A Hét 1983/1 (28. évfolyam, 1-26. szám)
1983-03-18 / 12. szám
180. évfordulójára) röppentő korabeli újságok — Vasárnapi Újság (1873. 34. szám), Magyarország és a Nagyvilág (1873. 35. szám). Fővárosi Lapok (1873. 192. szám) sárgult lapjain olvasható nekrológszövegek is szemléltetően bizonyítják az 1803-as évet A sírkő és az említett forrásművek hitelt érdemlő adatát bizonyítja a „Kamocsai Reí Népiskola Jegyző Könyve 1858-tól" feliratú, magántulajdonban levő vaskos jegyzet is, amelybe 1865. májusában Lukács Pál sajátkezűleg írta a Születésem éve című versét: „Ezernyolcszázháromban/ A szőke Vág partján/ Mártius hetedikén/ Születtem Kamocsán." Akaratlanul is felmerül a kérdés: Mivel magyarázható e tévedések sorozata ? Feltehetően azzal, hogy a mindmáig legátfogóbb, minden részletet aprólékosan feldolgozó Szinnyei Könyvészetébe (amely mindmáig valamennyi készülő lexikon forrásanyagainak egyike) kerülhetett a téves évszám, s azt a nyolc évtized alatt mindenhová, szolgai módon, átültettük. A tévedést feltáró. Lukács Pál életét részleteiben is ismerő személy nemigen akadt: a költő szüleinek egyetlen gyermeke volt apja (Lukács Benjámin) és anyja (Soóky Sára) szintén testvér nélküliek voltak, maga Lukács Pál pedig agglegényként halt meg, kihalva vele mindkét família. Az igen távoli, harmad — s negyedági unokatestvérek leszármazottai pedig aligha ismerték az ötven évi távoliét után szülőfalujába visszatérő költő életútját, illetve falusi emberek lévén, az irodalmi berkektől távol élve, vajmi keveset tehettek, nem állhatott módjukban a csorba kiköszörülése. Tartsuk kötelességünknek a lábadozó gyermekköltészet talpraállításán fáradozó, annak érdekében a vagyonát is feláldozó szerző körül lebegő ködfátyol eloszlatását! Amikor élt támogatást senkitől sem kaphatott a sarjadó, egy-két dillettáns által művelt gyermekköltészet nagykorúsításáért folytatott harcában csak saját hazafias meggyőződése, a gyermekek iránti rajongó szeretete sarkallta. Az irodalomban betöltött szerepét ezidáig a legmélyrehatóbban (ötvenéves alkotói munkásságának első huszonöt évét) Vargha Balázs elemezte a Csillag 1952. évfolyamának 8. számában, ahol többek között megállapítja: „A századeleji gyermekirodalom tartalmatlansága ködfüggönyként takarja el előlünk mindazt, amit a magyar ifjúsági irodalom azelőtt alkotott. Ftóri könyve, Bezerédj Amália gyűjteménye az egyetlen gyermekkönyvvünk, amely rengeteg kiadásával és átdolgozásával megmenekült a feledéstől. Pedig nem a Flóri könyve volt a legértékesebb kötet a szabadságharc előtti évek gyermekirodalmában, hanem az vagy azok néhány lelkes nevelő és író — Lukács Pál, Dienes Lajos, Károlyi István — alkotásaiban keresendők ..." \ t PÉNZES ISTVÁN A SZABADSÁGHARC KÖZLÖNYE Érdekes, ritka újságköteget böngészek. A bekötött évfolyam külsőre nézve bizony siralmas állapotban vészelte át a megjelenése óta eltelt közel százharmincöt esztendőt. A hatalmas, nagy ívrétü újság kötése szakadozott, bordacsomói kilátszanak, a lapok közül apró szénaszálak hullannak az asztalomra. Ki tudja, melyik padláson rejtegették, mert a magyar szabadságharc bukása után nem illett véle dicsekedni, megmaradt, megtalált példányait a Bach-korszakban a Kossuthbankókkal együtt elégették. Én egy kedves, a történelmet nagyon szerető, idős nénitől kaptam, hogy őhozzá hogyan jutott, nem tudom, örömömben akkor meg sem kérdeztem. A puritán című Közlöny a kormány hivatalos lapja volt, teli rendeletekkel, kinevezésekkel, nyilatkozatokkal, cáfolatokkal és beszámolókkal. Ennyi idő távlatából szinte életközeibe hozza az akkori valóságos eseményeket és magunk előtt látjuk a történelem forrongással, ellentmondásokkal teli hétköznapjait. Már április végén felvetődött e lap életrehívásának gondolata. Először Bajzát, a népszerű, élestollú kritikust szemelték ki az újság élére, de végülis Kossuth egykori munkatársa, akivel a Pesti Hírlapnál együtt dolgoztak — Gyurmán Adolf lett a szerkesztője. 