A Hét 1983/2 (28. évfolyam, 27-52. szám)
1983-07-29 / 31. szám
Hallottukolvastukláttuk Innen'onnan HANGLEMEZ Tűzoltódalok Kellemes meglepetés — a mozgalmi dalok újjáéledésének ténye —, hogy a Supraphon nemzeti vállalat a Tűzvédelmi Szövetség federális bizottságának megrendelésére sztereolemezen tüzoltódalokat adott közre. Nyilvánosan nem árusítják, de talán éppen ezért számíthat a tűzoltókon kívül a lemezgyűjtők érdeklődésére. És joggal, mert sajátos, mozgalmi rendeltetése mellett nyilvánvaló a művészi értéke is. Az első oldalon a tűzoltó jelhang hangzik fel, amit mindjárt Karel Hulák és Čestmír Šteffek szerzeménye követ, A tűz és a rózsa című táncdal. Azután fúvósok előadásában keringő hallható, melynek cime: A vörös kakas. Jaroslav Škabrada zeneszerző vezényli. A másik oldalon kedves, jó ütemű nyitány köszönt a hallgatóra. Címe: Tűzoltó ünnepség. Nagyszerű a hangulata, nem kétséges, hogy más ünnepségeken is felkerül majd a lemezjátszókra. Utána egy táncdal következik, polka. Ez korántsem olyan jó hangzású, mint az első oldalon hallható, de rövid, és kárpótolja a hallgatót, hogy ezután indulók egyvelege következik. Címe: Tűzoltóból. Szerzők: Čestmír Šteffek, Jaroslav Škabrada és Fanda Mrázek. A dalokat vegyeskórus adja elő. Egyébként a tűzoltó jelhang első ízben a Tűzvédelmi Szövetség VI. kongresszusán" volt hallható. Általános tetszést aratott. Határozatba is foglalták: ezentúl ez lesz a szövetség hivatalos jelhangja, zenei hivójele. A lemezt pedig elsőként azok hallgathatták végig, akik részt vettek a szövetség állandó jellegű kiállításának megnyitásán a pfibyslavi várkastélyban. Hajdú András KIÁLLÍTÁS Kerámia Hatodik esztendeje működik Kecskeméten egy nemzetközi kerámiai művésztelep, amely küldetése szerint arra hivatott, hogy a teljesen szabad művészi kísérletezésnek helyet és feltételt teremtve segítse a kerámiaművészet esztétikai és technológiai fejlődését, illetve annak felgyorsulását. Az intézmény kétségtelenül abból a felismerésből és szükségszerűségből kelt életre, hogy nyilvánvalónak bizonyult: a környezeti kultúra alakításának feladata korántsem elhanyagolható. Márpedig régen köztudott, hogy a képzőművészet, illetve a kézműipar eme ágazatának produktumai sokszor igen elavultak, és a porcelánboltok polcainak kínálata szerint ítélve — meglehetősen siralmas ízlés kiszolgálói. Azt is tudjuk, hogy a hiba elsősorban az „igények minőségében" keresendő, ugyanakkor evidens, hogy a művészet egyebek között az igények formálására, az ízléskultúra alakítására is hivatott. A kecskeméti müvésztelep nemzetközi alkotógárdája — úgy tetszik — igen világosan tisztázta önmaga szerepét s az esztendők során ennek jegyében dolgozott. Hogy ez mennyire sikerült, azt jól bizonyítja a Szlovák Képzőművészek Szövetségének rendezésében Bratislavában is kiállított anyag. A szövetség Gorkij utcai kiállítótermében huszonhat kerámia-művész alkotásait mutatják be, köztük szovjet, finn, angol, amerikai, csehszlovák, lengyel alkotók müveit, akik az anyag bizonysága szerint merész, de igen rokonszenves kísérletezés jegyében dolgoznak. Teszik ezt annak tudatában, hogy vállalkozásuk sokféle közönségreakciót vonhat majd maga után, de azt is tudják, hogy a művészet társadalmi küldetése csakis progresszív eszközökkel valósítható meg, ezért vállalják a konzervatívabb ízlés szerint szóló, esetleges nemtetszés kockázatát is. Nem lehet vitás: a csörtető porcelánszarvasok és műanyagvirágok kultusza, bosszantó és zavarbaejtö népszerűsége előbb-utóbb lejár, s kivált az alkotók kell, hogy bízzanak abban; a gíccs lejáratásának igen nehéz feladata jórészt rájuk hárul. E kiállítás anyaga jól bizonyítja, hogy az alkotók tisztában vannak e szereppel, mi több, azt is tudják: sűrű bozótosokon kell ösvényt taposniok. Az ösvények iránya — ha felülnézetből is — de már látható. Jó irányt vettek s ez igen örvendetes.-keszeli-KÖNYV 2000-ben és azután „Az őskőkorban a világ népessége 30 000 év alatt kétszereződött meg. időszámításunk kezdetére már 1000 év alatt, a XIX. század közepére pedig 150 év alatt. Ma a Föld lakossága minden harmadik-negyedik évtizedben nő a kétszeresére. A jövő század elején ez valószínűleg 20 év alatt következik be. Aztán 10 év alatt... És azután?" A „Kozmosz könyvek" népszerű „Az én világom" sorozata Alekszandr Gorbovszkij tollából tett közzé rendkívül érdekes futurológiái kötetet, a kiadó és a sorozat jellegénél fogva természetesen elsősorban a tizenévesek számára, de a kérdés alighanem az idősebb korosztályokat is foglalkoztatja majd, elég ha a kiadvány fejezeteinek címlistáját szemre vesszük: A világ kétezerben — Hány ember él majd a földön? — A városok bolygója — Család és házasság — Népek és nemzetek — Energiahiány és a jövő energetikája — Zöld mező, kék ég — Tudomány. Remények és csalódások. — A szorongásokkal teli jövö — A harmadik világ sorsa — Az információ százada — A könyv — harc a túlélésért — Ember a világűrben — Haladás — merre és miért? Ez a címlista magáért beszél. Ezekre a rendkívül izgalmas kérdésekre a futurológia tudományának segítségével ma már megközelítően pontos válaszokat adhatnak a tudósok, legalábbis a közeljövő húsz-harminc évére vonatkozóan; Gorbovszkij kitűnően ismeri anyagát s kiváló érzékkel tálalja fel az olvasó előtt. Példának okáért: „... 