A Hét 1983/1 (28. évolyam, 1-26. szám)

1983-03-18 / 12. szám

180. évfordulójára) röppentő korabeli újságok — Vasárnapi Új­ság (1873. 34. szám), Magyarország és a Nagyvilág (1873. 35. szám). Fővárosi Lapok (1873. 192. szám) sárgult lapjain olvasható nekrológszövegek is szemléltetően bizonyít­ják az 1803-as évet A sírkő és az említett forrásművek hitelt érdemlő adatát bizonyítja a „Kamocsai Reí Népiskola Jegyző Könyve 1858-tól" feliratú, magántulajdonban levő vaskos jegyzet is, amelybe 1865. májusá­ban Lukács Pál sajátkezűleg írta a Születé­sem éve című versét: „Ezernyolcszázhá­romban/ A szőke Vág partján/ Mártius hete­dikén/ Születtem Kamocsán." Akaratlanul is felmerül a kérdés: Mivel magyarázható e tévedések sorozata ? Felte­hetően azzal, hogy a mindmáig legátfo­góbb, minden részletet aprólékosan feldol­gozó Szinnyei Könyvészetébe (amely mind­máig valamennyi készülő lexikon forrásanyagainak egyike) kerülhetett a té­ves évszám, s azt a nyolc évtized alatt mindenhová, szolgai módon, átültettük. A tévedést feltáró. Lukács Pál életét részletei­ben is ismerő személy nemigen akadt: a költő szüleinek egyetlen gyermeke volt apja (Lukács Benjámin) és anyja (Soóky Sára) szintén testvér nélküliek voltak, maga Lukács Pál pedig agglegényként halt meg, kihalva vele mindkét família. Az igen távoli, harmad — s negyedági unokatestvérek leszármazottai pedig aligha ismerték az ötven évi távoliét után szülőfalujába vissza­térő költő életútját, illetve falusi emberek lévén, az irodalmi berkektől távol élve, vajmi keveset tehettek, nem állhatott mód­jukban a csorba kiköszörülése. Tartsuk kötelességünknek a lábadozó gyermekköltészet talpraállításán fáradozó, annak érdekében a vagyonát is feláldozó szerző körül lebegő ködfátyol eloszlatását! Amikor élt támogatást senkitől sem kap­hatott a sarjadó, egy-két dillettáns által művelt gyermekköltészet nagykorúsításáért folytatott harcában csak saját hazafias meggyőződése, a gyermekek iránti rajongó szeretete sarkallta. Az irodalomban betöl­tött szerepét ezidáig a legmélyrehatóbban (ötvenéves alkotói munkásságának első hu­szonöt évét) Vargha Balázs elemezte a Csillag 1952. évfolyamának 8. számában, ahol többek között megállapítja: „A század- eleji gyermekirodalom tartalmatlansága ködfüggönyként takarja el előlünk mindazt, amit a magyar ifjúsági irodalom azelőtt alkotott. Ftóri könyve, Bezerédj Amália gyűjteménye az egyetlen gyermekkönyv- vünk, amely rengeteg kiadásával és átdol­gozásával megmenekült a feledéstől. Pedig nem a Flóri könyve volt a legértékesebb kötet a szabadságharc előtti évek gyermek- irodalmában, hanem az vagy azok néhány lelkes nevelő és író — Lukács Pál, Dienes Lajos, Károlyi István — alkotásaiban kere­sendők ..." \ t PÉNZES ISTVÁN A SZABADSÁGHARC KÖZLÖNYE Érdekes, ritka újságköteget böngészek. A bekötött évfolyam külsőre nézve bizony siral­mas állapotban vészelte át a megjelenése óta eltelt közel százharmincöt esztendőt. A hatalmas, nagy ívrétü újság kötése szakado­zott, bordacsomói kilátszanak, a lapok közül apró szénaszálak hullannak az asztalomra. Ki tudja, melyik padláson rejtegették, mert a magyar szabadságharc bukása után nem illett véle dicsekedni, megmaradt, megtalált példányait a Bach-korszakban a Kossuth- bankókkal együtt elégették. Én egy kedves, a történelmet nagyon szerető, idős nénitől kaptam, hogy őhozzá hogyan jutott, nem tudom, örömömben akkor meg sem kérdez­tem. A puritán című Közlöny a kormány hivata­los lapja volt, teli rendeletekkel, kinevezések­kel, nyilatkozatokkal, cáfolatokkal és beszá­molókkal. Ennyi idő távlatából szinte életkö­zeibe hozza az akkori valóságos eseménye­ket és magunk előtt látjuk a történelem forrongással, ellentmondásokkal teli hétköz­napjait. Már április végén felvetődött e lap életrehívásának gondolata. Először Bajzát, a népszerű, élestollú kritikust szemelték ki az újság élére, de végülis Kossuth egykori mun­katársa, akivel a Pesti Hírlapnál együtt dol­goztak — Gyurmán Adolf lett a szerkesztője. 