A Hét 1983/2 (28. évfolyam, 27-52. szám)
1983-08-19 / 34. szám
Dr. Jaroslava Pašiaková a szónoki emelvényen A Petőfi-szeminárium hallgatósága HAGYOMÁNYOK TERMÉKENY TALAJAN A Gömöri Honismereti Társaság (Gemerská vlastivedná spoločnosť) 18 éve tevékenykedik rendszeresen, a fölöttébb hasznosan és eredményesen. Munkálkodása az egykori Gömör-Kishont vármegye, azaz a mai rimaszombati és rozsnyói járás területét öleli magába. A GHT irányító központja Rimaszombatban (Rimavská Sobota) van, itt tart fenn irodát is, a múzeum épületében. A Társaság létrehozását annak idején dr. Július Bolfík rimaszombati tanfelügyelő kezdeményezte és szorgalmazta, s máig is ö a GHT elnöke, jóllehet, a járási iskolaügyi hivatalból időközben nyugállományba vonult. A honismereti társaság tevékenysége sokrétű és magas színvonalú. Nevéhez híven főleg helytörténettel, néprajzzal, regionális irodalomtörténettel, Görhör oktatástörténetével. munkásmozgalmi hagyományokkal foglalkozik, de a műemlékvédelemre, múzeumi és levéltári kutatásra, a szlovák nyelvjárások vizsgálatára, a geológia, bányászat, címertan tárgyköreire, sőt — már a mához kötődve — a környezetvédelemre és a levegöszennyezödésre is kiterjed a munkája. A vezetőség számos fővárosi intézménnyel épített ki szoros kapcsolatot, s a gömöri pedagógusok, múzeumi dolgozók szorgos-SZOMORÚ MESE Volt egyszer, hol nem volt, egy kis országnak nagy városában élt egyszer két testvér. Nőttek-növekedtek mint két sudár jegenyefa, és amikor felcseperedtek, együtt mentek el szolgálni, egy nagy-nagy Hivatalba. Ott aztán ki is osztották nekik a munkát. Mindkettőjüknek, egyformán. A konkolyt kellett elválasztaniuk a búzától, vagy, ahogy ezt akkoriban nevezték, szét kellett választaniuk a jóváhagyott kérvényeket a visszautasitottaktól. A két testvér jókedvvel nyomban neki is látott a munkának. Ám az idősebbik csakhamar kitapasztalta, hogy a munka fárasztó, és hogy a gondolkodás néha kínos is. Ezért cselhez folyamodott: mindenütt azt kezdte hangoztatni, hogy neki mennyi dolga van; hogy a munka milyen fárasztó, és hogy ő mennyit dolgozik, nem ismervén pihenést sem éjjel, se nappal. És hogy az ő munkája menynyire felelősségteljes, — hiszen nem engedheti meg, hogy a búza közé konkoly is keveredjen. Ezért gyakran a konkollyal együtt a búzát kodását bölcsen és találékonyan ötvözi egybe olyan szakemberek közreműködésével,' akik tájainkon születtek és jártak gimnáziumba, s később egyetemi tanárok, levéltári munkatársak, tudományos kutatók lettek szerte az országban. A Társaság — szerteágazó és sok tekintetben országosan is páratlannak minősített tevékenysége keretében — egyrészt szakelőadásokat, szemináriumokat, olvasókonferenciákat, kiállításokat, évfordulós ünnepségeket szervez és rendez, másrészt számottevő publikációs munkát végez. Országosan ismert és elismert a GHT „Obzor Gemera" című jól szerkesztett, képekkel gazdagon illusztrált, negyedévenként megjelenő folyóirata (főszerkesztője dr. J. Bolfík), s időnként hézagpótló, értékes könyveket, füzetes kiadványokat bocsát ki a Társaság, melyek gyorsan el is jutnak rendeltetési helyükre, a könyvesboltokba, a könyvtárakba, iskolákba, a kulturális intézmények polcaira. A GHT intézményes jellegű működése persze több szempontból is messze túllépi a nálunk megszokott (vidéki) amatőr népművelés határait. Dióhéjba foglalt