A Hét 1983/2 (28. évfolyam, 27-52. szám)
1983-08-05 / 32. szám
A Csemadok életéből Tavaszi táncok próbája az érsekújvári (Nové Zámky) összpontosításon A KÖZÖS MUNKA ÖRÖME Galántán és környékén gazdag hagyományai vannak az öntevékeny színjátszásnak, a népi tánc- és énekkari mozgalomnak. A Magyar Tannyelvű Gimnázium ifjúsági szervezete kultúrcsoportjának tehát volt mire alapoznia, amikor az 1964/65-ös tanévben a két harmadik osztály műsorából egy egész estét betöltő műsort sikerült bemutatnia az alsószeli közönségnek. ^ Az eltelt 18 évad folyamán a csoport járásunk 27 helységében 303 alkalommal lépett fel, amelyből 130 délutáni fellépés volt, az alapiskolák tanulóinak mutattuk be műsorunkat azzal a céllal, hogy elmélyítsük az iskolák közötti baráti kapcsolatokat. Műsorainkat 72 576 néző tekintette meg. Műsorainkban eddig 520 tanuló szerepelt, akikre nagyon büszkék vagyunk, mert közülük 132-en egyetemet, főiskolát végzett polgáraivá váltak szocialista társadalmunknak. 52 csoporttagunk a jelen pillanatban tanul valamelyik felső oktatásé intézményünkben. A szereplők járásunk 28 és két szomszédos járás egy-egy falujából kerültek ki. Érdemes megjegyezni, hogy járásunk számos falujában a népművelés vezetői csoportunk tagjainak sorából került ki, sőt a sport, a társadalmi élet egyéb területén is találkozhatunk velük. Szakmai fejlődésükről is érdemes egy-két szót ejteni. A már említett 1964/65-ös tanévben még nem gondoltuk, hogy közel két évtizedes karriert „futunk" be, s hogy műsorunk ugrásszerű minőségi fejlődésen megy keresztül. Csoportunk történetének „őskora" az 1970/71 -es évadban ért véget. Minőségileg léptünk egyet — tudjuk, hogy csak kis lépés volt, de mégis — műsorunk első része teljes egészében népi jellegű lett. Ebben a részben már csak eredeti népdalok, -táncok, -balladák szerepeltek a műsoron, míg a második rész kabaré-jellegű maradt, elég nyomós megfontolásból. Figyelembe kellett vennünk a közönség igényeit, hiszen tudtuk, hogy a gyökeres műsorváltoztatás minőségi változást eredményezne, de a fokozatosság elvének figyelmen kívül hagyása következtében nem biztos, hogy maradna nézőközönségünk. Az 1976/77-es tanévben kihagytuk műsorunkból a táncdalokat, hiszen ekkor már gombamódra szaporodtak el az ún. táncdal-együttesek, s talán a közönség örült is, hogy nem minden műsoron kell fültépö zajokat „élveznie". Az utóbbi két évben levettük műsorunkról a magyarnótákat és az „örökzöld" dallamokat is. Azonban meghagytunk egy-egy népi eredetű jelenetet feldolgozást, hogy műsorunk változatosabb, eredetibb legyen. Sokat köszönhetünk a szakmai munka területén a Mórocz Károly vezette néprajzkörnek is, hisz a járásunk területén gyűjtött népi alkotások adják műsorunk magvát, irányvonalát. Csoportunk az elmúlt időszakban 38 tánckompozíciót mutatott be a közönségnek. Itt-ott ellesett lépéseket kapcsoltunk egybe, minden tartalmi kifejezés és elképzelés nélkül. De hát, kezdetben más megoldás nem kínálkozott. Huszonnyolc, már mondanivalóval, tartalommal és formával rendelkező tánckompozíciónk így oszlik meg a szerzőkoreográfusok között: hét koreográfiával Takács András, hárommal Árendás Anna, kettővel Uher Tibor gazdagította csoportunk tevékenységét, egy-egy táncot, Drdos Tibor és Szabó Ferenc gyűjtött, illetve tanított be. Árendás Anna ezen kívül 6, Uher Tibor pedig 2 tánckompozíciót tanított be, összegyűjtött és kiadott koreográfia alapján. Szerepelt még műsorunkon két orosz népi tánc Rényei Zsuzsa elképzelései alapján, és két cigánytánc is. Különösen értékesnek tartjuk a járásunk területén gyűjtött feldolgozások színpadra vitelét. Legszebb feldolgozásunk talán a farkasdi Tökéhúzás volt, amelyet Mórocz Károly és Árendás Anna dolgozott fel. E szerzői páros munkája nyomán készült el a Halálra táncoltatott lány és a Megesett lány balladája színpadi feldolgozása is. Első önálló népi zenekarunk az 1972/ 73-as tanévben alakult meg. Ekkor már volt annyi zeneiskolát végzett és jól képzett tanulónk, hála a galántai népművészeti iskolának, hogy a hegedűn kívül már brácsásunk is lett, sőt bőgősünk és klarinétosunk is, a régi harmonika mellett. Az első prímásunk Székely Jenő volt, s ebben a zenekarban kezdte meg a munkáját a most már komoly szakemberként emlegetett Szlízs Róbi is, egyébként matematikus, aki jelenleg irányítja az énekkar és a zenekar tevékenységét. Népdalcsokraink egyrészt saját gyűjtésünkből valók, másrészt Ág Tibor gyűjtését, s természetesen Bartók és Kodály felejthetetlen népdalait tűzzük leggyakrabban műsorunkra. A zselizi országos rendezvényen először 1974-ben vettünk részt. Takács András Váskatánc című kompozíciójával. Azóta minden rendezvényre kaptunk meghívást. Itt, Galántán pedig már szinte elképzelhetetlen egy május elsejei ünnepség, vagy más politikai akció, amelyen kultúrműsor is szerepel, a Galántai Magyar Tannyelvű Gimnázium népi csoportja nélkül. Nagy segítséget nyújt a csoportnak igazgatónk, Zelinak István, Papp Endre igazgatóhelyettes, aki az adott keretek között igyekszik úgy elkészíteni az órarendet, hogy nyugodtan tarthassuk heti próbáinkat. Erkölcsi támogatást kapunk a tantestület minden tagjától és a szülői tanács vezetőségétől. Külön említést érdemel Baumann István mérnök, a városi művelődési otthon igazgatója, aki anyagiakkal is támogatja csoportunkat. Csoportunk ez évi műsora Hazai tájakon címen ismert közönségünk előtt. Műsorunkat dolgozó népünk életéből fakadó népdalokból, balladákból és táncokból állítottuk össze. Problémáink, amelyek az évek során jelentkeztek, nem egyediek. A nagyon hasznos hazai szakemberképzés valószínűleg ezeket is megoldja. Mi úgy igyekszünk ezen segíteni, hogy saját szakembereket akarunk kinevelni, akik mindig szívesen jönnek viszsza az Alma Materba. Annak is tudatában vagyunk, hogy amit csinálunk, az nevelési koncepciónk, a sokoldalú, szocialista erkölccsel felruházott ember formálásának fontos láncszeme, hogy iskolánk csak úgy teljesítheti feladatát, ha végzett tanulói nemcsak hogy megállják helyüket az élet bármely területén, hanem maguk is aktív formálói lesznek az újnak, a i°bbnak- PUKKAI LÁSZLÓ Fotó: KONTÁR GYULA (1) és archívum (2) Üveges tánc bemutatása május elsején Az együttes tagjai Zseh'zen 6