2000-ben mintegy 150 millió amerikai (vagyis az USA várható lakosságának fele) három óriás megapoliszban fog élni T Boswashban (Bostontól Washingtonig), Chippitsben (Chicagótól Pittsburgig) és Sandanban (San Franciscótól San Diegóig). Ugyanakkor 45 millió európai szorong majd a Brüsszel-Köln-Amszterdam közötti háromszögben kialakuló „Deltapolisz"-ban. A futurológusok a XXI. század közepére várják a „Londontól Pekingig" húzódó zárt város, az „Okonopolisz" kialakulását". így lesz-e valóban? A szerző hűségesen ismertet érvet és ellenérvet egyaránt. S érdekes futurológiái táblázatokkal ismertet meg bennünket. íme egy közülük.: „A világűr meghódításának különböző szakaszait a szakemberek a következő időpontokra teszik: Az ember a Marsra lép: 1985 — Állandó állomások a közeli bolygókon 1990 — Automata állomás leszállása a Jupiteren: 2002 — Automata repülés a Plútóra: 2003 — Az ember kilép a Naprendszerből: 2050." Kitűnő — olvasmányos és tanulságos kiadvány Gorbovszkij kötete. Fiataloknak és kevésbé fiataloknak egyaránt jósziwel ajánlhatjuk. (cselényi) SZÍNHÁZ Szerelmi bájital Gaetano Donizetti kétfelvonásos vígoperája, a Szerelmi bájital ősbemutatója 1832 májusában, a milánói Teatro della Canobbianá-ban óriási siker volt. A „bájital" azonban operatörténeti szempontból is korszakos mű, hiszen Adina, a gazdag és csinos bérlőnő szenvedélyesen szép dallamai; Nemorino, a fiatal parasztlegény igényes tenoráriái, vagy a közepes létszámú kórus valóban olaszosan csengő, könnyed eleganciára hangolt melódiái Donizetti első nagy sikerét hozzák meg — mintegy előjeleként a három évvel később komponált Lammermoori Luciának, amely világhírnévhez segíti a zeneszerzőt. Maga a történet a kor legügyesebb olasz librettistájának: Felice Romaninak munkája, aki színpadi rutinról tanúskodó biztonsággal, szinte szabadon parodizálta zenés színpadra az ősrégi Tristán mondát. A néhol naiv, másutt komikus fordulatokra épülő cselekmény bőséges lehetőséget kínált a zeneköltőnek, hogy tréfás zenei ötletekkel, érzelmes kantilénákkal elringassa a romantikára szomjas szíveket. Csak elismerés illeti a bratislavai Szlovák Nemzeti Színház opera együttesét, hogy évadvégi „lazításképpen" publikum elé idézték a Szerelmi bájital derűs történetét. Az előadás elsőrendű értéke a zenei megszólaltatás, mert ezúttal, legalábbis zeneileg, a kis részletek is a helyükön állnak. A karmester: Viktor Máték érdeme, hogy joggal tetszett a szépen kidolgozott szólammunka a zenekarban; árnyalt, ápolt hangzással, tömören szól a kórus (karnagy: Kovács Kálmán) -, és jól illeszkedik bele a donizettis daljátékstílusba a négy főszereplő is. Sidónia Ga/došová-Haljaková (Adina) könynyen felszárnyaló, hajlékony hangjának kitűnően „fekszik" ez a szopránszerep. Pavol Mauren/ (Belcore) baritonja most is jól érvényesül, különösen regisztereinek kiegyenlítettsége meggyőző. Oswald Péter jól érzékeltette Nemorino vívódásait, tenorjának már nemcsak lírai-hősi színezete van, de a finomabb átmenetekre ügyelő vokális kiegyensúlyozottsága is. Jozef Špaček (Dulcamra) buffo basszusa kifejező színgazdagságával, muzikális biztonságával megnyerő. A nemzeti színház évadzáró bemutatóját Július Gyermek rendezte. Miklósi Péter A moszkvai olimpiai stadion úszómedencéjében kecsesen táncoló vízitündérek zeneszóra mozognak a víz mélyén vagy a felszínen. Szólóban, duóban vagy éppen csoportosan végzik a gyakorlatokat. Kitartó munkával készülnek Moszkva és a Szovjetunió többi nagyvárosának vízibalerinái a XXIII. olimpiára. A budapesti Aero Szálloda zárt kertjében heti két alkalommal szakképzett gyógytornászok vezetik az egyre népszerűbbé váló aerobic-programokat. A zenére végzett, nagy erőkifejtést követelő gyakorlatok után a résztvevők különleges salátakoktélt kapnak. Valami történik a fehérnemüdivatban is: a tervezők egyre gyakrabban ajánlják nagyanyáink, sőt dédanyáink viseletét. Vajmi kényelmes ugyan nem lehet, de jól megválasztott viselőjén mutatós. 8