bemutatását mégis szükségesnek tartottuk. Nemcsak azért, mert ismernünk illik, sőt kell a szlovák _______________________1______________ is kiselejtezte. Csak azért hogy ne kövessen el semmiféle hibát. Munkájáról csakhamar tudomást szerzett a Főnökség is. Jóindulatúan megcsóválta a fejét mert hogy ha annyian mondják, hogy az idősebbik testvér folyton dolgozik, fáradtságot nem kímélve, akkor ebben van is valami. Ezért beosztott hozzá egy bűbájos tündért, titkárnőnek, és egy sereg serény törpét, alhivatalnokocskáknak, akik majd segítenek neki az elosztásban. Az ifjabb fivér pedig összeszorította a fogait és még nagyobb odaadással dolgozott. Hiszen a munkát továbbra is egyenlően osztották ki a két testvér között. De ő nem beszélt a munkájáról. Nem volt rá ideje. Dolgozott. Viszont az idősebb testvér se lustálkodott. Szüntelenül munkára hajszolta a törpéit és a bájos titkárnője révén még inkább hangoztatta, hogy mennyi dolguk van, és hogyan kell dolgozniuk, éjt nappallá téve. Egyre jobban félt, nehogy a búzája közé konkoly keveredjen. Ezért, — a biztonság kedvéért, — már minden jóravató búzaszemet kiselejtezett a konkollyal együtt. Már nem hagyott jóvá egyetlen kérvényt sem. Az emberek félni kezdtek tőle. Hiszen most már csak tőle függött, hogy ez, vagy az a búzaszem termőföldre hull-e majd, vagy elégetik a konkollyal együtt. És így szekulturális élet e lassan két évtizede létező regionális bástyáját, szellemi műhelyét, hanem avégett is, hogy egyfelől ismételten kiemeljük, milyen fontos ágazata a honismereti munka a közművelődési tevékenységnek (és mely irányba próbáljanak iparkodni meglévő és leendő honismereti szakköreink) másfelöl: hogy az olvasók előtt világos legyen, kinek a szervezésében zajlott le Gömör fővárosában a közelmúlt egyik jelentős kulturális rendezvénye. Fennállása óta a honismereti társaság többször is foglalkozott magyar vonatkozású témákkal (Tompa-életrajz megjelentetése a költő centenáriuma kapcsán; szlovák nyelvű szeminárium Györy Dezső születésének 80. évfordulóján, Szeberényi Zoltán szereplésével ; Fábry János méltatása az „Obzor Gemera" hasábjain, stb.). Az idei tavaszi idény végén Petőfi Sándor tiszteletére iktatott a programjába Rimaszombatban ilyen akciót, nagy költőnk születésének 160. évfordulója alkalmából. Ezt a megmozdulást a jnb kulturális osztályával és a CSEMADOK járási bizottságával együttműködve, két részre tagolva szervezte meg a Társaság. Az első részt magyar nyelvű Petőfi-est alkotta, melyen Danis Tamásné tartott gény, földhözragadt kérvényezők, — a búzaszemek tulajdonosai. — mind gyakrabban apró ajándékokkal kedveskedtek az idősebb testvérnek, csakhogy elnézőbb legyen az ő búzaszemeik iránt Egyszer egy olyan asztalkát kapott, amelyik kívánságára válogatott ételekkel és italokkal terült meg, másszor meg olyan csodálatos zacskót amelyik állandóan teli volt aranydukátokkal. És ezerféle más dologgal halmozták el. Ezalatt az ifjabb testvér, bárhogy is igyekezett, maga nem győzte a munkát. Megtörtént, hogy nem különítette el időben a konkolyt a búzától, vagy előfordult az is, hogy a búzája közé konkoly keveredett Az elégedetlen kérvényezők lehordták a sárga földig, fenyegetőztek, hogy feljelentik a Főnökségen, sőt még attól sem riadtak vissza, hogy rámérjék a legmagasabb büntetést: beírják nevét a Fekete Panaszkönyvbe. Apró