A Hét 1983/2 (28. évfolyam, 27-52. szám)
1983-08-26 / 35. szám
A Gsemadok életéből m rem ene/ao csoport MUNKA ÖRÖME A XX. Országos Népművészeti Fesztiválon A KÖZÖS Az ötvenes és a hatvanas években szervezetünk mellett jól működött a színjátszó csoport. Több színdarabot tanultunk be, akkor még a „kolóniái" kultúrházban, amely két kilométerre van a falutól. Fűteni nem lehetett, a próbák ideje alatt nagykabátban voltunk, de ez a lelkes szereplők munkáját nem gátolta. Néhány cím az akkor bemutatott darabokból: Ludas Matyi, Kubo, Húsz év után. Baj van a szerelemmel. Bolondos vasárnap, Bacúch major. Huszárvágás. A CSMTKÉ megalakulása után több helyi szervezet mellett énekkarok jöttek létre. Mi is megpróbálkoztunk ilyesmivel, hiszen három kolléga tagja volt a neves énekkarnak. 1967-ben alakult nálunk egy vegyes népdalkórus, melynek vezetője Kecskés Ferenc lett. Először csak helyben léptünk fel, majd résztvettünk a körzeti és járási CSEMADOK-rendezvényeken. Kimagasló tevékenységet fejt ki a tíz éve alakult folklórcsoport. Megpróbálta érzékeltetni azt, hogy a népviseletben a század első felében milyen változások történtek. A falu igen gazdag népművészeti értékekben is, amit nem csak összegyűjteni próbálunk, hanem a fiatalokkal megismertetni, úgy, hogy színpadra visszük az egyes szokásokat eredeti népviseletben. Színre vittük már a bényi lakodalmast, a regrutabúcsút, a májfaállítást, a húsvéti szokásokat és a János-napi pásztorszokásokat, a gyermekcsoporttal pedig a libapásztor-játékokat. Meg-Archívumi felvételek említem meg, hogy az egyes játékoknak 40—50 szereplője is van, többségben fiatalok. El kell mondanom azt is, hogy a CSEMADOK-tagok, de talán az egész falu örömére szolgált az, hogy a múlt évben a Csehszlovák Rádió magyar szerkesztősége a „Hazai tájakon" című adásban két esetben is helyt adott a Bényben (Bírta) felvett műsornak. Néhány gondolatot még a szervezeti életről : a hatvanas években csak 18 aktiv tagunk volt, ma a tagok száma kétszáz. A szervezet élén 15 tagú vezetőség áll, Dávid István elnökkel az élen. TAKÁCS ERZSÉBET HAJLÉKRA TALÁL Nagyabony (Veľké Blahovo), ez a Dunaszerdahely (Dun. Streda) közvetlen közelében található község általában úgy élt a köztudatban, mint a hegedűvirtuóz Bihari János szülőfaluja. A híres cigányprímásról annak idején maga Liszt Ferenc is a legnagyobb elragadtatással beszélt, az ö emlékére rendezik meg minden évben a Bihari-napok népművészeti fesztivált. Kevésbé ismeretes viszont, hogy ebben a mindössze 1300 lélekszámú községben egész éven át élénk kulturális élet folyik. A tömegszervezetek szinte egymással vetekednek, hogy ki nyújtson többet, és ritka szép összhangban dolgoznak a falu kulturális felemelkedéséért. A vöröskereszt szervezet vegyeskara, a CSEMADOK helyi szervezet műkedvelő színjátszó csoportja és a SZISZ szervezet esztrádegyüttese már sok szép élményt szerzett a környék lakóinak. A kiteljesedést azonban meglehetősen gátolta, hogy a kultúrának eddig sem volt méltó hajléka. A századunkkal majdnem egyidős, rozoga kultúrház már semmiképpen sem felelt meg a kor követelményeinek. Nagyabonyban azonban annál jobban szeretik és igénylik a kultúrát, semhogy beletörődtek volna ebbe a helyzetbe. Négy évvel ezelőtt fogtak hozzá egy új kultúrház építéséhez és ma már áll a kultúra e pompás szentélye. Az utolsó simításokat végzik a belső berendezésen és küszöbön az avatás ideje. Az