1848. június 8-tól — 1849. augusztus 11 -ig jelent meg. Követte a menekülő kormányt Debrecenbe, végül Szegedre és Aradra. Ahogy a fejléc alatt jelzik: „megjelenik naponkint egy — országgyűlés alatt több — nagy regál ívben". E bekötött rész, sajnos csak 1848. december végéig terjed, de így is sok meglepő, számomra és talán mások számára is ismeretlen, vagy már elfelejtett adatot, életképet, helyzetjelentést közöl. Ebből szeretnék most átnyújtani egy csokorra valót. Az idézeteknél lehetőleg a ma elfogadott helyesírást használtam. 1848. szeptember 10. A lap első oldalán keretben egy ilyen bő című beszámoló olvasható: „Jegyzéke több lelkes nógrádmegyei lakosoknak, kik Darvas Zsuzsanna kisaszszony lelkes s dicséretes eszközlésére a honvédsereg részére ajánlatokkal (adományokkal— O. A. megjegyzése) járultak." A hosszú listán a felsorolt hölgyek között ott találjuk Madách Annát, Madách Fráter Erzsit is! Madách Imre édesanyját és feleségét is. Az édasanya 50, a feleség 30 pengő forintot adományozott e nemes célra. A szeptember 24-i lap első oldalán legalul nagybetűkkel hosszú szalagszedéssel ez a meglepő figyelmeztetés olvasható: „Lapunk szedői mai napon sáncásással lévén elfoglalva, holnap lapot nem fogunk adni." Tehát a szedők is kivették részüket Pest- Buda védelméből. 1848. október 16. A kinevezések listáján több ismert névvel találkozunk. „Ő cs. k. (császári és királyi) felsége utólagos jóváhagyása reményében, kineveztetnek. A honvéd összes sereghez tábornokul: Kiss Ernő 2. huszár ezredi ezredes.Honvédi fegyvertár főfelügyelőjének." (Az aradi vértanúk egyike volt.) „Alezredesnek: Domianics János 3. zászlóaljhoz." (Damjanich János, a későbbi legendás honvédtábornok, akit szintén Aradon végeztek ki.) A lista közepén pedig ez áll: „A honvéd 28. zászlóaljhoz századosul: Petöfy Sándor nemzetőrségi százados." A kinevezések végén a dátum: Budapest I, október 15-én. Hadügyminiszter Mészáros Lázár. Petőfi kinevezésénél hosszan elidőztem és két érdekes dolgon akadt meg a szemem. Először az y-al irt néven, amelyet így Petőfi már rég nem használt és egy talán balsejtelmet is felidéző, vagy csupán véletlen sajtóhibán. A P betű lefordult (fejreállt) és ettől a név detőfy-nek olvasható! Ismerve Petőfi vérmérsékletét, ha netalán olvasta a lapot, bizonyára nem hagyta szó nélkül. Az elírások, a sajtóhibák, a kiigazításokból (ma: helyreigazítások) ítélve elég gyakoriak. Megszaporodnak a hadijelentések is. Erre is idézek egy jellemző példát: „Perczel Móricz ezredes hadiparancsnok levele Kossuth Lajos elnök úrhoz. Kelt, a Murán túl okt. 17-én 12 óra után. Az ellenséget... egy órai ágyúzás és gyalogsági tüzelés után megszalasztottám, a Murán a hidat hamarjában helyreállítva seregeim egy részét már előre áttéve egyenként ép' most szállítom át egy óra után. Gyalogságom már üldözi a futókat — ágyúim s lovasságom most kel át. — Elesett egy káplár, a tüzéreknél egy ágyús, egynek lábát lőtték el — másiknak karját — ezenkül (ezenkívül) egy huszár lova sebet kapott. Az ellenség vesztése nevezetes lehet — de még nem tudható." íme, szinte regénybe illő, kitűnően ábrázolt csatakép. Perczel Mór nemcsak a csatában jeleskedett, de amint látjuk, a tollforgatással sem állt hadilábon. A további oldalakon is olvashatjuk győzelemről hírt adó hadijelentéseit. A Felmentések cím alatt találtam: „Az országos honvédelmi bizottmány által, Zichy Mihály festész, ki művészete végett tartózkodik külföldön, a képvisetöháznak okt. 10. hozott határozata alól szinte felmentetik." Zichy Mihályról, a festőművészről van szó, aki később Az ember tragédiájához készített páratlan illusztrációval tette ismertté nevét. Ebben az időben divattá vált a névváltoztatás bejelentése is, különösen a német nevű polgárok alkalmazták. Például Gaertner Szaniszló mindenkivel tudatja, hogy nevét ezentúl Kökényesy-re, Stökkl Alajos Törzsre, Haumann László Vértes-re változtatja. Szinte minden számban található egy sereg névfelsorolás. Az Adakozások rovatban ezt olvasom: „A duna-szerdahelyi olvasókör (!) 