A Hét 1983/2 (28. évfolyam, 27-52. szám)

1983-08-05 / 32. szám

hoz. Mi nem tengerről közelítettük meg Riót. Repülőgépünk szárazföldről vitt bennünket Rióba. Mivel Sao Paulóban késtünk, így madártávlatból pillanthattuk meg az éjszakai Riót. Vespucci még érintetlen természettel találkozott, mi pedig már egy nagyváros fényeiben gyönyörködhettünk.

Rio de Janeirónak több mint 5 millió lakosa van. 1821 és 1960 között az ország fővárosa volt (jelenleg Brasilia). Ma Brazília Guanabara államának fővárosa, és az ország legnagyobb kikötője. A városon keresztül érkezik az import 50 százaléka. Délamerikai viszonylatban is a legnagyobb kikötők közé tartozik.

Rio de Janeiro tengerparti fürdőiről is híres. Tudni kell azt is, hogy Brazília egyik legnagyobb ipari központja. Elsősorban a gép-, az elektrotechnikai, a vegy-, az élelmiszer-, a textil-, és a faipar fejlett.

Mivel Rio de Janeiro nem főváros, itt csak konzulátusok és a nagykövetségek kereskedelmi kirendeltségei vannak.

A tengerparti fürdők természetesen mindenkit vonzanak, aki Vespucci „januári folyójához" látogat. A régi városközponthoz a Flamengo strand van a legközelebb. Mint minden strand, ez is a városnegyedekről kapta a nevét. A Flamengo után a Botafogo homokos partja a legnépszerűbb. Ahogyan terjed a város dél felé, úgy szaporodnak a strandok. A Botafogotól délre van Copacabana. Itt összpontosul a látogatók zöme. Számos éjszakai bár, lokál, mulatóhely várja a turistákat.

Az igazat megvallva, a riói tengerparton ma már alig érezhető a természet közelsége. Annak ellenére, hogy a homokfövenyek eléggé szélesek, közvetlenül mögöttük kétirányú út vezet, s mögötte pedig a felhőkarcoló szállodák és lakóházak. Csodáltam azokat, akik már kora reggel az óceán partján kocogtak és tornásztak. Az autókból kiáramló gázok azonban elnyomják a tenger illatát és beárnyékolják a napot.

A város hatalmas kiterjedésű, romantikus öblök mentén és félszigeteken terül el. Rio de Janeirót az impozáns épületek és városrészek éppúgy jellemzik, mint a külváros alacsony házai. Az itt lakók aligha engedhetik meg maguknak, hogy a már említett fürdőhelyek valamelyikében pihenjenek.

A tengerparti nyaralókon kívül a látogató különösen két kilátó után érdeklődik, ahonnan gyönyörű kilátás nyílik a városra. A Corcovádo kilátót autóval lehet megközelíteni, kacskaringós úton, amelynek végén parkoló van. A kilátóból csodálatos panoráma nyílik az óceánra. A hegy tetején embernagyságú, óriási Krisztus-szobor áll.

A másik kilátóra csak felvonó vezet. A kilátás innen még romantikusabb, szebb, innen jobban látható a város. A látogató itt még jobban tudatosíthatja, hogy Rio de Janeiro nemcsak a tengerparti luxusstrandokat jelenti. FRANTIŠEK KELE

Emberi sorsok

EMBEREK —

A PARAGRAFUSOK ÁRNYÉKÁBAN

A minap a hazai újságírók egy csoportját igazságügyi szerveink a szlovákiai büntetésvégrehajtó-intézetek egyikének megtekintésére invitálták; pár nappal később pedig — e börtönlátogatáson tapasztaltakra utalva — az általános büntetőjogi elvekről és a bűnözés néhány jellegzetes vonásáról tartott sajtóértekezlet dr. Ján Pješčák, az SZSZK igazságügyi minisztere. A szocialista törvényesség szilárdítását célzó rovatunkban ezúttal e sajtótájékoztatón elhangzott lényegesebb kérdéseket s válaszokat adjuk közre.

— A bűnözés tavalyi adatai arra engednek következtetni, hogy a lakosság körében erősödni látszik a törvénytisztelet. Biztató jel ez a jövőre nézve is?

§ A bűnözési statisztikák két-három esztendei csökkenéséből még nem lehet meszszemenő következtetéseket levonni. A bűnözés elleni küzdelem ugyanis hosszú és nehéz folyamat, hiszen egy törvénysértésre hajlamos réteg tudatos megváltoztatásáról, átneveléséről van szó. Elégedetten nyugtázhatjuk viszont, hogy a mi bűnözési helyzetünk összehasonlíthatatlanul jobb, mint a kapitalista országoké. Ott a gengszterizmus esetei, az emberek nyugalmát súlyosan megzavaró, életüket sokszor közvetlenül fenyegető bűncselekmények szinte mindennaposak. Ezzel szemben hazánkban több kedvező körülmény tartós jelenségként értékelhető. Százalékokban kifejezve elenyésző például az államellenes bűncselekmények száma, ami a társadalmi rend stabilitását mutatja. Nincs nálunk szervezett alvilág és szervezett bűnözés sem; az egyénenként fellépő veszélyes törvényszegőkkel viszont a leghatározottabb eréllyel kell fellépnünk. Mindebből az következik, hogy sem megnyugvásra, de a pánikkeltésre mégúgy sincs okunk.