1848. június 8-tól — 1849. augusztus 11 -ig jelent meg. Követte a menekülő kormányt Debrecenbe, végül Szegedre és Aradra. Ahogy a fejléc alatt jelzik: „megjelenik na­ponkint egy — országgyűlés alatt több — nagy regál ívben". E bekötött rész, sajnos csak 1848. de­cember végéig terjed, de így is sok meglepő, számomra és talán mások számára is isme­retlen, vagy már elfelejtett adatot, életképet, helyzetjelentést közöl. Ebből szeretnék most átnyújtani egy csokorra valót. Az idézeteknél lehetőleg a ma elfogadott helyesírást hasz­náltam. 1848. szeptember 10. A lap első oldalán keretben egy ilyen bő című beszámoló olvas­ható: „Jegyzéke több lelkes nógrádmegyei lakosoknak, kik Darvas Zsuzsanna kisasz- szony lelkes s dicséretes eszközlésére a honvédsereg részére ajánlatokkal (adomá­nyokkal— O. A. megjegyzése) járultak." A hosszú listán a felsorolt hölgyek között ott találjuk Madách Annát, Madách Fráter Erzsit is! Madách Imre édesanyját és felesé­gét is. Az édasanya 50, a feleség 30 pengő forintot adományozott e nemes célra. A szeptember 24-i lap első oldalán legalul nagybetűkkel hosszú szalagszedéssel ez a meglepő figyelmeztetés olvasható: „Lapunk szedői mai napon sáncásással lévén elfoglal­va, holnap lapot nem fogunk adni." Tehát a szedők is kivették részüket Pest- Buda védelméből. 1848. október 16. A kinevezések listáján több ismert névvel találkozunk. „Ő cs. k. (császári és királyi) felsége utólagos jóváha­gyása reményében, kineveztetnek. A honvéd összes sereghez tábornokul: Kiss Ernő 2. hu­szár ezredi ezredes.Honvédi fegyvertár főfel­ügyelőjének." (Az aradi vértanúk egyike volt.) „Alezredesnek: Domianics János 3. zász­lóaljhoz." (Damjanich János, a későbbi le­gendás honvédtábornok, akit szintén Aradon végeztek ki.) A lista közepén pedig ez áll: „A honvéd 28. zászlóaljhoz századosul: Petöfy Sándor nemzetőrségi százados." A kinevezések végén a dátum: Budapest I, október 15-én. Hadügyminiszter Mészáros Lázár. Petőfi kinevezésénél hosszan elidőztem és két érdekes dolgon akadt meg a szemem. Először az y-al irt néven, amelyet így Petőfi már rég nem használt és egy talán balsejtel­met is felidéző, vagy csupán véletlen sajtóhi­bán. A P betű lefordult (fejreállt) és ettől a név detőfy-nek olvasható! Ismerve Petőfi vér- mérsékletét, ha netalán olvasta a lapot, bizo­nyára nem hagyta szó nélkül. Az elírások, a sajtóhibák, a kiigazításokból (ma: helyreiga­zítások) ítélve elég gyakoriak. Megszaporodnak a hadijelentések is. Erre is idézek egy jellemző példát: „Perczel Mó­ricz ezredes hadiparancsnok levele Kossuth Lajos elnök úrhoz. Kelt, a Murán túl okt. 17-én 12 óra után. Az ellenséget... egy órai ágyúzás és gyalogsági tüzelés után megsza­lasztottám, a Murán a hidat hamarjában helyreállítva seregeim egy részét már előre áttéve egyenként ép' most szállítom át egy óra után. Gyalogságom már üldözi a futókat — ágyúim s lovasságom most kel át. — Elesett egy káplár, a tüzéreknél egy ágyús, egynek lábát lőtték el — másiknak karját — ezenkül (ezenkívül) egy huszár lova sebet kapott. Az ellenség vesztése nevezetes lehet — de még nem tudható." íme, szinte regénybe illő, kitűnően ábrá­zolt csatakép. Perczel Mór nemcsak a csa­tában jeleskedett, de amint látjuk, a tollfor- gatással sem állt hadilábon. A további olda­lakon is olvashatjuk győzelemről hírt adó hadijelentéseit. A Felmentések cím alatt találtam: „Az országos honvédelmi bizottmány által, Zi­chy Mihály festész, ki művészete végett tar­tózkodik külföldön, a képvisetöháznak okt. 10. hozott határozata alól szinte felmente­tik." Zichy Mihályról, a festőművészről van szó, aki később Az ember tragédiájához készített páratlan illusztrációval tette is­mertté nevét. Ebben az időben divattá vált a névváltoz­tatás bejelentése is, különösen a német nevű polgárok alkalmazták. Például Gaert- ner Szaniszló mindenkivel tudatja, hogy ne­vét ezentúl Kökényesy-re, Stökkl Alajos Törzsre, Haumann László Vértes-re változ­tatja. Szinte minden számban található egy sereg névfelsorolás. Az Adakozások rovatban ezt olvasom: „A duna-szerdahelyi olvasókör (!) 