12 pftot (pengő forintot) továbbá Csapiár Mihály 1 pft, Bertalanffi Antalné 1 pft tettek le e lapok kiadóhivatalánál a pákozdiak és debellácsiak felsegélésére." Eddig nem is tudtam, hogy Dunaszerdahelyen már ebben az időben olvasókör létezett! 1848. november 30-án előfizetési felhívást közöl a lap és ebben röviden vázolja a küldetését is: „Fő feladata leend a kormány hivatalos rendeletéit s intézkedéseit gyorsan a közönség elébe juttatni s bel- valamint külföldi hiteles tudósításokból olvasóit a dolgok igazi állásáról értesíteni." Megszaporodnak a nyilatkozatok, cáfolatok is. Erre egy jellemző példát találtam: „Arról vádoltatom, hogy gyógyszertáram ablakán kényelmesen kinézve, egy szállást kérő honvédtől megtagadóm a vendégszeretetet. Ez igazságtalan vád annál sértőbben érint, mert éppen azon csapatból 3 közlegény, egy őrmester s két főtiszt, köztük kapitány is fogadtadtak házamnál... Némely farizeusok elég szemtelenek egyéniségemet gyanúsítani. Ezt igazolásommal s a jövendőben erre utazó honvédek tudomásául. Bánóczy Samu, gyógyszertár-tulajdonos a Szentlélek-hez. B. Gyarmat." Miközben a harcokról, honvédtoborzásokról, kinevezésekről esik szó, egy szokatlan — 1848. december 2-i rendeletén akad meg a szemem: „A tudományt harcok között sem szabad felejtenünk, sőt azt ápolni mindenkor kötelességünk; minél fogva Pest-Buda hatóságának, úgy a sáncolási munkák körül felállított ügyelőknek meghagyatik: miként szigorú vigyázattal legyenek a munka közben itt ott találandó régiségekre és tárgyakra, legyenek azok egyes nagyobb kisebb réz, vas, kő, agyag stb. eszközök, vagy gyűrűk, pénzek, fegyverek, edények stb., azokat a leihely és mélység pontos feljegyzésével foglalják le a múzeum számára, és az Akadémia titoknokának (titkárának — O. A. megj.) Borz utca 222. szám alatt tegyenek róla jelentést. Kossuth Lajos Az országos honvédelmi bizottmány elnöke." Az 1848. december 20.-i számban: Petőfi levele és Csatadala (olv. a képviselöház dec. 4-i ülésében) cím alatt a levél teljes szövege és a vers olvasható. „Kedves polgárok! Milyen nagy fontosságú lehet egy kis költemény, bizonyítja egy francia tábornok levele, ki azt írta a conventnek, hogy vagy küldjenek neki tetemes segédsereget, vagy küldjenek egy kiadást a marseilleise-ből. — Ha elég buzdítónak találják önök a következő költeményt, nyomassák ki annyi példányban, amennyit szükségesnek fognak látni, s küldjék szét országszerte a magyar táborba. Részemről igen óhajtóm, hogy miután szigorú körülményeim elvonták egy kis időre a hadipályáról személyemet, legalább lélekben az alatt is részt vegyek nemzetem harcaiban." Eddig a levél, utána a Csatadal következik: „Trombita harsog, dob pereg.) Kész a csatára a sereg,) előre!..." Idézhetnék még Bem emlékirataiból, melyet a lap folytatásokban közölt és benne a hőslelkű tábornok eddigi élettörténetét mondja el; a Nemzeti Gyűlés tudósításairól, melyekben szinte pontos jegyzőkönyvi beszámolót hoz az országgyűlés napi eseményeiről a felszólalások sorrendjében, a közbekiáltásokkal megjegyzésekkel együtt. De azt hiszem Ízelítőnek, a kor hangulatát felidézőnek, emlékeztetőnek, most ennyi is elég. OZSVALD ÁRPÁD 15