utóbbi években sok szép kultúrház épült országszerte, de kivitelezésében kevés olyan, mint a nagyabonyi. Büszkék lehetnek rá a falu lakói, büszke lehet Hodosy Károly, a fiatal hnb-elnök is, aki különösen szívén viseli a kultúra ügyét. Nem hivatalból. meggyőződésből. Évekig a CSEMADOK helyi szervezetének elnöke, minden kulturális megmozdulás részese volt és erejéhez, elfoglaltságához mérten ma is bekapcsolódik a munkába. A leghivatottabb arra, hogy a most már teljes pompájában tündöklő új kultúrház születésének körülményeiről beszéljen. — Nem volt könnyű a mai szigorú takarékossági intézkedések mellett alig öt év alatt nyélbeütni egy ilyen vállalkozást, amely kétmillióba került, plusz félmillió a közművesítésre — mondja a hnb elnök. — Ezer szerencse, hogy a község polgárai, a tömegszervezetek és a közületek is jól viszonyultak az új kultúrház építéséhez. Nem lehet említés nélkül hagyni a járási épitőipari vállalat segítségét, szükség esetén még éjjel és gépi berendezésekkel is segítségünkre volt. A tömegszervezetek között aligha tehetek különbséget, legtöbbet talán mégis a Nöszövetség. a Vöröskereszt, a sport- és a SZISZ-szervezet tagjai tettek a közös ügyért. S nem lehet nem említeni névszerint is Écsi Erzsébetet, a Nőszövetség helyi szervezetének elnöknőjét, a volt elnöknö Kucman Ilonka nénit, aki nyugdíjas létére még mindig részt vállal a falu minden politikai és kulturális megmozdulásából. S végül Kázmér Zsigmond CSEMADOK-elnököt, és a SZISZ alapszervezet elnöknöjét, községünk képviselőjét a járási nemzeti bizottságban, Edmár Máriát, a mi nagyszerű Marikánkat. Szóval így építettük fel a kultúrházat, közös erővel, összefogással. Talán helyénvaló, ha e helyen is megköszönöm a község minden polgárának a fáradozását. Amíg megtekintjük az új kultúrházat, amelyet a villanyszerelők és az asztalosok vettek birtokukba, hogy elvégezzék az utolsó simításokat, a hnb-elnök és elmaradhatatlan segítőtársa, Edmár Mária a tervekről beszélnek. A mészszagú falak között már minden talpalatnyi helynek megvan a fontos küldetése. Mindenekelőtt ide költözik a helyi népkönyvtár, amely Kovács Erzsébet óvónő vezetésével már eddig, a meglehetősen sivár körülmények között is meglehetősen nagy forgalmat bonyolított le. Helyet kap itt az ifjúsági klub, itt próbál majd a Kis Katalin vezette vegyeskórus, a Kázmér Zsigmond CSEMADOK-elnök irányítása alatt dolgozó színjátszó csoport, amely legutóbb egy jól sikerült kabaréműsorral állt a közönség elé. Egy ilyen intézmény fenntartása azonban némi költségbe került. De Nagyabonyban már azt is tudják, miből teremtik elő a pénzt. A hnb a régi pékműhelyben melléküzemági termelésben egy gyümölcsszárító létesítését tervezi. A kisüzem kettős célt is szolgál majd. Először feldolgozza a kiskertészek termékfeleslegét és így nem megy kárba, másodsorban pedig némi anyagi eszközt teremt a községnek. Mindent jól átgondoltak, mindent számba vettek, most már csak a tömegszervezeteken, a község polgárain múlik, hogy használják ki a lehetőséget. — Községünk polgárai mindig igényelték a kultúrát — mondja a hnb elnök. — Sajnos, nagyobbrészt csak igényelték, kevesebben voltak, akik ápolták is. Remélem, hogy most, miután méltó hajlékra talál, még többen járulnak majd hozzá minden szép és jó gyarapításához. Ezért is várjuk már oly türelmetlenül az új kultúrház szeptemberi megnyitását. PALÁGYI LAJOS A szerző felvétele 6
