A Hét 1983/2 (28. évfolyam, 27-52. szám)
1983-08-26 / 35. szám
Képes krónika MUNKALÁTOGATÁS Peter Colotka, a CSKP KB Elnökségének tagja, szlovák miniszterelnök és Miloslav Hruškovič, a CSKP KB Elnökségének póttagja, az SZLKP KB titkára rövid munkalátogatást tettek Bősön (Gabčíkovo), hogy megismerkedjenek a közös csehszlovák—magyar beruházásban épülő dunai vízlépcsőrendszer építésének előrehaladásával. — A képen: Miloslav Hruškovič (jobbról), Peter Colotka (jobbról a második), valamint V. Margetin szlovák erdő- és vízgazdálkodási miniszter (balról a második) a nagymarosi vízlépcső makettje előtt PÁRTKÖZI MEGBESZÉLÉSEK Jan Fojtik, a CSKP KB Elnökségének póttagja, a Központi Bizottság titkára Prágában találkozott és tanácskozást folytatott Kim Jong Nammal, a Koreai Munkapárt Politikai Bizottságának tagjával, a Központi Bizottság titkárával, aki a Koreai Népi Demokratikus Köztársaságnak Csehszlovákiában baráti látogatást tett párt- és kormányküldöttségét vezette EMLÉKÜNNEPSÉG NAGASAKI BAN Nagasaki japán város húszezer lakója és számos külföldi vendég az ottani Békeparkban augusztus 9-én kegyelettel emlékezett meg a 38 évvel ezelőtt a városra ledobott második amerikai atombomba áldozatairól. — A nukleáris fegyverkezés elleni tiltakozásukat fejezték ki a Tokio—Hirosima—Nagasaki békemenet résztvevői is, akik augusztus 8-án érkeztek Nagasakiba BÉKETÜNTETÉS RAMSTEINBEN A nyugatnémet békemozgalom több száz tagja tiltakozott augusztus 7-én a Rajna- Pfalz tartománybeli Ramsteinben levő NATO-légitámaszponton megrendezett „nemzetközi repülőnapon" a rendezvény ellen. — A képen: a katonai rendőrség beavatkozása a tüntetők ellen (ČTK bel- és külföldi képszolgálata) MITŐL FÉL REAGAN ? Az idei nyárra nemcsak a hetekig tartó trópusi hőség, de a katonapolitikai helyzet felforrósodása is jellemző. Kiújultak a harcok a hároméves iraki—iráni háborúban, Izrael „csapatátcsoportositásának" célja, hogy hosszú távon berendezkedjék a megszállt Dél-Libanonban, nem szűnnek a harcok az Arafatot támogató és vele szembenálló PFSZ-erők között, változatlan hevességgel dúl a harc El Salvadorban, a Hondurasból operáló Somoza-barát fegyveresek be-betörnek a szocializmust építő Nicaraguába a sandinista rendszer megdöntésének céljából, s a legutóbbi csádi események is a konfliktus intemacionalizálódására mutatnak. A három feszültséggóc: a közel-keleti, a karib-tengeri és az észak-afrikai felforrósodásában mindenütt ott a keze az agresszív reagani politikának. Még sohasem fordult elő, hogy a világ egymástól több ezer kilométer távolságra fekvő térségében egyidejűleg folytak volna amerikai hadgyakorlatok, mint most Közép-Amerikában és Észak-Afrikában. A közép-amerikai a vietnami háború óta eltelt időszak legnagyobb méretű hadgyakorlata a térségben. A tengeri-légi-szárazföldi manőverekben, amelyek a nicaraguai felségvizek és szárazföldi határok közelében zajlanak, 19 hadihajó — köztük három repülőgép-anyahajó — és mintegy húszezer katona vesz részt. A flottamanőverekkel egyidőben közös hondusari—amerikai szárazföldi gyakorlatok is kezdődtek, négyezer amerikai tengerészgyalogos résztvételével. A fél évig (!) tartó erődemonstráció ideje alatt AWACS típusú radarrepülőgépek továbbítják az adatokat a Panama-csatornaövezetben levő törzshöz. Az előbbivel egyidőben megkezdődött az ugyancsak tengeri-légi-szárazföldi hadgyakorlat a Földközitenger keleti medencéjében, Egyiptom és Szudán területén. Ennek nyilvánvaló célja Líbia megfélemlítése. Líbiát ugyanis azzal vádolják Reaganék, hogy beavatkozik a szomszéd ország belügyeibe, támogatja a kormányellenes erőket, amit a JANA líbiai hírügynökség és a Biztonsági Tanácsban Líbia állandó ENSZ-képviselője is a leghatározottabban cáfolt. Ezzel szemben az Egyesült Államok Hisszén Habré elnök oldalán nyíltan beavatkozik — masszív fegyverszállításokkal és két AWACS típusú, elektronikus felderítő berendezéssel ellátott repülőgép kiküldésével — a csádi harcokba. Felmerül a kérdés, miért szánta el magát Reagan elnök ezekre az agresszív lépésekre a világ e két oly távol levő térségében. A csádi intervenciót az Egyesült Államok polgárai maguk sem értik, hiszen egy közvéleménykutatás eredménye szerint, a legtöbb amerikai azt sem tudja, hol va Csád. Milyen érdekei lehetnek az Egyesült Államoknak olyan szegény kis országokban, mint El Salvador, Nicaragua vagy Csád ? Az amerikai elnök a karib-térségi agresszív hadgyakorlat elrendelését azzal az unalomig ismételt tézissel próbálta igazolni, hogy — úgymond — történelme során az Egyesült Államok „először néz szembe kubai-szovjet katonai invázióval a határai közvetlen közelében". A valóság Reagan attól fél, hogy a kubai és a nicaraguai példa Latin-Amerika más országainak népeit is arra ösztönözheti, hogy fegyvert fogjanak az ottani reakciós rendszerek ellen, nemzeti és szociális felszabadulásukért. S ha egyszer a lavina megindul, ki tudja, talán meg sem áll az olajban gazdag déli szomszédig. Mexikóig és a stratégiailag fontos csatorna birtokában levő Panamáig ... További tényező, hogy az elnökválasztási kampány felforrósodása előtt mindenképpen eredményt szeretne felmutatni a hagyományosan amerikai érdekszférának számító, Az USA „hátsó udvarának" tartott Közép-Amerikában. Észak-Afrikában — a közel és közép-keleti olajforrások előterében — az arab szocializmus megvalósítását célul kitűző, imperialistaellenes politikát folytató Líbia tekintélyének és katonai erejének növekedése aggasztja az amerikai elnököt és külpolitikai tanácsadóit. Ezért avatkoznak be Csádban, attól félve, hogy ha ott győznek a hazafias erők, a felszabadító mozgalom átterjedhet esetleg Szudánra és Egyiptomra is. A felszabadító mozgalmakat azonban semmiféle katonai manőverekkel nem lehet megfélemlíteni, visszaszorítani, mert támogatják őket a világ összes haladó erői. — ta— 5
