A Hét 1983/1 (28. évfolyam, 1-26. szám)
1983-02-04 / 6. szám
A Sajó-parti kisvárosnak szabályos főtere van. Akik valaha tervezték, biztosan nem gondoltak arra, hogy az utódok autóbusz-pályaudvarnak használják majd. Itt állnak meg a távolsági buszok, itt sorakoznak azok a járatok, amelyek a környező községekkel kötik össze Tornaiját (Šafárikovo). Reggel valósággal özönlik ide a nép a környékről. S délután a szélrózsa minden irányába rajzik ki innen. Vásártér volt 1955-ig ezen a helyen. Emberek, állatok zsúfolódtak rajta vásárnapokon. Egyetlen kis kocsmája a vígság lehetőségét kínálta a vásárjáróknak. Majdnem középen áll az az épület, amely a harmincas években a községházának, az adóhivatalnak adott helyet. Középső emeleti része ma is a városi nemzeti bizottság székháza. Egy másik részében étterem, kávéház és szálloda található. 1960-ig a járási nemzeti bizottságnak is itt volt a hivatala. A főtéren gondozott park látható, s körös-körül a kisvárosi arculatot kölcsönző üzletek egész sora. A kellemes tavaszi napoktól a meleg őszi napokig lehet ezen a téren pihenni, autóbuszra várakozni, üzletekbe benyitni, lehet innen a vasútállomáshoz is indulni annak, aki vonaton akar utazni. A sokáig jellegzetesen mezőgazdasági településnek a múlt század hetvenes éveitől van vasútállomása. Mivel Tornaija három országút találkozási pontjára épült, eltaláltak ide Mátyás király hadai, amikor a huszitáktól visszavették a nagyközséget, megyegyüléseket is tartottak a Tornallyai család várkastélyában, a törökök is átvonultak rajta, még II. Rákóczi Ferenc is átutazott itt, amikor titkos tanácskozásra Rozsnyóra indult. Ki hinné, ha az ember nem olvasná a saját szemével, hogy Kazinczy Ferenc is tartózkodott Tornaiján néhány napig. Az egykori mezőváros és főtere nagy történelmi események részese volt. A szabadságharc idején a tomaljaiak egy emberként álltak Kossuth zászlaja alá. Tizenkilencben nyolcvan önkéntes harcolt a magyar Tanácsköztársaság Vörös Hadseregében. 1923-ban megalakult Csehszlovákia kommunista pártjának helyi szervezete, azóta emlékezetesek a kisváros harcos május elsejei felvonulásai, a sztrájkok és a kizsákmányolás elleni tüntetések. Tornaija fejlődése a századforduló után vett lendületet. Iparosításáról azonban egészen a második világháborút követő esztendőkig elfelejtkeztek. Az ipart az egyetlen téglagyár jelentette, s ez is csak kevés embert foglalkoztatott. Erről viszont már Csízi János beszéljen, aki 1960-tól megszakítás nélkül a városi nemzeti bizottság titkára, a területi átszervezés előtt a járási nemzeti bizottság osztályvezetője, korábban a Honvédelmi Szövetség járási titkára. Szülőfalujában, Gömörhorkán (Gem. Hôrka) élelmezési előadója volt a helyi nemzeti bizottságnak. — Huszonhetedik éve élek Tornaiján. A változás szemtanúja, a változtatás résztvevője vagyok. Mikor 1950-ben ide kerültem. Tornaija még mezőgazdasági kisváros volt, egységes földművesszövetkezettel és állami gazdasággal. A téglagyáron kívül nem volt más munkaalkalom. Ha csak a gép- és traktorállomást meg a felvásárló üzemet nem tekintem ipari létesítménynek. — Aztán egy napon... — vetem közbe. — Pontosan így. Egy napon elkezdődött valami. A Tornaija úti kaszárnyákban. A kisváros vezetői helyben akarták foglalkoztatni a Gömörhorkáig. Fülekig és Ostraváig tömegesen kirajzó munkaerőket, és egy ruházati üzem létesítésének gondolata merült fel bennük. — S mi lett az elgondolásból ? — Megvalósult 1965-ben. Ruházati üzem kapott helyet az átalakított, bővített kaszárnyaépületekben. Ma már kilencszáznyolcvan tornaijait és környékbelit foglalkoztat. Evés közben jön meg az étvágy, nem értük be csak a ruházati üzemmel. Ennek lett az eredménye, hogy a Piesok-i Gépgyár is ide helyezte fémmegmunkáló gépeket gyártó üzemét. Termékeit már a világ számos országában ismerik. A ruházati üzem alkalmazottainak nyolcvannégy százaléka nő. Szaktanintézetük két osztályában magyarul, háromban szlovákul folyik az oktatás. Szabók, varrónők, vasalók hangja és gépek zaja tölti be a hajdani kaszárnyaépületek termeit. A másik üzem, a gépipari csendesebb. Épülőben van. Ha majd elkészül, kilencszáz Csizi János munka közben A kisváros felszabadulásának emlékműve m
