A Hét 1983/2 (28. évfolyam, 27-52. szám)

1983-08-05 / 32. szám

A Gsemadok életéből SVIDNÍK '83 Svidníken a csehszlovákiai ukrán dolgozók XXIX. kulturális ünnepsége a Szlovák Nem­zeti Felkelésnek nyújtott szovjet segítség, a duklai hadművelet színhelyén, a Duklai em­lékmű megkoszorúzásával kezdődött. Az ünnepségen Peter Colotka, a CSKP KB el­nöksége tagjának, az SZSZK kormánya el­nökének vezetésével részt vett párt- és állami küldöttség. Továbbá megjelent Va­­gyim Sztyepanov, a Szovjetunió bratislavai főkonzulja, valamint több tömegszervezet képviselője, köztük a CSEMADOK KB kül­döttsége, Sidó Zoltánnak, a KB elnökének vezetésével. Annak ellenére, hogy az időjárás nem volt a legkedvezőbb, a svidníki járás dolgozói nagy számban érkeztek a rendezvényre, hogy gyönyörködjenek az ukrán nemzetisé­gű és más együttesek fellépésében. Szom­baton a legjobb gyermek és felnőtt folklór együttesek, énekkarok, valamint a járásban működő tánczenekarok mutatkoztak be. Az ünnepély alkalmából a svidníki Ukrán Mú­zeumban megnyitották a Dezider Milly Kép­tárat. A gyönyörűen átalakított barokk stílusú kastélyban kívánják az ukrán dolgozók meg­őrizni a csehszlovákiai ukrán festő művé­szetét, életművét. Másnap, vasárnap a műsor a svidníki szovjet emlékmű megkoszorúzásával kez­dődött, majd ezt követte az ünnepségen részt vevő csoportok felvonulása. Peter Co­lotka, a párt és állami küldöttség vezetője a békemanifesztáción elhangzott beszédé­ben egyebek között hangsúlyozta: az ün­nepség méltóképpen demonstrálja a CSKP lenini nemzetiségi politikáját és elősegíti a nemzetek és nemzetiségek együttélését. El­mondta azt is, hogy a kelet-szlovákiai kerü­let az utóbbi időben dinamikusan fejlődik, minek szoros tartozéka a svidníki járás és az ott élő ukrán nemzetiségű lakosság, akik olyan műveket hoztak létre, amelyre egész hazánk büszke. Ivan Pančura, a Csehszlovákiai Ukrán Dol­gozók Kulturális Szövetsége Központi Bi­zottságának vezető titkára békefelhívást ol­vasott fel, melyben elítélte a Nyugat imperi­alista köreinek, főleg az Egyesült Államok fegyverkezési, háborúra uszító politikáját. A Barátság koszorúja című müsorblokk­­ban vendégegyüttesek is felléptek, köztük a CSEMADOK szinai népi tánccsoportja, mely nagy sikert aratott a közönség körében. A legnagyobb sikert a grúziai Mchedruli folk­lór együttes műsora aratta, amely magas színvonalon tolmácsolta a grúzok tánckul­túráját. A Csehszlovákiai Ukrán Dolgozók Kultu­rális Szövetségének a XXIX. dal- és táncün­nepsége méltóan képviselte a Csehszlováki­ában élő ukrán nemzetiség kultúráját. GYENGE JÁNOS Fiatalok folklóregyüttese Svidníken Ď. Vatko felvétel« A HŰS LOMBÚ FÁK ALATT... Járásszerte ismert és kedvelt pihenő- és üdülőhely a kolozsnémai (Kližská Nemá) Duna-part. így nem volt szükség különösebb útjelző táblákra, amikor a CSEMADOK ko­máromi (Komárno) járási bizottsága a Csal­lóközi Dal- és Táncünnepély egész vasárna­pot betöltő programjára invitálta a lakossá­got. Külön örömmel készültek erre a napra az évek óta élő, működő, szorgalmasan gyako­roló amatőr népművészeti csoportok. Sok ilyen van a járásban. Nem is értem miért csak a marcelházi (Marcelová) citerazene­­karral találkoztunk a Tavaszi