A Hét 1983/1 (28. évfolyam, 1-26. szám)
1983-01-21 / 4. szám
Hallottukolvastukláttuk Innen'onnan KIÁLLÍTÁS Tíz év barlangkutatás Megalakulásának 10. évfordulóját ünnepli a Szlovák Barlangkutató Társaság Rimaszombati Területi Csoportja. Ebből az alkalomból a Gömöri Múzeumban időszaki kiállítás nyílt, amely átfogó képet nyújt a csoport történetéről és eddigi tevékenységéről. A 11 tagú csoport vezetője Gaál József. Tagjai a barlangkutatás különböző szakterületein járatosak. Található köztük pl. geológus, biológus, botanikus, stb. A barlangkutatók sokoldalú szakmai felkészültsége előfeltétele a sikeres munkának. Munkaterületül a Rőcei hegység. Rimái medence és a Gömör-Tomai karszt területén található. Céljuk a munkaterület „mészköves részeinek karszt és barlangtani szempontból való vizsgálata és feldolgozása". Eddig a legintenzívebb kutatómunkát a derecsényi karszt területén végezték. Az itt nyilvántartott 37 barlang közül 34-nek a felfedezése és tudományos feltárása az ő munkájuk eredménye. Az egyik legnagyobb felfedezés a Podbanište-Kadlub barlangrendszer részbeni feltárása. Az eddig felmért folyosók hossza eléri a 443 m-t, s ezáltal a barlang a rimaszombati járás leghosszabb bariangjának számít. Az egyes barlangokról nyilvántartási lapok készülnek. Ezek tartalmazzák a barlang leírását, adatait, térképét és fotódokumentációját. Megfelelő figyelmet szentelnek bizonyos tudományos problémák vizsgálatának is. Ez Utóbbiak közé tartozik pl. a földtani viszonyok, a barlangokban található gerinctelen állatvilág, a barlangi kitöltések és mikroklíma, valamint régészeti emlékek kutatása. A szakmai felkészültség fejlesztése érdekében a csoport tagjai gyakran vesznek részt különböző bel- és külföldi tanulmányutakon. Eredményeikről rendszeresen beszámolnak a szak- és napisajtóban. Külön fel szeretném hívni a figyelmet a jubileumra kiadott sokszorosított füzetre. Ebben a csoport tagjai részletesen beszámolnak 10 éves tevékenységükről. A közérthető módon megírt tudományos igényű dolgozatok úttörő kezdeményezésnek számítanak a hazai magyar nyelvű tudományos írásbeliségben. B. Kovács István KÖNYV A festészetről és a szépségről Korunk egyik legjelentősebb írója, Szentkuthy Miklós 1966-ban közreadott Saturnus fia című regénye jóvoltából nemcsak a grafikus és festő Albrecht Dürerhez közelíthetett a magyar olvasó, de a reneszánsz kor egyik legjelentősebb művészet-teoretikusához is. Természetes, hogy a németalföldi művészt tág kultúrtörténeti és társadalmi összefüggésben elemző Szentkuthy-regény nem vállalkozhatott arra, amire a Corvina Kiadó legutóbb megjelent kötete tesz kísérletet, válogatást nyújtva Dürer írásos hagyatékából. A reneszánszt a népszerűsítő irodalomból ismerők is tudják, hogy a művészet ekkoriban kezdett közelíteni a tudományokhoz, azt azonban eleddig kevesen tudhatták, hogy a kor legjelentősebb tudományosan gondolkodó és cselekvő művésze, Leonardo da Vinci mellett éppen Dürer volt az, aki intenzív elméleti tevékenységet folytatva hatolt be a perspektíva tudományába, alaposan megismerkedett az euklideszi geometriával. A két festő működése idején kialakult naturalisztikus és magukat racionálisnak mutató elméletekkel ellentétben, esztétikai elméletükkel a dialektikus álláspontot tükrözték. A festészet megítélésében azonban mindketten ellentmondtak önmaguk nézeteinek, hiszen Leonardo szerint a festészet közvetlenül utánozza a természetet, s Dürer, a Festészet tankönyve című dolgozatában ugyanezt a naturalisztikus elvet vallja: ......annál szebbnek látunk egy képet, mennél jobban utánozza a természetet". Az arányokat tudományos-mesteri alapossággal megismerő Dürer a szépséget a különbözőségek és az arányok összhangjában keresi, hasznosnak minősíti, ami célszerű és harmonikus, haszontalannak, ami megbontja a harmóniát. Ez az értelmezés Platóntól eredeztethető. Szülővárosában, Nürnbergben, 1528-ban nyomtatja ki legjelentősebb művét, Négy könyv az emberi test arányairól címen. A magyarul most először kiadott, négy jelentős müvészetelméleti írásából közölt részletek és vázlatok mellett megtalálhatók a könyvben Dürer önéletrajzi jellegű írásai, levelei. Szigeti László HANGLEMEZ Buffo-áríák és jelenetek (Gregor József lemeze) A basszus hangú, kitűnő Gregor József, aki Szegeden kezdte pályafutását, a magyar operaszinpad egyik ismert, sokoldalú tehetsége. Színpadi és tévébeli szereplésein kívül a hanglemezgyár is igen gyakran foglalkoztatja. Haydn-operákban énekelt szerepeket, készült vele egy Mozart koncertária-lemez is, több oratórium és a Sába királynője egyik főszerepe után Rossini Mózes című operájának főszerepét is hanglemezre énekelte. Alkatához azonban a buffo-figurák, a komikus szerepek állnak legközelebb. Az új Hungaroton-lemez ilyen buffo-áriákat és jeleneteket tartalmaz Gregor