12 pftot (pengő forintot) továbbá Csapiár Mi­hály 1 pft, Bertalanffi Antalné 1 pft tettek le e lapok kiadóhivatalánál a pákozdiak és debellácsiak felsegélésére." Eddig nem is tudtam, hogy Dunaszerdahelyen már ebben az időben olvasókör létezett! 1848. november 30-án előfizetési felhí­vást közöl a lap és ebben röviden vázolja a küldetését is: „Fő feladata leend a kormány hivatalos rendeletéit s intézkedéseit gyor­san a közönség elébe juttatni s bel- vala­mint külföldi hiteles tudósításokból olvasóit a dolgok igazi állásáról értesíteni." Megszaporodnak a nyilatkozatok, cáfola­tok is. Erre egy jellemző példát találtam: „Arról vádoltatom, hogy gyógyszertáram ablakán kényelmesen kinézve, egy szállást kérő honvédtől megtagadóm a vendégsze­retetet. Ez igazságtalan vád annál sértőb­ben érint, mert éppen azon csapatból 3 közlegény, egy őrmester s két főtiszt, köztük kapitány is fogadtadtak házamnál... Némely farizeusok elég szemtelenek egyénisége­met gyanúsítani. Ezt igazolásommal s a jö­vendőben erre utazó honvédek tudomásául. Bánóczy Samu, gyógyszertár-tulajdonos a Szentlélek-hez. B. Gyarmat." Miközben a harcokról, honvédtoborzá­sokról, kinevezésekről esik szó, egy szokat­lan — 1848. december 2-i rendeletén akad meg a szemem: „A tudományt harcok között sem szabad felejtenünk, sőt azt ápolni mindenkor köte­lességünk; minél fogva Pest-Buda hatósá­gának, úgy a sáncolási munkák körül felállí­tott ügyelőknek meghagyatik: miként szigo­rú vigyázattal legyenek a munka közben itt ott találandó régiségekre és tárgyakra, le­gyenek azok egyes nagyobb kisebb réz, vas, kő, agyag stb. eszközök, vagy gyűrűk, pén­zek, fegyverek, edények stb., azokat a lei­hely és mélység pontos feljegyzésével foglal­ják le a múzeum számára, és az Akadémia titoknokának (titkárának — O. A. megj.) Borz utca 222. szám alatt tegyenek róla jelentést. Kossuth Lajos Az országos honvé­delmi bizottmány elnöke." Az 1848. december 20.-i számban: Pető­fi levele és Csatadala (olv. a képviselöház dec. 4-i ülésében) cím alatt a levél teljes szövege és a vers olvasható. „Kedves polgárok! Milyen nagy fontossá­gú lehet egy kis költemény, bizonyítja egy francia tábornok levele, ki azt írta a con- ventnek, hogy vagy küldjenek neki tetemes segédsereget, vagy küldjenek egy kiadást a marseilleise-ből. — Ha elég buzdítónak ta­lálják önök a következő költeményt, nyo­massák ki annyi példányban, amennyit szükségesnek fognak látni, s küldjék szét országszerte a magyar táborba. Részemről igen óhajtóm, hogy miután szigorú körül­ményeim elvonták egy kis időre a hadipá­lyáról személyemet, legalább lélekben az alatt is részt vegyek nemzetem harcaiban." Eddig a levél, utána a Csatadal követke­zik: „Trombita harsog, dob pereg.) Kész a csatára a sereg,) előre!..." Idézhetnék még Bem emlékirataiból, me­lyet a lap folytatásokban közölt és benne a hőslelkű tábornok eddigi élettörténetét mondja el; a Nemzeti Gyűlés tudósításairól, melyekben szinte pontos jegyzőkönyvi be­számolót hoz az országgyűlés napi esemé­nyeiről a felszólalások sorrendjében, a köz­bekiáltásokkal megjegyzésekkel együtt. De azt hiszem Ízelítőnek, a kor hangulatát feli­dézőnek, emlékeztetőnek, most ennyi is elég. OZSVALD ÁRPÁD 15

Next

/
Oldalképek
Tartalom