szél országos döntőjén, hiszen hagyományokban gazdag, saját gyűjtésű népdalokkal, népi játékokkal színpadra lépő csoport nem is egy akad a járásban. Lássuk hát kik, és hogyan szerepeltek ezen a július elejei vasárnap délutánon a kolozs­némai színpadon, kire volt kíváncsi és kinek tapsolt a többszáz főnyi közönség. — Sajnos — tárja szét a karját Németh Gyula a CSEMADOK komáromi járási bizott­ságának titkára —, el kell térnünk a tervezett műsortól. Két jó együttesünk, az ekeli (Oko­­ličná na Ostrove) Tátika, amely már országos hírnévre tett szert, a gyermekek kirándulása miatt itt és most nem mutathatja meg, mit tud. Csallóközaranyoson (Zlatná na Ostrove) már egy éve él a Regös tánccsoport, most mégsem mérhetjük fel fejlődésüket. A választ, hogy miért?, Horváth Lászlótól, a csoport vezetőjétől kapom. Ö egyben Csal­lóközaranyoson a helyi népművelési központ vezetője is, így jól ismeri a viszonyokat, a falu helyzetét. — Mára már javában folyik az aratás — kezdi a magyarázatot a szőke, bajuszos fia­talember. — Hiába van vasárnap, hiába ter­veztünk fellépést, a természet törvényei kö­nyörtelenek. Beérett a kalász, vágni kell. Akinek az a munkája, onnan most nem hiányozhat. — Különben mi újság az együttes háza táján? — Az elmúlt esztendőben cigányzené­szekkel dolgoztunk együtt, de a tiszta népdal és a cigányzene nem illik össze, ezért szét­váltak utaink. A megfelelő zenészek kérdése továbbra is kérdés marad. Most nyári szüne­tet tartunk, az ősszel újra kezdjük, remélem megfelelő muzsikusokkal. Horváth László tagja a komáromi Hajós népművészeti együttesnek, és mivel a cso­port vezetője és koreográfusa, Katona István nincs jelen, ezért tőle kérek pár mondatos ismertetést az elmúlt időszak munkájáról, eredményeiről. — A csoport már sok kiváló eredményt mondhat magáénak. Ez évben a minősítési versenyen megvédte a „C" kategóriás soro­lását és javasolták a „B" kategóriás sorolá­sért indulók közé. Az elmúlt esztendőben elnyerte az Országos Népművészeti Fesztivál nagydíját. Az együttes tagjai munkások, ta­nulók és értelmiségiek. Hogy mégis mi tartja össze őket? A néptánc, a tisztán csengő népzene szeretete —■ hangzik a válasz. Miközben a „Hajósok" a fák alatt hüsöl­­nek, a dunamocsi (Moča) citeraegyüttes már a színpadon pengeti szépen szóló hangsze­rét. Fellépés után Böszörményi Jánosné taní­tónő, az együttes vezetője körül gyülekeznek. Itt álldogálnak a vegyes éneklő csoport nép­viseletbe öltözött tagjai, csendesen figyelik testvéregyütteseik fellépését, imitt-amott szakvéleményt is mondanak. — Az elmúlt esztendei találkozásunkkor nagy terveket forgattak a fejükben. Mi való­sult meg a molnárélet szokásait, hagyomá­nyait felelevenítő és színpadra vivő tervük­ből? — A megvalósítás sokkal nehezebb, mint a kigondolás. Bár a falu népétöl és a helyi földművesszövetkezettől minden támogatást megkapunk, mégsem megy kellő ütemben a munka. . — Komolyan mondom — szól most az együttes rangidős tagja, a kedves Komáromi bácsi —, kevés olyan szövetkezet van, ame­lyik a szivén viseli az együttes sorsát, s ha kell az első kérő szóra segítséget nyújt. Szerencsére a miénk ilyen. Négy falu lakos­ságát fogja össze így most mi négy falu jó