ajándékokról szó sem lehetett: ha elvégezte feladatát, ha nem, kegyetlenül bántak el vele. És most kéne, — mint minden rendes mesében, — egy jóravató sárkány formájában, amelyik a haszontalan idősebb testvért elintézné. s a fiatalabbikhoz meg hozzáadná a királylányt feleségül, persze, a velejáró fele királysággal együtt. De nem így történt, — hiszen éppen ezért szomorú ez a mese. A ünnepi beszédet, utána a feledi általános iskola kisszinpada kalauzolta végig a közönséget Petőfi életútján verses-zenés-táncos összeállítással, majd a CSEMADOK Lévay Tibor vezette vegyeskara zárta a műsort Liszt-, Kodály és Smetana-művek, valamint megzenésített Petőfi-versek előadásával. Másnap délelőtt szlovák nyelvű Petőfi-szemináriumra került sor. A szemináriumot a Járási Szakszervezeti Tanács új, modern székházának nagytermében rendezték meg, s a lebonyolításba a Járási Népművelési Központ dolgozói is lelkesen bekapcsolódtak. A vendégek között (akárcsak a magyar esten) a járás kulturális életének vezetői is jelen voltak. A szeminárium fő előadója Dr. Jaroslava Pašiaková, a Komenský Egyetem magyar tanszékének docense volt. P. 0. Hviezdoslav Petöfi-képére utalva, Lunacsarszkij ítéletére hivatkozva (aki Lermontov és Puskin mellé emelte, s a világ legnagyobb forradalmi költőjének nevezte Petőfit), marxista érveléssel hangsúlyozta: legfőbb ideje, hogy a kultúra és ezen belül az irodalomtörténet vonalán is valóban elkezdjük „közös dolgaink" rendezését. Lényegre tapintóin emelte ki Petőfi világirodalmi jelentőségét, a világszabadságért vállalt tetteit, kifejtve, hogy bár Petőfi magyar voltához nem férhet kétség, életműve nem csupán egyetlen nép kincse, hanem az egész haladó emberiségé. Dr. J. Pašiaková előadását követően két rimaszombati pedagógus korreferátuma hangzott el: Poór János példás felkészültséggel, fejezetről fejezetre menve Csukás István „Petőfi a szlovákoknál" című könyvét ismertette, "kiemelten méltatva Petőfi legkiválóbb szlovák fordítóit is; Csomós Bamabásné a költő gömöri utazásait és itteni tartózkodásainak epizódjait választotta témájául, a leghitelesebb forrásból, Petőfi úti jegyzeteiből és úti leveleiből merítve a tényeket. Petőfi szlovákra fordított verseiből Táňa Mikitová adott elő szemelvényeket. Zárószavában dr. J. Bolfík közölte, hogy mindhárom előadás teljes szövege megjelenik az „Obzor Gemera" legközelebbi számában. S a reá jellemző szerénységgel jegyezte meg, hogy a rendezvényt a maga nemében úttörő jelentőségűnek véli. Valóban az volt, s szép példája a szellemi értékekkel való internacionalista gazdálkodásnak. VERES JÁNOS királylányt az idősebbik testvér vette el feleségül, akit — a nehéz és felelősségteljes munkája alapján, — megbízták az egész Hivatal vezetésével, és megkapta hozzá ráadásul a fele királyságot, no meg a vele járó prémiumokat is. Viszont a fiatalabb testvért az adminisztrációs munkaerők csökkentésének keretén belül elbocsátották a munkájából. Azóta a konkolyt a búzától már nem választja el senki sem. De mint minden néven nevezhető dajkamesének, ennek is van maradandó tanulsága. Tulajdonképpen miért is bánt el ilyen kegyetlenül a sors az ifjabb testvérrel? Mert a munkájáról nem beszélt. És vajon miért nyerte el az idősebb testvér a mese minden fellelhető jutalmát ? Mert a munka végzése helyett sokat járt róla a szája. HOCMAN GÁBOR 14
