A Hét 1983/1 (28. évfolyam, 1-26. szám)

1983-01-21 / 4. szám

közkürti Helyi Nemzeti Bizottság dísztermében. Szűcs László, Horváth Ferenc és más illetékesek díszpolgár­rá avatják egykori, ma prágai illető­ségű lakosukat. Ki tudja, van-e még hasonló eset az országban? A világhír nem szédítette meg, hanem éppen ellenkezőleg még hűségesebbé tette egy kis közösség fiát, akit úgy becsülnek meg ragasz­kodásáért, helytállásáért, hogy mesz­­szire fénylő példaként maguk fölé emelik? Bugár Imre a legtöbbet kapta, mert a legtöbbet adta: a szeretetet. Olykor beszél is róla, de leginkább cseleke­deteiben, az emberekhez való viszo­nyulásában tapasztalni mély és igaz emberségét. Lehet, hogy athéni aranyérme is a ma ennyi az országos csúcs. Minden­esetre bevallom, nagyon szeretnék hetven métert dobni, és jól szerepelni az augusztusi, finnországi világbaj­nokságon. — És az olimpia? — Az még messze van, arra egy négyéves ciklus keretében, Moszkva óta készülök. Addig is feltűnhetnek új vetélytársak, de valószínűleg ott is a kubai Delis, a három amerikai és a bahamai Cooper lesznek a legszívó­sabb ellenfeleim. — Mivel telik az időd pár órával a verseny előtt? Mit csináltál például az olimpiai döntő előtt, Moszkvá­ban? — Különféle elektronikus automa­ta-játékokkal játszottam. Szívesen minigolfozom, vagy egyszerűen a — A diszkoszvetők barátja vagy el­lensége a szél. Ha nincs megfelelő légáramlás, nincsenek nagy eredmé­nyek. Milyen az eszményi szél? — A szembe-szél, kicsit jobbról. Vannak a világon olyan fekvésű pá­lyák, melyeken állandó a jó szél. Nem véletlen hát, hogy ott sikerednek a leghosszabb dobások. Ilyen például az Egyesült Államok beli Modesto, ahol tavaly versenyeztem. — Egyre közelebb kerülsz a hetven méterhez. Lehet, hogy edzésen már meg is dobtad? — Én küzdő alkat vagyok, edzésen sohasem dobtam nagyobbat, mint versenyen. A leghosszabb dobásom gyakorlás közben éppen Athénben sikerült, hatvanhat méteren fölülre szállt a korong, szinte csak ráhelyez-Ahhoz tehát, hogy „danéki" techni­kával rendelkezhessem, meg kell erő­sítenem a lábaimat. Csakhogy kérdé­ses, bírja-e még a roppant megterhe­lést a térdem, emelhetek-e 2200 ton­na súlyt minden esztendőben? Az utóbbi időben ugyanis, éppen a hatal­mas súlyokkal való guggolások kö­vetkeztében, fájogat a térdem. A má­sik kérdés, nem szól-e közbe a vélet­len, egy olyan eset például, mint ami­lyen két esztendeje állott elő, amikor is focizás közben eltört a láb­fejem egyik csontja, s emiatt kény­szerpihenő következett. Igaz viszont, hogy még ebben a balszerencsében is megcsillant egy kis szerencse — a fájdogáló, érzékenyebb láb jóvoltából kissé módosítanom kellett a techni­kámat, és ez hozott némi hasznot! F,Gy*LE«M«L I KÖZSÉGIT,JÖK' SZÜLÖTTJÉNEK pályafutását A díszpolgárrá avatás ünnepélyes pillanata: Bugár Imre aláírja az erről szóló okmányt. Csallóközkurt első díszpolgára az erről szóló bizonylattal és a község jelképes kulcsával. tem a szélre, s már vitte is. Nagyon fűbe heveredek, s az eget nézem, közel voltam a hetven méterhez egy Gyúrás nincs. Csak a hátamat kenik budapesti versenyen. Jó formában le egy kenőccsel, mert az jól tartja a érkeztem, nyomban hatvanhét har- meleget, és a hátam kissé fázós. mincnégy sikerült. A következő kí­sérlet még biztatóbb volt, éreztem, messzire vitorlázhat a korong, de Imre barackpálinkával kínál, édes­amikor felpillantottam és utánanéz- anyja a disznótor egyik remekét teszi tem, észrevettem, hogy szektoron ki- sebtiben az asztalra, a bajnok, bátyja vüire száll, bosszúsan kiléptem hát a a prágai rendszámú almazöld kocsi dobókörből. Ez volt a vesztem! A szél körül szorgoskodik. Bugár bácsi mun­ugyanis visszaterelte az engedetlen karuhában nem akar a fényképező­diszkoszt a szektorba, s miután a gép elé állni. így telnek Imre családi rendezők lemérték a dobást, hatvan- körben töltött utolsó órái. kilenc hatvannyolcat állapítottak Koradélután nem mindennapi ese­­meg! Ha fegyelmezettebb vagyok, mény szemtanúja vagyok a Csalló-A Bugár-csa/ád„küldöttsége" meg­érkezik a hnb elé. csallóközi szélnek köszönhető? An­nak a fuvallatnak, amely az aranyló fényben végigsimogatja az almafá­kat, tenyerére emeli a madarakat, végignyargal a mezőkön, s amely utána sompolygott a görögországi stadionba is, hogy korongjának röp­tét a lehető leghosszabbra nyújtsa? BATTA GYÖRGY Prand! Sándor felvételei 3

Next

/
Oldalképek
Tartalom