a Bratislavai Líra elsődleges küldetését abban látja, hogy a nemzeti dalversenyben évről évre a legjobb hazai dalszerzőket, szövegírókat és énekeseket állítsa reflektorfénybe. Úgy, ahogy ez az ország legrangosabb könnyűzenei rendezvényéhez illenék! Más szavakkal: a Bratislavai Líra bronz-, ezüst - és aranyfokoza+át — legalábbis a hazai versenyben — olyan daloknak kellene alkalomról alkalomra megnyerniük, amelyek valóban az egész évi táncdaltermés legjobbjai, amelyek dallam- és szövegklisék helyett tényleg eredetiek, a hangzásuk pedig a nyolcvanas évek első felének zenei törekvéseit tükrözik. A csehszlovákiai dalszerzők és szövegírók műhelyeiben született dalok közül ebben az esztendőben összesen tizennyolc új szám hangzott el a fesztivál első három napján. Sajnos, e másfél tucatnyi dalnak alig egyharmada tett eleget az imént említett követelménynek, ami bizony az ország legrangosabb könnyűzenei pódiumán édeskevés. Egyszerűen nehezen hihető, hogy az „előzetes" válogató zsűri elé került közel másfélszáz új táncdal között ne akadtak volna az idei fesztiválon elhangzottaknál jobb, színvonalasabb számok. Ha viszont valóban így van, akkor ez — a könnyűzene népszerűségére és közízlést formáló hatására való tekintettel — több mint elgondolkoztató, mondhatnám: intő jel. Zeneileg ugyanis alig hoztak újat a Szakszervezeti Palota nagytermében először bemutatott számok (hangzásában és dallamfordulataiban sajnos még Miroslav Žbirka győztes száma, a Nem jön is inkább csak a korábbi dalok egyfajta ügyes variációja); elenyészően kevés volt az amolyan első hallásra megjegyezhető, vérbeli fesztiválszám, és az elmúlt évhez viszonyítva az elhangzott dalok szövegének igényessége sem fejlődött szinte semmit. Kivételt egyedül talán Karel Zieh Ezüst Lírával jutalmazott Egy hang című dala jelentett, melynek szövegét Miroslav Bukovič írta; de joggal került az élmezőnybe a Lesek Semelka-Pavel Vrba szerzökettős Nevek című dala is. Emellett még a Mar-Május utolsó napjaiban, négy teljes napon át hangos beat-muzsika, lágyabb hangzású tánczenei ritmusok s persze lüktető rock-futamok, illetve a színes reflektorok föl-föllobbanó fénye verte fel békés, mármár nyáreleji álmából a bratislavai Szakszervezeti Palota nagytermét. Az utóbbi esztendőkhöz hasonlóan, ebben az évben is itt zajlott le a hazai könnyűzenei élet legrangosabbnak tartott, külföldön is egyre inkább jegyzett rendezvénye: a Bratislavai Líra dalfesztivál. Tartalmi gerince, az utóbbi évek műsorpolitikai törekvéseinek megfelelően, részben a hazai, részben pedig a nemzetközi dalverseny között oszlott meg; míg a versenyen kívüli gálaműsor ezúttal is a „Líra" tekintélyét, a publikum rokonszenvét volt hivatott növelni, A fesztivál idei, sorrendben tizennyolcadik évfolyama színvonalát tekintve átlagos, a nézőben felemás benyomásokat keltő, így hát a következő évfolyamokra vonatkozóan több tanulságot érlelő rendezvénynek bizonyult. Természetesen, minden ilyen állítás bizonyításra szorul. Hát még ha pont egy olyan széleskörű érdeklődésre számot tartó művészeti ágazatról van szó, mint a pop-zene! Ez a zenei stílus százezreket, sőt! — milliókat érdekel, s így nem csoda, hogy egy-egy dalfesztivál során tulajdonképpen mindenki zsűritag, aki a rádiókészülék mellett, vagy a tévé képernyője előtt figyeli a fesztivál eseményeit; elvégre ki-ki nemcsak a saját ízléséhez mért, a neki legjobban tetsző dalt választja ki, hanem családi vagy baráti körben szintén véleményt mond a látottakról és hallottakról ... Persze, a táncdal nem csupán ilyen ünnepélyes alkalmakkor áll az érdeklődés homlokterében, elvégre a könynyüzene egyszerűen részese lett mindennapi életünknek: a nap bármely órájában mai táncdalt, esetleg örökzöld melódiákat sugároz a rádió, gyakran szerepel ez a zsáner a televízió műsorán, a fiatalok hordozható magnókkal meg fülhallgatókkal járnak az utcán s diszkómuzsikára szórakoznak — és jócskán sorolhatnám tovább a pop-zene állandó jelenlétét hétköznap- Alla Pugacsova jainkban. Kare/ Zieh Jana Kocianové