híréért, Dunaradványért, Karváért, Viliért és nem utolsósorban Dunamocsért énekelünk. A dunamocsiak az elmúlt esztendőben ünnepelték fennállásuk tizedik évfordulóját. Egy évtizednyi munkájuk elismerése volt az idei Országos Népművészeti Fesztiválon való fellépésük. De térjünk vissza a: „Hogyan tovább?" kérdésre. — Sok férfi tagunk, különböző oknál fog­va, elhagyta az együttest. így a malmos műsor szereposztását újra kellett kezdeni. Időbe telik, mire a tanulástól elszokott em­berek megismerkednek a szöveggel, és elő is tudják adni. Az éneklőcsoport a dalokat gyakorolja, már többet nagyon szépen tud. Most inkább elővigyázatos leszek, nem ígé­rek határidőt, mikorra leszünk készek — adja a felvilágosítást a tanítónő. Időközben a magyarországi vendégegyüt­tes, az Écsi Hímző Pávakör lépett színpadra. Az együttes tíz évvel ezelőtt alakult, azzal a céllal, hogy a helyi népművészeti hagyomá­nyokat ápolja. Nagy sikert aratott az alsópéteri (Dolný Peter) szlovák tanítási nyelvű általános isko­la Plamienok gyermekcsoportja is. Ez az együttes rendszeres résztvevője a Népmű­velési Intézet kerületi és járási versenyeinek. Az elmúlt tanévben is elismerő oklevéllel tért haza a kerületi versenyről. Tavasszal nagyon sok pitypang nyílik a komáromi járásban. Valószínű, hogy ezért lett mind a perbetei (Pribeta), mind az izsai (lža) magyar tanítási nyelvű általános iskola gyermekcsoportjának Pitypang a neve. S biztosan azért is, mert a tavaszi árokparton, a zsendülő fű között üdén nyílik, a kikeletet, a jövőt hirdetve virágzik s a gyermekek kedvvel fonják koszorúba. A perbeteiek ez évben részt vettek az Országos Népművészeti Fesztiválon, gyak­ran szerepelnek a különböző versenyeken, legnagyobb örömet persze szüleiknek, hoz­zátartozóiknak, a falu lakosságának okoz­zák, ha színpadon láthatják őket. Az izsaiak ezidén ugyan nem jutottak el Zselizre (Želie­zovce), de sebaj, fennállásuk óta már há­romszor voltak részesei e rangos rendez­vénynek. Mire mindezt végighallgattam és leje­gyeztem hosszúra nőtt a fák árnya. A sze­replők búcsúzni, a nézők szedelözködni kezdtek. Távozás előtt még sokan megálltak Szabó Géza bőrdíszműves készítményei előtt. Azóta is több emberrel találkoztam, aki vagy itt, vagy Gombaszőgön, Zselizen vásárolt az ízléses népi iparművészeti ter­mékekből. Szabó Géza régi hívünk, több éve rendszeres résztvevője nyári rendezvénye­inknek. Munkái időközben finomultak, ne­mesedtek. Jóbarát módjára próbálja beve­zetni a „vásáros" élet rejtelmeibe lakás­szomszédját, Panyik Imrét, aki szabad idejé­ben fafaragással foglalkozik. Nem is annyira faragja, mint esztergályozza. Munkái: gyer­tya-, és mécsestartók, virágtartók, homok­óra, kulcstartó még magukon viselik a kezde­ti formakeresés jegyeit, de ízlésesek, szé­pek. Panyik Imre eredetileg lakatos, de a vasat hideg anyagnak érzi, inkább átállt a fára, de olykor a kettőt kombinálja, majd meglátjuk mivé fejlődik évek múlva. A Csallóközi Dal- és Táncünnepély rende­zői könyvsátort is hoztak a helyszínre és délelőtt a könnyűzene kedvelőinek okoztak örömet a TOPTON együttes koncertjével és a Melódia '83 járási elődöntőjében szere­pelő énekesek fellépésével. FISTER MAGDA 7

Next

/
Oldalképek
Tartalom