József tolmácsolásában. A lemezen hallhatjuk többek között Mozart Szöktetés a szerájból című operájának I. felvonásából Osmin áriáját és a III. felvonásból Osmin Akasztófaáriáját, a Figaro házasságából pedig Bartolo áriáját. Egy másik Bartolo áriája is hallható a lemezen. Doktor Bartoióé Rossini A szevillai borbély című operájából. A Hamupipőke című Rossinioperából Don Magnifico kavatinánáját hallhatjuk az I. felvonásból, valamint Don Magnifico áriáját a II. felvonásból. Ezenkívül Donizetti két operájából hallhatók részletek: a Szerelmi bájital-ból és a Don Pasquale-ból. Az énekest a Szombathelyi Szimfonikus Zenekar kíséri, közreműködik a Magyar Állami Operaház Énekkara, vezényel: Pál Tamás. Gregor József új lemeze ékesen bizonyítja, hogy énekesi és színészi teljesítménye egyaránt igen magas színvonalú. Szépen csengő basszusa, színészi képességeire és erényeire támaszkodó komédiázó kedve, a buffo-figurákkal való alkati és kedéiybeli azonosulás lehetővé teszi Gregor József számára a lényegretörő, kifejező és realisztikus jellemábrázolást. Ez a képesség pedig valóban csak az operaszínpad legjobbjainak adatott meg. Azok számára, akik elsősorban a hanglemezei alapján ismerik Gregor Józsefet, ez az új lemez nagy mértékben járul hozzá a kiváló képességű operaénekes széles skálájú művészetének valósághű betájolásához. Sági Tóth Tibor TELEVÍZIÓ A vörös sivatag A tévé egy-egy hét kihagyással vetíti az Antonioni-filmeket, így szinte meglepő természetességgel kerülnek egymás mellé a hasonlóságuk vagy éppen ellentétességük miatt rokonítható filmek. A Kiáltás és a Kaland jelentette az első ellentétpárt: az elsőben a nyomorgók, a proletariátus és a lumpen-elemek életének sivársága, a Kalandban a gazdagok lelki nyomorúsága. A további páros az Éjszaka és Vörös sivatag. Igaz, itt kevésbé élet az ellentét, mert az Éjszaka valóban a Kaland folytatása, egy ember(házas)párra redukálva, ám a Vörös sivatag világa, noha a gyárak tövében-árnyékában nyomorgók életét is bemutatja, mégis inkább a gazdagok „vörös" sivatagát analizálja. Igaz, hogy ezzel bizonyos szintézist sikerült létrehoznia a rendezőnek, hiszen (legalábbis a „nagy” Antonioni-filmekre vonatkoztatva) ebben a filmben találkozik először az Antonioni-filmek két világa: a nyomorgó kétkezi munkások s az unatkozó herék sivataga. „Mikor helyszíneket kerestem a Vörös sivataghoz, neurotikusok egész családjaiba csöppentem — írja egy helyen Antonioni. Egyikük például egy erőmű mellett lakik, ahol a turbinák éjjel-nappal dolgoznak. A lármájukat olyan elviselhetetlennek éreztem, hogy estére azt hittem, megbolondulok. Az aszszony abban a családban emiatt soha nem panaszkodott. De amikor bekapcsoltuk az áramfejlesztőinket, kiállt a kapuba és elkezdett üvöltözni velünk. A mi generátoraink zaja elenyészett a turbinákhoz képest, de újfajta zaj volt. Ez a nő neurotikus volt, csak nem tudta. Egy nap majd kirobban belőle a neurózisa, mint Giulianából". Giuliana. Mert természetesen róla szól a film, noha valójában, mint a címe is sugallja, a Vörös sivatag a témája. De ez a vörös sivatag nemcsak kívül terpeszkedik el, hanem belül is, Giuliana lelkében. S hogy ez a sivatag sokkal megrendítöbbnek tűnik, mint ama kinti zajos sivatag, az elsősorban a Giulianát megszemélyesítő Monica Vitrinek köszönhető. Monica Vitti már föltűnt az előbbi Antonioni filmekben is s nem is kis szerepekben, a Kalandban vagy az Éjszakában, a Napfogyatkozás főszereplőjeként meg egyenesen előképét nyújtja a Vörös sivatag Giulianájának, mégis amit a filmben művel, az szinte megdöbbentő. Ezt egyszerűen méltánytalan lenne csak színészi alakításnak minősíteni, ez egyszerűen csodával fölérő átlényegülés. Manapság, majd húsz esztendő múltán, Monica Vitti immár legendás művésznő, s hogy legendás, azt — most látjuk csak — elsősorban ennek a Vörös sivatagbeli remeklésének köszönheti. Egyszeri s csak nagyon kevesek áltat megismételhető csodája az ő alakítása a filmművészetnek. (cselényi) A szép Ornella Mutira (képünk) rájár a rúd: A trieszti lány című filmjében kopaszon játszott, és a Bonnie és Clyde olasz módra című produkcióban sem azon fáradoznak, hogy minél szebb és vonzóbb legyen, sőt ellenkezőleg: rövidlátó, vastag szemüveget viselő, meglehetősen dundi és rosszul öltözött leányt alakít ezúttal. A filmről csak annyit árultak el, hogy Paolo Víllaggio, a neves komikus a másik főszereplője. Óriás hal formájú halászhajót építettek Japánban, a Kavagucsi-tó horgászai számára a tóparti szállodák tulajdonosai. A nyaranta közkedvelt kiránduló- és üdülőhelyen most már télen is megtalálják a turisták a vonzerőt: a halászhajó alján kialakított 3,38 méter hosszú és 58 centiméter széles nyílást körülülve egyszerre tizenketten horgászhatnak egyfnás mellett teljes kényelemben a metsző téli hidegben is. 8