— Milyen általános elvekre épül az érvényben lévő büntető törvénykönyv?

§ Büntetökódexünk elveiben szocialista, rendelkezéseiben a nép hatalmát és államát, gazdasági rendjét, az állampolgárok életét, alapvető értékeit és vagyonát védelmező büntetőjogi szabálygyűjtemény. Egy büntető törvénykönyv akkor jó igazán, ha az elveit a társadalom minél szélesebb körei ismerik és így követni tudják a benne foglalt szabályokat. Az is fontos elv, hogy a társadalmi változásokkal és fejlődéssel egyidöben új, kiegészítő megfogalmazásokkal is bővüljön a bíróságok és ügyészségek által alkalmazott törvénytár. Újabban a környezetvédelem is szükségessé teszi a büntetőjogi eszközök felhasználását, vagy a kábítószerekkel való visszaélés tilalmának szintén egyre hangsúlyosabb helye van a büntetőjogi szabálygyűjteményben. Vagy itt van a közlekedés problémája, ami a balesetek és az emberáldozatok viszonylag magas száma révén nagy gondja a társadalomnak. A forgalom folyamatos növekedésével arányosan, érthetően, a közlekedési bűncselekmények száma is gyarapszik. Ezeket a büntetőjogi problémákat a társadalmi kívánalmaknak megfelelően, „menet közben" kell megoldani a közlekedésrendészeti előírások kiegészítésével vagy módosításával. Itt kell megjegyezni azt is, hogy napjainkban több olyan forgalmi kihágás van, ami valamikor csupán szabálysértésnek számított,

napjainkban viszont már törvényszegésnek tekintendő.

— Kevesen tudják, hogy jogilag miként minősíthetők, azaz miképpen oszlanak fői a bűncselekmények ?

§ Bűntettekre és vétségekre. Minden egyes törvénybe ütköző cselekményről nyomban kiderül, hogy mi számít „csak vétségnek; illetve mi az, ami egyből bűntettnek tekinthető.

— A büntetési rendszer a büntetőjog szerves része. Vajon a jelenlegi büntetési és büntetésvégrehajtási rendszer megfelel-e a követelményeknek ?

§ Alapjaiban mindenképpen igen. Vegyük például a legsúlyosabb ítéletet; a halálbüntetést. Valóban csak ritkán, kivételesen alkalmazzuk, rendszerint különösen kegyetlen gyilkosokon. Ezekről a büntetésekről a nyilvánosság is mindig tájékoztatást kap. Bíróságaink ma is, a jövőben is csak azokat sújtják majd ilyen büntetéssel, akik javíthatatlan magatartásukkal rászolgáltak arra, hogy kiiktassuk őket a társadalomból, elvégre a kivégzést különleges büntetési nemként kell elfogadni.

— Milyen a szabadságvesztés-büntetési rendszer felépítése?

§• Ebben a büntetési nemben három végrehajtási fokozatot alkalmazunk: a fogházat, a börtönt és a fegyházat. Minden büntetésnek nevelő jellege van, ezért a fiatalkorúaknál például igen jól bevált módszer az úgynevezett próbára bocsátás.

— A büntetési gyakorlatban hogyan jelentkezik az az elv, miszerint a munka az emberformálás és a nevelés alapvető eszkö-. ze?

5 Egyrészt úgy, hogy bűnüldöző szerveink és bíróságaink határozottan fellépnek mindenféle munkakerülés és dologtalanság ellen. Természetesen, azokra is megkülönböztetett figyelmet fordítunk, akiket már elítéltek a bíróságok. Ők a börtönökben, illetve a büntetésvégrehajtó-intézetek által biztosított munkahelyeken dolgoznak, és így saját jövedelemmel is rendelkeznek. Itt kell elmondani még azt is, hogy a büntetésvégrehajtás előtt három, egymással szorosan Összefüggő feladat áll. Az egyik a biztonság, vagyis az, hogy az őrzés megfelelő legyen. A másik a munka, a harmadik pedig a nevelés. E három cél büntetésvégrehajtóintézeteinkben több-kevesebb sikerrel meg is valósul.

— A társadalmi megítélés éles különbséget tesz a megbotlott ember és a sokszorosan visszaeső bűnöző között. Megmutatkozik ez az igazságügyi szervek munkájában is?

§ Természetesen. A törvény is másként kezeli azokat, akik először kerülnek összetűzésbe a büntetőtörvénnyel, és másként azokat, akik visszaesők vagy főbenjáró cselekményt követtek el. Figyelembe vesszük a büntetendő személy előéletét és azt a hírnevet is, amelyet a környezetében élvez. Mindebből nyilvánvaló, hogy a büntetés gyakorlati kiszabásánál nagyobb bizalommal vagyunk a kisebb súlyú bűncselekményt elkövetőkkel szemben, vagy azok iránt, akik először kerültek a törvény elé; mint azokkal szemben, akik már voltak börtönben. A társadalmi rehabilitációnak ez a differenciált jellege elősegíti, hogy a megbotlottak beilleszkedhessenek a társadalomba. Az igazságügyi szervek igyekezete arra irányul, hogy a szocialista törvényesség elveivel és szabályaival a lehető leghatékonyabban védjük a társadalmi és egyéni érdekeket a törvényszegőkkel szemben.

17